2024 március 28

Saxo Bank: a gazdaságot lehetetlen kordában tartani

A piacokra nézve néhány alapvető szabályt észben kell tartanunk:

• „Valódi piac” mára már alig maradt, hiszen a rögzített kamatozású papírok piacát a jegybankok közvetlenül vagy ugyanazon jegybankok közvetve a likviditás biztosításával uralják: ezért egyesek ezt már példátlan méretű pilótajátéknak titulálják.

• A jelentős makró szintű változások politikai hibák nyomán alakulnak ki, márpedig jelenleg két ilyen hibára is számítani lehet, merthogy a szabadságolásukra készülődő politikusokon végigsöpör a pánik.

• A bővítő-színlelő játszma utolsó labdameneteihez érkeztünk. Ebben a végjátékban a politikusok a harminc év alatt létrehozott adósságállományt „a szokványostól eltérő intézkedéssel” váltották ki. Az intézkedések csak látszólag helyettesítik az adóssághegyet, valójában a működésben levő adóssággépezet utolsó őrületes kiterjesztését jelentik. A QE, az LTRO és egyéb néven futott körök más-más formában ugyanazt testesítik meg, azaz az utolsó mentsvárat, mivelhogy a kamatok már régen a nulla felé tendálnak, sőt egyes esetekben már negatívba is fordultak, ami aztán végképp kockázati anorexiát okoz.

• Ezek az intézkedések eleddig rendkívül gyengén muzsikáltak akár gazdasági, akár piaci hatásukat nézzük. A részvények immár 12 év óta lazsálnak, így egyesek (tévesen) már a „részvénypiac kimúlását” kezdik emlegetni.

• Ha saját nézeteiket kell a piacokra erőltetni, a politikus nem riadnak vissza semmitől, se lopástól, se hazugságtól, se csalástól. Szerintük a cél az eszközt mindenkor szentesíti. Mi, többiek, akik a valóság napjait éljük, tudjuk, hogy ez nem igaz, csakhogy időről-időre elkövetjük ugyanazt a hibát, alulbecsüljük a politikusok céltudatosságát.

A két politikai döntést hozó értekezlet között fontos tisztában lenni ezzel a háttérrel. A történelem kioktatott bennünket arra, hogy az alapvető kihívások ezen eseményektől függetlenül változatlanok maradnak.

Spanyolország lassacskán ugyan, de továbbra is a mentőcsomag felé araszol, a görög-ügy a veszett fejsze nyele, az európai bankrendszer ma is forráshiányos, és az USA előtt január elsején változatlanul ott tátong a költségvetés verme (amelyet a FOMC a politikusokat kiszolgáló döntésével csak mélyíthet). Globális léptékben a munkanélküliség és a termelés satnya, és Ázsia lába sem mozdul a fékpedálról. Mostanában a Kínából érkező aggasztó megjegyzések és megbízható adatok is ugyanezt igazolják. A kínai növekedést „leginkább kifejező alábbi becslés” szerint a 7%-nál alacsonyabb ráta a recesszió képét vetíti előre, és mintha máris azzal azonos lenne.

Tehát a politikai döntésre készülő két jegybank politikai döntéshozói nyilván „tenni” akarnak valamit, vagy a kivárás helyett legalább a „tettrekészséget” akarják kommunikálni, ami szerintem éppenséggel helyes, mert minél kevesebb a makró hatás, annál jobban járunk. A gazdaság igazán a mikro gazdaságon keresztül funkcionál, ám ez igazából a tündérmesék világát és nem a jelen ámokfutó makrogazdasági politikai kísérlet világát idézi.

Mindkét ülésre visszás politikai környezetben kerül sor: az USA-ban az FOMC nyilván figyelembe veszi az amerikai választásokat, de a Bernanke-féle derűs csapat, Greenspan mintájára, már nem igazodik ahhoz, hogy a választás évében illik „semlegesnek” maradni. Az amerikai gazdaság ügye saját, nem igazán szerény becslésük szerint nagyobb horderejű, mint az USA választásoké, így a lakáspiac elégtelen teljesítménye és a munkahelyteremtés kudarca miatt a galamblelkű politikai döntéshozók magukból kikelve kardoskodnak a banki tartalékok után fizetett kamat csökkentése, a Fed nulla kamatlábas politikájának (ZIRP) 2015-ig történő meghosszabbítása és egyéb intézkedések mellett…

Draghi, az EKB olasz elnöke végre kimutatta foga fehérjét, nevezetesen azt, hogy ízig-vérig befektetési- és jegybankár: ha, már a jegybanki beavatkozás a tét, az ember kicsinyes egyáltalán nem lehet. Az a férfiú, aki az LTRO tévén (a saját véleménye szerint) egymaga puszta kézzel „megvédte az eurót”, olyan magasra emelte a tétet is, hogyha netán kudarcot vall, akkor nemcsak a hitelessége esik kútba, hanem az a néhány helyes lépés is meghiúsul, amelyeket az európai hivatalnokok az elmúlt három évben tettek.

Ráadásul a Bundesbank, jó okkal, továbbra is nyilvánvalóan „obstruál”. Sokan képtelenek felfogni, hogy Németországgal az élen egész Európa vesztene azon, ha a németek beadnák a derekukat, és „mélyen a zsebükbe nyúlnának”. Egy ilyen lépést azonnali leminősítés követne, az „európai mag” finanszírozása erőteljesen megemelkedve romló gazdasági helyzetet és visszaeső termelést, azaz olyan forgatókönyvet eredményezne, amely máris kimondottan negatív.

Közben Európa maradék részének kormányai és bankjai számára az EKB biztosítaná a finanszírozást, ehhez még több pénzt kellene nyomtatni, és a szükséges reformok is a távolabbi jövőbe tolódnának.

Szerintem 90 százalék az esély arra, hogy Európa a jelenlegi politikai pálya mentén a japanizálódás felé sodródik. Az adósságválságra az újabb adósság nem gyógyír. Ha így folytatjuk, évtizedek lehetőségeit vesztegetjük el, mert ezen az úton befektetési kultúránkra az lesz a jellemző, hogy pénzünket saját kormányaink papírjaiba és nem hiteles vállalkozásokba fektetjük, azaz az 1911 óta jellemző mintegy 6 százaléknyi hosszú távú megtérülésnél nem is számíthatunk jobbra, legalábbis Bill Gross legfrissebb kitekintése szerint.

Stratégia

Az említett ülések között a „két énem” összecsap bennem. Ha kereskedői vénámra hallgatok, akkor a két esemény között rendezem a pozícióimat, és csak az EKB-ülés után legalább 12 óra elteltével térek vissza a piacra, elfogadva azt az „ítéletet”, amely ott addigra megszületik.

Közgazdász lelkem ennél vérmesebb. Az alapproblémák ugyanazok ma is, mint péntek reggel lesznek. Rendre bebizonyosodott, hogy a makró szintű beavatkozás végső soron mindig negatív következményekkel jár. Olyan bonyolult „élő állatokat”, mint a nemzetgazdaságok és a globális gazdaság, kordában tartani hiábavaló igyekezet. Ezzel próbálkozni sem érdemes! Teremtsük meg inkább a növekedés és a munkahelyteremtés feltételeit. A jelenlegi piac ezeket a problémákat csak még negatívabb irányba görgeti tovább, ezért ki kell használnom (használnunk) a felkészülésre minden alkalmat, amikor meglódul a piac, mert a békétlenség nyara következik. De számításba kell venni azt is, hogy a piac pozitív ítélete esetén az S&P 500 addig ideiglenesen akár 1417,00 köré is kerülhet.

Következtetések:

Az összeesküvés-elméletek szerint Bernanke, Geithner és Draghi porhintésből és szemfényvesztésből álló makroprudenciális megoldást egyeztetett, ezért a kockázatok és a stop értékek beállításánál nagyon óvatosnak kell lenni. A piac az eseményre készülve emelkedni kezd, csakhogy az ilyen emelkedés sok esetben eddig 48 órán belül megfeneklett, és lehet, hogy most sem lesz másképp.