2024 március 28

Diákélet Dalmáciában

Szeptember végén, amikor már ritkák az Olaszországból érkező kompok, s az utolsó szezonális charterjárat is hazarepült Splitből, új arcát mutatja az addig turistáktól zsúfolt, másfél ezer éves város. Off szezonban diákok népesítik be a jó dalmát szokás szerint egymástól legfeljebb 30 lépésnyire telepített kaficákat. Ahogy a helyi mondás tartja, ha 30 lépésnél többet mész, már nem is vagy igazi dalmát.

Uniós állampolgárok azonos jogokkal

Húszezer hallgató koptatja a padokat a Spliti Egyetem 11 karán, ahol hajóépítőket és tengerészeket éppúgy képeznek, ahogy orvosokat, vegyészmérnököket, közgazdászokat, informatikusokat, s persze teológusokat is. Az egyetem a 13 újonnan csatlakozott uniós ország felsőoktatási listáján az előkelő 8. helyet foglalja el.

Az állami képzéseket az uniós állampolgárok, tehát a magyarok is, a horvátokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe. Ami praktikusan azt jelenti, hogy az első évben senki sem fizet tandíjat, a második évtől pedig a tanulmányi eredménytől függően legfeljebb 4 ezer kuna, durván 160 ezer forint lehet a tandíj egy szemeszterben.

Egyetlen „gond” van ezzel, hogy az állami képzés horvát nyelvű. Vannak ugyan angol nyelvű képzések, de azok keményen tandíjasak, vagy Erasmussal pályázhatók.

Így nem véletlen, hogy a „külföldi” diákok azért jórészt a szomszédos Boszniából érkeznek.

Vidéki ügyintézés percek alatt, több nyelven

Hogy mire számíthat, aki megtanult horvátul (Budapesten van horvát tanítási nyelvű gimnázium), átküzdötte magát a horvátországi „felvi” rendszeren, és felvették egy mediterrán egyetemre?

Nos, bármily meglepő, „európai” ügyintézésre a vidéki hivatalokban. Nem csak az egyetemi adminisztráció gördülékeny, de a tartózkodási engedélyt és a horvát személyit kiadó rendőrségi ügyintéző is több nyelven beszél. Az adószámot külön ablaknál, szintén több nyelven, percek alatt intézik az adóhivatalban.

Az ingyenes horvát egészségbiztosításra csak azért kell heteket várni, mert a magyar tükörszervezet nincs arra felkészülve, hogy e-mailben átküldjön egy „NEM”-et, magyarán, hogy a diák itthon „nem biztosított”. Ezt „itt” még papír alapon intézik. És a postán kiküldött paksaméta egyetlen rubrikájában szerepel csak bejegyzés, az obligát „NEM”. Amit aztán „ott” szkennelve, elektronikusan fogadnak. 

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Szombatonként zéhák, szeptemberben vizsgák

A horvát egyetemi év egyébként egy hónap csúszásban van a mienkhez képest. Októberben kezdenek, így a vizsgaidőszakok is egy hónappal későbbre tolódnak. Ám a szeptember csak félig vakáció, valójában egy bónusz vizsgaidőszak, amikor a télen és nyáron kihagyott vagy elbukott vizsgákat lehet újra letenni, külön engedély nélkül. A tárgyankénti négy vizsgázási lehetőséget a diák így három vizsgaidőszakon belül tudja felhasználni. Ugyanakkor a horvát egyetemi élet korántsem laza. Az őszi és a tavaszi szünet ismeretlen fogalom. Szombatonként meg rendre zéhákat íratnak.

Fűtés? Az nincs!

Kollégiumi férőhelyben aligha reménykedhet egy magyar diák, hacsak nem állami ösztöndíjas. De Dalmácia az apartmanok hazája is, s holtszezonban teli van a város üres lakással.

Az egyetemi karok közelében egy önálló albérleti szoba körülbelül havi 50 ezer forint. Akinek ez gondot jelent, a Facebookon külön „cimer”-csoportban válogathat az ajánlatok között. Még év közben is sokan keresnek lakótársat, hogy megosszák a költségeket.

A diákok étkezése kimondottan olcsó. Diákigazolvánnyal már 10 kunából (kb. 400 forint) lehet bőségesen ebédelni a menzán.

Télikabátra értelemszerűen nem kell költeni. És fűtésszámla sincs, mert nincs fűtés a lakásokban. Azért a mediterrán télben munkába állított hősugárzók és olajradiátorok nagyot tudnak dobni a rezsin.

Néha kegyetlenül enyhe a tél

Azt gondolnánk, hogy a dalmát tél legnagyobb tehertétele a bóra, amikor kegyetlenül hideg szelek rohannak le a hegyekből. Tévedünk. Mert ha bóra van, legalább a szikrázó napsütésnek örülhetünk egy szélvédett helyen. A tenger felől érkező lágy déli szél, a jugó sokkal jobban megviseli az ott élő embereket. Tél van, mégis szinte fülledt az idő, egészen alacsonyan úsznak a felhők.

Nem véletlen, hogy a középkorban tilos volt jugó idején ítéletet hozni. Érdekes módon, ma az egyetemi zéhákra és vizsgákra nem vonatkozik hasonló tilalom.