2017. november 24. 11:26 | forrás: Alapblog

Ismert tünetek – ismeretlen orvosság

Egészségügy a régiónkban Amikor szóba kerül az egészségügy, éles viták alakulnak ki a lehető leghatékonyabb, legméltányosabb és legfenntarthatóbb modell mibenlétéről. Nem is csoda, hiszen az...

Egészségügy a régiónkban

Amikor szóba kerül az egészségügy, éles viták alakulnak ki a lehető leghatékonyabb, legméltányosabb és legfenntarthatóbb modell mibenlétéről. Nem is csoda, hiszen az Európában jelen lévő tünetegyüttesre – elöregedő társadalmak, finanszírozási korlátok és munkaerőhiány – mihamarabb gyógyírt kell találni, és ez nem tűnik egyszerűnek. Habár azt mondhatjuk, hogy a problémák megoldására elegendő tudás áll rendelkezésre, az elkötelezettség és a megfelelő ösztönzők hiánya mégis gátat szab ennek. Ebben az esetben pedig nagy valószínűséggel a piac próbál majd megoldást találni.

Több közelmúltban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a magyarok az egészségügy helyzetét tekintik az egyik legfontosabb jövőbeli kockázati tényezőnek. A többi európai országban is jogos lenne az aggodalom, hiszen a tünetek nem csak a régióban vannak jelen, hanem a kontinens egészén. 2050-re az európai népesség csaknem 40 százaléka lesz 60 éven felüli (2000-ben ez az arány 17 százalék volt), ezzel egyidőben pedig arányosan növekedni fog az igény a krónikus megbetegedések kezelésére, ennek kielégítése pedig az egyik legköltségesebb feladat.

A régiós problémák

Habár a fejlett nyugat-európai országokban is felfedezhetők a demográfiára visszavezethető problémák, az emberek hozzáállása mégis más, a hétköznapok uralkodó gondolata az egészségügyről nem a kilátástalanságot testesíti meg. Természetesen nem árulok el újdonságot azzal, hogy ennek egyik oka, hogy régiónkban a GDP-hez viszonyított egészségügyi kiadások aránya sokkal alacsonyabb, mint a fejlett európai országokban. Azonban a több pénz nem feltétlenül oldaná meg a problémákat, ugyanis a források felhasználásának hatékonysága ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Erre kiváló példa Csehország, ahol az egészségügyi kiadások régiós szinten állnak, azonban a szolgáltatás színvonala már vetekszik több nyugat-európai országéval. Tovább árnyalja a képet, hogy a jövőben az idősödő lakosság növekvő arányával magasabb összeget kell majd elkölteni, azonban a hatékonyság hiányában ennek csekély lehet az érdemi hatása.

Nyugati orvosság?

Az aggodalom, ami a régiós polgárokat jellemzi az egészségügy jövője miatt, Nyugaton nem igazán jelenik meg. Az ott élőknek nem kell azon gondolkodniuk, hogy baj esetén nem kapnak időben megfelelő kezelést. Kiutat kell találnunk, mert a rendszer jelenlegi formájában biztosan nem lesz fenntartható, így aggodalmunk teljesen jogos. De mégis mi lehet a megoldás? Hogyan lehetne javítani a hatékonyságon? Találunk-e olyan tényezőket, melyek a nyugati rendszerekből átvehetők drasztikusabb átalakítás nélkül? Amennyiben lenne rá hajlandóság, mit jelenhet a drasztikus átalakítás?

Az EHCI (European Health Consumer Index – Európai Egészségügyi Fogyasztói Index) rangsort az európai országok egészségügyi rendszereit vizsgálva állítja fel a Health Consumer Powerhouse nevű szervezet. A lista egy összesített pontszám alapján áll össze, 48 indikátort tartalmaz, ami magában foglalja egyebek között a rendszer elérhetőségét, a költségeket, a kezelési eredményeket, a szolgáltatások széleskörűségét, a megelőzés sikerességét, a betegek jogait és a gyógyszerek használatát. Látszik a térképen a régió leszakadása és Csehország felzárkózása. A gyenge teljesítmény fő indokai a hosszú várakozási idők, az európai összehasonlításban alacsony túlélési ráták, a megelőzésre fordított kevés figyelem és a gyógyszertámogatások alacsony szintje. A felsorolt problémák hátterében a finanszírozás kérdéseiről, az egészségügyi dolgozókról és az ellátási rendszer szervezőelvéről érdemes szót ejteni.

A rendszer finanszírozási kérdései

A finanszírozási rendszereket tekintve három típust különítünk el: a Beveridge-modell adóból finanszírozott rendszert jelent, a Bismarck-modell kötelező járulékfizetésen alapuló társadalombiztosítási rendszer, ezeken kívül pedig még megkülönböztetjük a magánfinanszírozású rendszereket. Természetesen nem ilyen éles az elhatárolás, társadalombiztosítási rendszerű finanszírozás mellett is jelen lehet az adókból származó forrás, és fordítva is elképzelhető, a rendszer nevét ezekben az esetekben a nagyobb súllyal rendelkező finanszírozási forma határozza meg.

A térképen látszik, hogy a régióban a járulékfizetésen alapuló társadalombiztosítási rendszer az uralkodó, ami egyébként több nagyon jól teljesítő nyugat-európai országban is jelen van. Tehát maga a rendszer típusa önmagában nem magyarázza a hatékonyságot. Talán azt érdemes kiemelni, hogy a Beveridge-modell jellegéből fakadóan inkább a kisebb lélekszámú országokban működik megfelelően, nagyobb országokban a társadalombiztosítási rendszer hatékonyabb. Ellenben a társadalombiztosítási rendszer hátránya, hogy az elöregedéssel csökken a gazdaságilag aktív lakosság aránya, így még kevesebb embernek kell majd fenntartania a rendszert. A demográfiai folyamatok tükrében a jövőben többet kell majd egészségügyre költeni, ennek forrását azonban a régióban nehéz meghatározni. Nyugat-Európában nincs ok aggodalomra, ott sokkal szélesebb a befizetői bázis, ugyanis a nyugdíjasok is fizetnek járulékot, Németországban és Franciaországban pedig a diákok is fizetnek fix összegű hozzájárulást.

Az egészségügyi dolgozók

A közvélemény szerint az egyik legfontosabb probléma az orvosok elvándorlása. Valóban arról szólnak a hírek, hogy évente ezer orvos hagyja el az országot, ezzel párhuzamosan pedig érzékeljük a folyamatosan növekvő várakozási időket. A bajban lévő országok kormányzatai béremeléseket irányoztak elő, de valószínűleg még ez sem lesz elegendő az orvosok határokon belül tartására. Érdekes viszont, hogy az OECD adatbázisa szerint az ezer főre jutó orvosok száma ennek ellenére hazánkban és Szlovákiában átlagos (3,2), ugyanez igaz Hollandiára és Franciaországra is, Lengyelországban pedig jelentősen átlag alatti (2,2). Önmagában ez az adat arra engedne következtetni, hogy nincs orvoshiány, azonban ez az arányszám olyan bázisból számol, amelyben a privát- és külföldi praxisban dolgozó orvosok is benne vannak. Ennél sokkal szembetűnőbb eltérés az OECD széles körű statisztikáját böngészve az, hogy míg az egészségügyben vagy szociális szférában dolgozók aránya OECD-átlagban 10,6 százalék, addig ez a régióban 6-6,5 százalék közé esik. Míg ezer emberre hazánkban 6,5, Lengyelországban pedig 5,2 nővér jut, addig Hollandiában 10,5, Németországban pedig 13,3. Ebből pedig az következik, hogy nálunk és szomszédainknál az orvosok olyan feladatokat is kénytelenek ellátni, amelyeket a szakdolgozók is el tudnának végezni.

Az ellátás rendszere

Az ellátás szervezőelve is sarkalatos pontja a hatékonyságnak. A nővérek alacsony száma mellett úgy érezzük, hogy orvoshiány is van (habár ez statisztikailag nem ütközik ki), ugyanis bizonyos szakorvosok esetében valóban ez a helyzet, főleg vidéken. Ennek az az oka, hogy túlzottan elaprózott a rendszer, sok a kórház országszerte, így pedig megesik, hogy bizonyos szakorvosokból hiány van. A rendszerek túl magas költségszinttel működnek, az ezer főre jutó kórházi ágyszám hazánkban 7, Lengyelországban 6,6, Romániában 6, ezzel szemben az EU-28 átlag 5,2, Hollandiában pedig ez az érték 4,6. Ez erősen öszefügg a kezelések technológiai fejlettségével, ugyanis Nyugat-Európában igyekeznek minél kevésbé invazív módon elvégezni a kezeléseket annak érdekében, hogy rövidebb legyen a gyógyulási idő. A régióban viszont a visszafogott egészségügyi költségvetés és a rendszer torz támogatási elvei miatt ennek a fajta fejlődésnek bőven van még tere.

Az egészség percepciója

Az egészségügyi dolgozók számával és az ellátás rendszerével kapcsolatban tapasztalt problémák valósak, azonban figyelembe kell venni bizonyos kulturális hatásokat is, melyek torzítják az összehasonlíthatóságot és a régiós egészségügy költségszintjét megemelik. A régió lakosaira kevesebb egészségben eltöltött év jellemző, emellett pedig kevésbé érezzük magunkat egészségesnek (56 százalékban válaszoljuk, hogy jó az egészségi állapotunk, ez az érték Nyugaton 70 százalék).

Ezek eredőjeként a régió polgárainak gyakrabban van szükségük orvosi ellátásra, emellett pedig a negatív percepció hatásaként gyakrabban mutatnak hajlandóságot is arra, hogy elmenjenek egy rendelőbe.

Magánszolgáltatók előretörése

A régió orvosai az alacsony fizetés miatt magánpraxisba kezdtek, kiegészítve vagy éppen kiváltva ezzel az állami szférában végzett munkájukat. Erre épülve virágzó vállalkozások jöttek létre, természetesen borsos szolgáltatási díjak fejében.

Mindannyian ismerjük a kis orvoscentrumokat, magánrendelőket itthon, talán előszeretettel látogatjuk is őket, amikor már elfogy a türelmünk a 3 hónapra kapott vizsgálati időpontok miatt. Ezek a kisebb-nagyobb intézmények pedig gombamód szaporodnak a régióban. Ennek eredményeként egy nagyon szétaprózott privát egészségügyi szolgáltató szektor jött létre, amelynek várható növekedése a régióban 2021-ig évente átlagosan 5,2 és 9,5 százalék közé esik Romániával az élen a PMR Market Research kutatása szerint.

Az utóbbi években előretörtek nagyobb szolgáltatók is, főleg felvásárlásokkal. Ezek a cégek már ki tudják használni a méretből származó előnyöket, és hálózatot építve biztosítanak országos lefedettséget kedvezőbb díjak mellett. Az egyik ilyen példa a tavasszal tőzsdére ment MedLife Romániában, a másik pedig a hazánkban is ismert svéd Medicover. Ezek a nagyobb szolgáltatók vállalati csomagokat is biztosítanak, így a munkáltató beépítheti ezt a dolgozói juttatások közé is, amiért több országban adókedvezmény jár.

Mit tartogathat a jövő?

Globálisan szemlélve az egészségügyi szektor szolgáltatta az elmúlt években az egyik legmagasabb teljes megtérülést (TRS – Total Return to Shareholders) a private equity (PE) befektetők számára. Ez a szektor pedig a jövőben is tartogat még megtérülést, ugyanis az elöregedő népesség miatt előtérbe kerülnek az egészségügyben a preventív megoldások és a privát finanszírozási forma. Ezek a folyamatok természetszerűleg magukkal hozzák a magántőke befektetők megjelenését, azonban az Egyesült Államokkal ellentétben Európában ez még nem öltött nagy méreteket a piac szétaprózott jellege és a magas fokú állami részvétel miatt. Tehát bőven van még terük a magántőke befektetőknek az értékteremtésre.

Nagyon úgy tűnik, hogy a régió túlszabályozott, és sok esetben nem elég hatékony egészségügyi rendszerének átalakulása nem az állami szférából kiindulva fog megvalósulni, ugyanis ezt rövid idő alatt csak nagyon drasztikus változtatások útján lehetne megtenni, így csak kisebb mértékű lépésekre számíthatunk. Viszont jó esély van arra, hogy a szektort a jövőben a magánszolgáltatók és a magántőke befektetések fogják formálni.

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

Azonnal megoldandó feladatokra figyelmeztet a Gyáriparosok Európai...

A brit gyógyszer- és vegyipari szektor az Európai Unió szabályozási...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Budapest lehagyta Európát

Európa csökkenéssel, Budapest viszont erősödéssel nyitott. A BUX 0,15...

Erősödnek az európai tőzsdék

Erősödéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai tőzsdéken kedden.

Emelkednek az európai tőzsdék

Emelkedéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai értéktőzsdéken hétfőn.

ALTERA 4100 (3,77 ) ANY 1310 (-0,68 ) APPENINN 712 (-1,79 ) BIF 1625 (1,56 ) CIGPANNONIA 485 (0,83 ) CSEPEL 995 (1,53 ) Duna House A 3850 (0,79 ) ENEFI 215 (-0,46 ) ESTMEDIA 46 (2,22 ) FORRAS/OE 1280 (4,92 ) FUTURAQUA 58 (3,57 ) GSPARK 3573 (0,08 ) KONZUM 3435 (-1,94 ) MASTERPLAST 575 (-0,35 ) MOL 3019 (1,07 ) MTELEKOM 467 (1,30 ) NORDTELEKOM 23 (4,55 ) NUTEX 73 (1,39 ) OPUS 645 (-0,92 ) OTP 10185 (-0,97 ) OTT1 240 (-4,00 ) PANNERGY 535 (0,94 ) RICHTER 6435 (0,31 ) WABERERS 4750 (-1,04 ) ZWACK 16780 (0,18 )