2009 óta nemcsak a tőzsdék, a gazdaságok és a pénzpiacok mentek át fejlődésen, hanem az egyes országok lakosainak elégedettségi szintje is jelentősen változott. Ezt lehet összesítve és országos szinten is vizsgálni, és ami egyértelmű, hogy egyes egyedi eseményeket leszámítva (mint például az ukrán-orosz konfliktus), a fejlődő piacok rohamosan zárkóznak fel a nyugati világhoz – írja friss blogbejegyzésében Debreczeni Csaba.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg pontosan a számokat, adatokat. Az első táblázaton egyértelműen kirajzolódik, hogy a fejlődő és szegény országokban mi az, ami a legfrontosabb az ott élőknek. A Közel-Keleten (the Middle East) nem meglepő módon az egyes bűntényektől való biztonság a legfontosabb (Safety from crime, 54 %-os értékkel), míg szinte az összes fennmaradó területen az egészség és a gyermekek megfelelő oktatása a húzó tényező (ez látható az első két oszlopban). Az olyan kritériumok mint, hogy van-e internet-hozzáférésünk, autónk, vagy éppen elég szabadidőnk, teljesen másodlagos dolgok.

Ha viszont a kérdéssor arra terelődik, hogy az adott személy mennyi személyes tárggyal rendelkezik, mennyi mindent birtokol, akkor kirajzolódik, hogy akinek több lehetősége van költekezni, több fogyasztási jószághoz jut hozzá, az valamivel boldogabbnak érzi magát, mint a kisebb vagyonnal rendelkezők. A fejlett piacokon ez a különbség a spanyoloknál a legnagyobb: a nagyobb vagyonnal rendelkezők 63%-a mondta magát elégedettnek, szemben a kevesebb vagyonnal rendelkezők 48%-ával. Ez 15 pontos különbség, de 13 pontnyi a különbség az USA, a németek és az angolok esetében is. Ez a különbség sokkal szembeötlőbb, ha a fejlődő piacokat vizsgáljuk meg, hiszen ott bőven látunk 20 pontnyi különbség feletti értékeket is; a sort Kolumbia vezeti, ahol a több fogyasztási cikkel rendelkezők 78%-a mondta magát elégedettnek, szemben a kevesebb termékkel rendelkezők 54%-val. A további sorrend Chile és Pakisztán.

Innentől pedig egyértelmű következtetést lehet levonni, hiszen aki több dolgot tud megvenni, annak valószínűleg a vagyoni helyzete is jobb a társainál, így nem meglepő, hogy a magasabb jövedelműek esetén magasabb az az arány, akik boldogabbnak mondták magukat a kérdőív készítésekor (jobb oldali táblázat). A németeknél például az alacsonyabb jövedelműek 48%-a mondta magát elégedettnek, míg a magasabb jövedelműek 68%-a tette ugyanezt. Azaz 20 pontnyi a különbség, ami tetten érhető a fejlődő piacok esetében is, hiszen ott is a toplistán 20 pontnyi különbség látható a két jövedelem között. Vagyis abban az esetben, ha országok helyett az egyént helyezzük előtérbe, akkor megfigyelhető egyfajta, a vagyon és a boldogság közötti pozitív kapcsolat.

Ha rangsoroljuk az egyes országokat, akkor a fejlett országok esetében Izrael, USA és Németország vezeti a sort, a fejlődő piacok esetében Mexikó, Venezuela és Brazília, a szegény országok esetében pedig El Salvador, Nicaragua és a palesztin területek következnek.

Érdekes kérdés lehet azonban, hogy az egyes országok mennyit és hogyan változtak. Ez azért jó elemzési szempont, mert a fejlődő országok 2007-ben még egyáltalán nem vallották magukat ennyire elégedettnek. 7 évvel ezelőtt ugyanis a fejlődő piacokon a megkérdezettek 36,8%-a vallotta magát elégedettnek. Ez mára 48,6%-ra emelkedett, míg ezalatt a fejlett országok a 2007-es, 55,6%-os szintről kicsit estek, az 53,8%-os szintre. Azaz világosan látszik, hogy az olló elkezdett bezárulni, annak ellenére, hogy a 2008-as időszaktól kezdve a fejlődő piacoknak elég sok nehézséggel kellett megszenvedniük, és azt gondolom, hogy a válság kezelése is nehezebb lehet egy kevésbé fejlett országban, mint mondjuk az USA-ban vagy Németországban.

A fenti ábrából is látszik, hogy a fejlett piacok esetén túl nagy változás nem történt (kék oszlop), viszont a másik két csoport jelentős lemaradást dolgozott le az utóbbi 7-8 évben. A legnagyobb növekedés a fejlődő országok között Indonéziában, Kínában és Pakisztánban volt. Ezek azok az országok, ahol jelentős emelkedés volt tapasztalható a keresetekben és a gazdasági növekedésben. Azaz nem feltétlenül az számít, hogy abszolút értékben mennyi a bevétele valakinek, hanem az, hogy az hogyan nő egyik időszakról a másikra.

A következő ábráról megállapítható, hogy a dél-amerikai országok népessége sokkal boldogabbnak érzi magát, mint az egyébként indokolható lenne, hiszen Venezuela, Brazília, Argentína, Mexikó, Kolumbia mind jóval a trend felett helyezkedik el. Az afrikai országok érzik magukat a legkilátástalanabban, igaz, az elmúlt 7 évben azért ott is emelkedett az elégedettséget mérő index. Valamint jelentős esés tapasztalható a spanyol, a görög, az ukrán és az orosz értékekben is, ami az elmúlt időszak eseményeit figyelve, természetesen nem meglepő.

Sajnos a fenti elemzés nem foglalkozik Magyarországgal, a legközelebbi „szomszéd” aki felfedezhető benne az Bulgária és Lengyelország. Azonban az Eurostat készít hasonló felmérést, amelyben már a mi országunk is feltűnik. Sajnos ez megerősíti azt a helyzetet, ami a fenti ábrából is kiolvasható, hiszen ha a lengyeleket tartjuk olyan országnak akik minket is reprezentálnak, akkor nekik sokkal magasabban, 50% környékén kéne lenniük, ehelyett mélyen a regresszió alatt, kevesebb mint 40%-nál találhatóak. A következő ábra az Eurostat elemzéséből ezt be is mutatja, hiszen a sor végén (de itt az ábrán az elején, 3. helyen) kullogunk. Eszerint az itthoni emberek majdnem 40%-a alacsonynak mondja megelégedettségét, 50% közepesnek és mindössze 10% elégedett vele teljesen.

A GDP és az elégedettség kapcsolata Európában:

A fenti statisztikát azonban érdemes helyén kezelni, hiszen sok olyan tényező van, amit nem mutat meg, de alapvetően igaz: így például a nők általában véve boldogabbnak mondják magukat, mint a férfiak, a házas emberek is magasabbra értékelik az elégedettségi indexüket, mint ahogy azok is akinek több mint 2 gyermekük van. Az ázsiaiak a legoptimistábbak, a közel-keletiek pedig a legkevésbé azok, továbbá a fiatalabbak sokkal elégedettebbnek mondják magukat idős társaiknál.

De talán a legfontosabb az, amit Daniel Kahneman is megfogalmazott, hogy „Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a boldogság definíciója az, hogy olyan emberekkel vagyunk együtt, akiket szeretünk, és akik szeretnek minket.”