Ha nő a kamat, akkor újra ugyanannyit kell fizetni, mint a kamatcsökkentési ciklus előtt. Hacsak nem csökken a kamatok felára, vagyis a haszon, amit a bankok zsebelnek be tevékenységük után.

Az MNB jelentése szerint pedig épp ez történt. A lakáshitelek felára 5,5 százalékos értékről 5,1-re csökkent. Ami az jelenti, hogy aki ezután vesz fel hitelt az 0,4 százalékponttal alacsonyabb kamatot fizet ugyanolyan referenciakamat mellett is.

Miért változhat a kamatfelár?

A kamatfelár a bank jövedelme, amit egy hitelügyleten nyer. Ennek nagy része elmegy a költségekre, mint a hitelbírálat, fiókok fenntartása, behajtás, pénzbeszedés, bérek, berendezések, épületek bérlése stb. A kamatfelár ezeken a költségeken kívül is sok mindentől függ. Például a piaci kockázatoktól, hogy mennyire valószínű, hogy a bank még akkor is a pénzéhez jut, ha az adós nem fizet.

Ha belegondolunk a hazai helyzetbe, akkor nem is csoda, hogy 5 százalék fölött van a kamatfelár. A kilakoltatási moratórium például megakadályozza a bankokat, hogy a fedezethez jussanak. Az ingatlanárak és kereslet is alacsony, így a kényszerértékesítés alá kerülő ingatlanok sem kelnek el egyhamar.

Egyedüli tényező, ami talán lefelé hajthatja a kamatfelárat az a kevés hitelkérelmező, akikért bizony küzdenie kell a bankoknak.