Péceli Gábor hozzáteszi, intenzív és nehéz korszakot élnek az egyetemek, mert a kormányzat úgy gondolja átalakítani a felsőoktatást, hogy menet közben csökkenti a támogatást. Hiányzik a céltudatos iparpolitika – vélekedik a Műegyetem rektora, aki érthetetlennek tartja a fenntartó állam viselkedését, mintha tisztségviselői nem lennének tisztában a űegyetem értékeivel, az intézményben felhalmozott, az ország számára hasznos szakmai tudás jelentőségével, és az ahhoz kötődő felelősségével.

A Műegyetem már évekkel ezelőtt elvégezte a ma kívánatos strukturális átalakításokat, leváltotta a hatalmas központi apparátust. A szerkezetátalakítás az első négy évben 1 milliárd forintos megtakarítást eredményezett. A tavaly őszi több százmilliós forráselvonás után idén minden kar csak a tavalyi költségvetésének 80%-át használhatja fel. A csökkentett pénzből azonban jövőre már nem tud majd létezni az egyetem – fogalmazza meg Péceli Gábor. Így is elmaradnak a műszaki felújítások és a karbantartások. A rektor nagyon fájlalja az Innovációs Járulék és a Szakképzési Hozzájárulás „elvételét” az egyetemektől, hiszen a szakmai munkához és a laboratóriumok fejlesztéséhez ezekre nagy szükség lenne.

A mostani körülmények között egyre reménytelenebb törekvés az ország meghatározó műszaki és gazdaságtudományi háttérintézményévé válni – hangsúlyozza borúlátón a BME rektora –, napi küzdelem, hogy a munkatársainkat megtartsuk, és az itt maradók szakmai fejlődését biztosítani tudjuk, mind a képzésben mind a kutatásban.

A most újabb 4 évre elnyert kutatóegyetemi minősítéshez a kiválóságra félretett 10 Mrd Ft-os állami keretből mindössze 570 millió forintot kapott a Műegyetem. A rektor úgy látja, hogy ezzel leértékelték az egyetemen folyó szakmai tevékenységet. – A velünk kapcsolatos döntéseket érdemben befolyásolni nem tudjuk, de ha baj van, vagy szakmai tudásra van szükség, akkor máris több minisztérium kéri szakértőink közreműködését. Ezt jól példázta a vörösiszap-katasztrófa vagy az árvíz idején kifejtett tevékenységünk – vélekedik.

A Műegyetem elismerése intézményi szinten azt jelentené, hogy a hatékony működéséhez szükséges jogosítványait visszakapja, és a szükséges források előteremtését megfelelő szabályozó mechanizmusok segítik. Összességében az derül ki, mintha a kormányzat elfelejtette volna mire is szolgál ez a Műegyetemnek nevezett unikális képző- és kutatóhely, hogy mekkora nemzeti kincs is ez valójában, amelynek sikeres működése az ország gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen. Az alkotó munka örömét átvette a napi küzdelem, a kényszerű forráskivonás, a kormányzati kapkodások és következményeik kezelése.