2008-ban a havi bruttó átlagkereset 7,5%-kal, ezen belül az üzleti szférában 8,4%-kal, a költségvetési szektorban 6,2%-kal emelkedett. A reálkeresetek 0,7%-kal nőttek.

Az OÉT-ben 2009-re a versenyszféra bruttó béreinek 3-5%-os emeléséről született megállapodás. Bár a korábbi években a ténylegesen megvalósuló keresetnövekedés rendre meghaladta az OÉT által javasolt felső határt is, 2009-ben a recesszió következtében ez valószínűtlen. Számos cég nem, vagy legfeljebb a várható infláció mértékével tervezi emelni a kereseteket. Emellett a foglalkoztatási helyzet romlása, számos vállalatnál a négynapos munkahét időszakos bevezetése, a (csökkenő) árbevételhez és/vagy profithoz kapcsolt teljesítménybér és jutalék visszaesése, a jelentősen csökkenő fogyasztói árindex, illetve a profitkényszer együttesen a vállalkozások bérfizetésének mértékét az OÉT sáv alsó részére kényszeríti. A minimálbér 3,6%-kal emelkedik. Számos cégnél - a foglalkoztatás megőrzése vagy a veszteség elkerülése érdekében - nominális bércsökkentésre is sor kerül, de a mikro- és kisvállalkozásoknál szürke jövedelmek is bővülnek. Végeredményben a GKI várakozásai szerint a bruttó átlagkeresetek (az év eleji áthúzódó hatást is figyelembe véve) éves átlagban kb. 4%-kal emelkednek.

A 2009. évi költségvetési törvény alapján 2009-ben nem emelkednek a keresetek a közszférában. A 13. havi illetmény bruttó 180.000 forint felett nominálisan csökken, s más tavalyi kifizetések sem ismétlődnek idén. Összességében a közszférában 2-4%-os bruttó átlagkereset-csökkenés várható.

A bruttó keresetek évek óta jellemző, 8% körüli növekedési dinamikája tehát (adóváltozások nélkül számítva) 2009-ben radikálisan 2%-ra csökken, mely az éves szinten 3,5%-os infláció mellett összességében a reálkeresetek 2,5-3%-os csökkenését jelenti. A versenyszférában 1-1,5%-kal, a közszférában 6-7%-kal csökken a reálkereset. Ez utóbbi harmadik éve tartó folyamatos visszaesést jelent.


A minimálbér emelkedése 2008-ban elmaradt a bruttó átlagkereset emelkedésétől és az inflációtól is. A 2009. évi minimálbéremelés közel esik ezek dinamikájához.

2008-ban a nyugdíjak reálértéke 1,3%-kal nőtt. A kormányzat a 2009. évi nyugdíjemelés tervezéséhez - a svájci indexálás alapján - 4,5%-os inflációval és 1,6%-os nettó keresetemelkedéssel számolt, így az év eleji nominális emelés 3,1% volt. A GKI számításai alapján a nyugdíjas fogyasztói árindex 4,4% lesz, a nettó keresetek pedig 0,7%-kal nőnek 2009-ben, ami 2,6%-os nominális nyugdíjemelést igényelne. A tényleges emelést azonban nem fogják visszakorrigálni. Ugyanakkor a 13. havi nyugdíj széles körben megszűnik vagy csökken. 2009. szeptember 1-jétől korrekciós nyugdíjemelés címén egyes nyugdíjas korosztályok 2-4%-os emelésben részesülnek.

Mindezek összességében 0,5%-os pozitív egyenleget adnak, melynek következtében kb. 3,5%-os nominális emeléssel a nyugdíjak 2009-ben reálértéken - fogyasztói árindexszel számolva - stagnálnak (nagy személyenkénti szóródás mellett). Nyugdíjas fogyasztói árindexszel számolva 0,9%-kal csökkennek.

2008-ban az előző évinél 8,3%-kal többet fordítottak családi támogatásra. (Ez reálértéken kb. 1,5%-os emelkedést jelent.) 2009-ben a törvény által előírt 4,5%-os nominális emelés reálértéken mérsékelt, 1% körüli emelkedést jelent.

A vállalkozói jövedelmek 2008-ban kb. 3%-kal nőttek. 2009-ben a recesszió által okozott profitcsökkenés miatt a vállalkozói jövedelmek csökkenése várható. A jövedelmek egy részének szürkülése is valószínű.

A lakosság vásárolt fogyasztása 2008-ban 0,7%-kal csökkent, míg a természetbeni társadalmi juttatások (például az egészségügyi fogyasztás) 2,2%-kal nőttek. A háztartások fogyasztása összességében stagnált. 2009-ben a várható reáljövedelem-csökkenés, a már eddig felvett hitelek törlesztőrészleteinek jelentős emelkedése, a nehezebben elérhető és megdrágult hitelek, a növekvő munkanélküliség és az attól való félelem, valamint a megtakarítási hajlandóság és kényszer erősödése következtében a lakosság fogyasztása mintegy 4%-kal esik vissza. (Vásárolt fogyasztása kb. 5%-kal, természetbeni társadalmi juttatása 1%-kal csökken.) Különösen a hiteligényes és a "halasztható körbe" tartozó tartós fogyasztási cikkek (pl. személygépkocsi) iránti kereslet radikális visszaesése valószínű. A reáljövedelmeknél lényegesen erősebben esik vissza a fogyasztás, valamint a kiskereskedelmi forgalom.

A lakosság bruttó pénzügyi megtakarításai 2008-ban 11%-kal csökkentek, pénzügyi kötelezettségei viszont 3,8%-kal emelkedtek. Ebből a lakáshitel-felvétel 16%-kal, az egyéb (fogyasztási) hitelek állománya 30%-kal növekedett, amelyen belül 2007-hez hasonlóan a szabad felhasználású jelzáloghitelek nőttek a legdinamikusabban.

A folyamatosan növekvő hitelezés időszaka véget ért. 2008 utolsó negyedévében a bankok hitelezési tevékenysége mind a háztartási, mind a vállalati üzletágban határozottan megtorpant. A háztartásoknál 2008 utolsó negyedévében a nettó hitelkihelyezés erősen csökkent. A 25 milliárd forintos decemberi havi nettó hitelnövekménynél alacsonyabb értékre az elmúlt négy évben nem volt példa. 2009 januárjában a nettó hitelkiáramlás tovább mérséklődött.

A forinthitelek állománya mind a lakás, mind a fogyasztási célú szegmensben tovább esett. A forint és a devizakamatok közötti magas különbözet miatt a háztartások a megnövekedett árfolyam-ingadozások ellenére is a devizaalapú hiteltermékeket részesítették előnyben.

2009 első két hónapjában az új autók értékesítése az előző évi mintegy felére zuhant. Éves szinten is óriási, de ennél kisebb csökkenés valószínű.

A háztartások kölcsönein belül 2008 végére 67%-ra emelkedett a külföldi devizában nyilvántartott tételek súlya (ez 2007 végén még csak 55% volt). Ez részben a forint gyengüléséből adódó átértékelődési veszteség. A törlesztések minden devizában és forintban lényegesen emelkednek. Ugyanakkor eddig a bankok és az adósok rugalmasnak bizonyultak az adósságszolgálati terhek átalakításában, így a bedőlt hitelek aránya alig nő.

A reáljövedelmek csökkenése, a szigorodó hitelfeltételek és a tovább dráguló hitelköltségek hatására a lakosság hitelfelvétele 2009-ben az előző évi töredékére esik.

2008 egészében a bruttó megtakarítási ráta tovább csökkent, a hitelfelvétel viszont emelkedett, így a háztartások nettó pénzmegtakarítási rátája (a kamatokat is tartalmazó, de az árfolyamnyereség nélküli pénzbeni megtakarítás nettó növekménye) a GDP kb. 1%-ára csökkent. 2008 végén azonban trendváltás kezdődött.

2009-ben a lakossági reáljövedelmek csökkenése mellett összegszerűen a megtakarítások is esnek, de a jövedelemhez, illetve a GDP-hez viszonyítva emelkednek. Emellett a lakossági hitelállomány-növekedés radikálisan mérséklődik. A háztartások nettó pénzmegtakarítási rátája így 2009-ben erőteljesen növekszik, legalább a GDP 5%-ára.

A lakossági megtakarítások szerkezetében 2008-ban jelentős változás következett be. Ezt egyrészt az egyes mgtakarítások eltérő mértékű leértékelődése, másrészt a kockázatosabb pénzügyi befektetésektől való félelem generálta. Így a korábbi trenddel ellentétesen a befektetési jegyek, a biztosítási és nyugdíjpénztári tartalékok, továbbá a tőzsdei részvények aránya számottevően csökkent. Ezzel párhuzamosan a banki megtakarítások 2000 óta tartó folyamatosan csökkenő aránya újbóli növekedésnek indult (a magas hitelkamatok által is ösztönözve).

A háztartások pénzügyi eszközeinek átértékelődésből keletkezett negatív egyenleg 2008-ban meghaladta a 280 milliárd forintot. Ezen belül tőzsdei részvényeken 236 milliárd forintot, befektetési jegyeken 284 milliárd forintot vesztett a lakosság. A befektetők a hazai állampapírok árfolyam-csökkenése miatt is veszteségeket szenvedtek el.

Jelenleg nem lehet azt feltételezni, hogy a folyamat 2009 során ellenkező irányba fordul (bár kizárni sem lehet). Elvileg a részvények jelenlegi árfolyama és az állampapírpiaci hozamok egyaránt igen attraktívak, de kockázatosak.

A GKI fogyasztói bizalmi index 2008-ban szeptemberig lényegében stagnált - bár nyáron a nagyon alacsony szinthez képest átmenetileg emelkedett -, majd ezt követően 2009 februárjára meredek és folyamatos zuhanással mindenkori minimumára csökkent. A fogyasztók pénzügyi helyzetüket az első félévben még kissé javulónak, a második félévben azonban már romlónak érezték, ami megfelel a tényleges folyamatoknak is. A recesszió miatt már korábban markánsan csökkenő EU-s és a német fogyasztói bizalmi index mozgása is hasonló pesszimizmust tükröz.