2024 március 19

Könyvajánló – Katona Csaba: Professionatus spilerek

„A füredi gavallérok között volt egy bizonyos Matskási Miklós nevezetű nyírségi úri-ember.” E szavakat Krúdy Gyula, a 20. századi magyar próza finom tollú mestere — Nyíregyháza szülötte és Balatonfüred szerelmese — vetette papírra pár évvel az első világháború kitörése előtt egyik novellájában. E bizonyos Matskási az író szerint olyannyira szerette a Balaton-parti fürdőhelyet — pontosabban, egy nyaranta ott időző hölgyet —, hogy télen is felkerekedett, mert a nő azt ígérte, egyetlen napra arra viszi útja. Ő tehát Matskási, „aki Fruzsinka egyetlen sorára otthagyta kényelmes nyírségi otthonát és a téli Balatonra költözött.”

katona csaba16-17 éves korom óta járom a Balaton környékét és rendkívül érdekes számomra az a sokrétű emberi tevékenység, ami kötődik hozzá. Nemcsak fürdőhely, de találkozási pont is a társadalom különböző rétegeiben élők számára. Emellett sok a tisztázatlan, vagy közhelyekkel, tévhitekkel fertőzött kérdés. Balatonfüred fénykorának sokan a reformkort tartják, de a források arról vallanak, hogy az 1860-as és 1870-es években történtek olyan mértékű fejlesztések, hogy az egyik első számú fürdőhely lett Magyarország területén. Ekkor érte el a vasútvonal is a Balatont, ezáltal sokkal könnyebben meg lehetett közelíteni. Sokan gondolják azt, hogy a politikatörténetben pozitív korszakok szükségképpen minden területen azok, pedig ez egyáltalán nem így van, ha léptéket váltunk. Balatonfüred fürdőélete esetében például az önkényuralmi időszakra tehető az igazán felívelő korszak kezdete.

Jelen kötet, amelynek 2014. november 26-án tartott bemutatója telt ház előtt zajlott, a 19. és 20. századi fürdő életébe enged bepillantást a szerző 2000 és 2014 között megjelent írásaiból válogatva. Akit nem az idealizált történelem érdekel, bátran vegye kézbe. Eleven alakok jelennek meg benne: világossá válik, hogy az örök emberi tényező mit sem változott az évek során.

A szerzőről:

Katona Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa a modern felfogású történészek közé tartozik. Ő tölti be a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referensi pozícióját, szerkeszti az intézet és a kutatóközpont honlapját, tagja a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottságnak, óraadó tanár az ELTE BTK Gazdaság és Társadalomtörténeti Tanszékén és a Corvinus Egyetem Sör és Szeszipari Tanszékén, szerkesztőként vesz részt a Turul, a Kor/ridor és a Világtörténet, szerkesztőbizottsági tagként pedig a Lymbus és a Múlt-kor munkálataiban, szerkeszti a Mediawave Konferenciák könyvsorozatot (a legutóbbi kötet a Kémek, ügynökök, besúgók címet viselte, ő maga Mata Hariról írt), tagja a intézeti OTKA-munkacsoportnak, amely az első világháborúval foglalkozik.

Szerteágazó érdeklődéséből fakadóan a nem hétköznapi témák felé szeret fordulni: kiadott egy erotikus női naplót a reformkor éveiből (Slachta Etelka naplója), jelenleg pedig Rigó Jancsi és Clara Ward történetét kutatja: a magyar cigányprímás a 19. század végén megismerkedett Chimay-Caraman herceg feleségével, egy detroiti acélgyáros leányával. A nő elhagyta a férjét, majd kontinenseken átívelő botrányt keltve hozzá ment a prímáshoz. A házasság nem tartott sokáig, Rigó Amerikába emigrált, miközben további házasságok szegélyezték útját, így volt felesége unokatestvérét is megszöktette férjétől. Közben Clara fellépett a Moulin Rouge-ban, félakt fotókat készíttetett magáról és Padovában, 1916-ban bekövetkezett haláláig többször férjhez ment.

Katona legérdekesebb kutatási területe azonban talán a sörtörténet. Egy 2008-ban, Miskolcon, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar összefogásával tető alá hozott sörtörténeti konferencia sikere azt eredményezte, hogy azóta több ilyen rendezvényre került sor, amelyek anyaga azóta két kötetben napvilágot is látott („Iszom a sört szívem mámorban fürdik” címmel). Ebből nőtte aztán ki magát az a műfaj, egy sörkóstolóval egybekötött sörtörténeti előadás, amelyet sörtörténeti stand up-ként definiáltak. Komoly mondandó humoros köntösben, vagy ahogy egy ismertetőben megjelent: „Ti hogyan képzelnétek el egy akadémiai történészt? Öltöny? Nyakkendő? Elszánt és folyton gondolataiba merülő tekintet? Követhetetlen barokkos, ámde száraz körmondatok? Hát, nem járnátok messze az igazságtól. Öltöny, pipa, de a nyakkendő, az bizony koponyás. Az elszánt tekintet mögött különös csillogás, ahogy feltűnik egy korsó sör. És még a körmondatok is a helyén vannak, de ez olyan, sokszor enyhén szarkasztikus humorral társul, amitől leesett volna az állam, ha éppen nem nevettem volna.” Ennek jegyében pedig ez évtől a sörmester képzés oktatója a Corvinuson: sörtörténetet tanít.