2017. február 15. 12:32 | forrás: Total Return

Inflációs helyzetkép

Nézzünk a januárban hirtelen megugró infláció mögé!

Januárban az árszínvonal éves (előző év januárjához viszonyított) emelkedése 2,3 százalék volt, miután decemberben 1,8 százalékon állt a mutató, nyáron pedig defláció volt. Az emelkedés annak volt köszönhető, hogy a korábban kedvezően alakuló energia- és élelmiszerárak a tavalyi év végétől már „szokásosabban” változtak. Ezen kívül azonban igazi dráma az árfolyamatban nem történt. Erről tanúskodik az MNB által publikált két alternatív árindex-változat is.

Az MNB inflációs alapmutatói

Az „adószűrt maginfláció” azoknak a tételeknek az árváltozását követi, melyek az energia- és az élelmiszerárakon felül vannak az árindexben, és amelyek inkább kötődnek a magyar gazdaság belső folyamataihoz. Hogy a választók lekenyerezése és a költségvetési realitások között ingadozó (gazdaság)polititikai akcióktól is mentesítsék, az index az időről időre megjelenő áfa-kulcs változásoktól is meg van tisztítva. A keresletérzékeny infláció az, amit a neve is mutat: olyan árindex-tételek, amelyek árának elvileg akkor kellene emelkednie, amikor a vásárlóerő elég üzemanyagot tol a kereslet alá.

Ahhoz képest, hogy a fő árindex (az „inflációs ráta”) az elmúlt években jelentős mozgásokra volt képes, e két szűrt adat komoly stabilitást mutat. A deflációs időszakban is, és most is 1-2 százalék közti mögöttes áremelkedésről tanúskodik, ami nagyjából stabil, de nem deflációs árszintet jelent. Az adószűrt maginflációban ugyan fel lehet fedezni egy kis emelkedést, de még mindig csak másfél százalékról beszélünk (az általános inflációs cél 2 és 4 százalék között van 3 százalékos középértékkel), a keresletérzékeny index szintén.

Sok szó esik az emelkedő bérek inflációs veszélyeiről. Logikusan hihető a károgók pesszimizmusa, de az elmúlt hét-nyolc év folyamatai alapján egyelőre inkább figyelni kell erre az összefüggésre, mintsem egyből pánikolni. Az átlagbérek emelkedése egyébként nem önmagában, hanem az állásban levők számával együtt érdekes: a kettő együtt adja a vásárlóerőt (hányan dolgoznak és ők átlagosan, és így összesen, mennyi bért vágnak zsebre). A létszám és a bérszint egyben költségtényező is (előbbi esetben a nettó, utóbbiban a bruttó bér az érdekes, bár a kettő dinamikája hosszabb távon jelentősen nem válik el egymástól), így a bértömeg és az infláció együttes mozgását érdemes megnézni.

Az MNB inflációs mutatói és a bértömeg változása

Nos, ez igen érdekes, de a két változó között nehéz igazi összefüggést találni. A növekvő munkaerő-kereslet, és vele párhuzamosan alakuló bérdinamika együttesen sem voltak eddig képesek az infláció mögöttes lendületét begyorsítani. Lehet, hogy majd most más lesz („this time is different”, hallottuk már korábban is), de ha csak a történelmi tapasztalatainkra akarunk hagyatkozni, akkor valami elszabaduló inflációtól nem nagyon kell félnünk.

Ezzel kapcsolatban igen komoly vitákba keveredtem már én is, és eszembe sincs elvenni az inflációban bízó közgazdász kollégák kedvét. De arra felhívnám a figyelmet, hogy amennyiben this time is still not very different, az inflációs folyamat természetének a megváltozására ne fogadjunk túl nagy összeggel.

Forrás: Bloomberg

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Téli kikapcsolódás az Alpokban

Az ausztriai téli üdülés az életöröm igazán különleges formája, amely során...

Hirdetés
Brexit

A brit autógyártók és kereskedők szakmai szervezetének (SMMT) legfrissebb...

Az európai nagyvállalatok vezetőinek többsége szerint pozitívak a globális...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Lanyha forgalom volt a BÉT-en

A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 253,72 pontos, 0,63 százalékos...

Biztatóan kezdett New York

Szünnap után erősödéssel indult a kereskedés pénteken az amerikai...

Vegyes képet mutat Ázsia

Kínában a kereskedés végén váltottak emelkedésre az árfolyamok az előző napi...