2017. október 20. 15:46 | forrás: Total Return

Miből lesz hozam?

Mármint ha nem a lekötött bankbetétekből és az állampapírból. Ugyanis a hazai lakossági megtakarítók és intézményi befektetők elmúlt évtizedbeli kedvencének […]

Mármint ha nem a lekötött bankbetétekből és az állampapírból. Ugyanis a hazai lakossági megtakarítók és intézményi befektetők elmúlt évtizedbeli kedvencének számító instrumentumok ma gyakorlatilag nem termelnek hozamot. De mire váltsuk le őket? Interjú Kadocsa Péterrel, az Aegon Alapkezelő elnök – vezérigazgatójával.

A lekötött betétek átlagosan 0,36 százalékos kamata sem igazán gavalléros, viszont az egy éves vagy annál rövidebb futamidejű kincstárjegyek negatív hozama egyenesen viszi a pénzt. Nem kis feladat elé állítja ez mindazokat, akik legfeljebb mérsékelt kockázatot vállalva, konzervatív módon fektetnének be. Az elmúlt 5-6 évben Magyarországon lazítás váltotta föl a korábbi laza fiskális és szigorú monetáris politikát. (Ahol a pénzügyi stabilitás kedvéért magasan tartott, kockázatmentes kamatnak köszönhetően nem kellett semmilyen kockázatot vállalni a jó hozam érdekében.) A „könnyű pénz”, azaz a rizikómentes magas hozamok időszaka véget ért, a rövidebb lejáratokat tekintve mindenképp. Ugyanakkor a hozamgörbe meredek, így a hosszabb futamidőknél találhatunk – a várható inflációs pályához mérten kifejezetten impozáns – befektetési lehetőségeket.

Vissza a jövőbe No de akkor mibe fektessünk? A mai helyzetről az jut az eszembe, amikor tíz évvel ezelőtt a döntéshozók és a befektetési szakma azon morfondírozott, hogy hosszabb távon magasabb kockázatra van szükség ahhoz, hogy legyen hozama, illetve nyugdíja a (magán-)nyugdíjpénztártagoknak. Ekkor alakították ki a választható portfoliós rendszert. A hátralévő hosszú felhalmozási időnek köszönhetően a pénztártagok többsége – életkora révén – a magas részvényhányadú növekedési portfolióba került. Így nyugdíjpénztári szinten hirtelen jelentősen változott az összetétel – elsősorban a részvények irányába. (Emellett ingatlan- és kockázatitőke-elemek is kerültek a portfoliókba.) Akkor ez nem vezetett a kívánt eredményre. Az amerikai lakáshitelpiacról kiindult, majd gyorsan világméretűvé terebélyesedő 2008-as válság ugyanis jócskán megtépázta a hozamokat. Ami egyébként teljesen normális a befektetések világában, hiszen a hosszú távú portfoliókban időről időre vannak kisebb-nagyobb visszaesések. A probléma ebben az esetben az volt, hogy pont a részvénysúly emelése után tört ki az évszázad egyik legnagyobb – az 1929-es túltermelési válsághoz mérhető – gazdasági krízise. A befektetők bizalomvesztése miatt mélypontra kerültek a tőzsdék, a magánpénztáraknak gyakorlatilag nem maradt esélyük javítani.

„Dézsávü” A mai tőkepiaci helyzet komoly hasonlóságokat mutat az akkorival. Csak míg korábban a befektetési bankok gerjesztették az eszközár-buborékot – a lakáshitelek befektetési eszközökbe csomagolásával és kozmetikázásával – (például az amerikai lakás-, vagy a kötvénypiacon), ma a jegybankok teszik ugyanezt. Kötvényvásárlási programjaikkal Európában havi 80 milliárd eurót, Japánban évi 80 ezer milliárd jent pumpálnak a gazdaságba. Ijesztő a hasonlóság. Az időzítés a kockázat emelésére ezért nem a legjobb, ha egyébként az más okból indokoltnak is bizonyulna. Egyébként önmagukban az alacsony kamatok nem indokolnának változást a befektetési portfoliók stratégiai allokációjában. (Hiszen ha a sovány kamatok az alacsony inflációs kilátások miatt alakulnak így, akkor nincs különösebb jelentősége, hogy a nominális kamatok merre járnak.)

Nem óvatosaknak való vidék Mire cseréljük hát a – jelenleg „nullás” vagy akár negatív hozamokat kínáló – rövid állampírokat? Nem a részvénypiacra. Egy ilyen irányú jelentősebb portfolió-átrendezés ugyanis a kockázati szint komoly növelését is jelentené. Mondom ezt annak ellenére, hogy taktikailag konstruktívak vagyunk a részvénypiacon. (Elsősorban Közép-Európában, illetve a fejlődő piacokon a lendületesen nőhetnek vállalati profitok, és a részvény árfolyamok is tovább emelkedhetnek.) Ugyanakkor közép- és hosszú távon látunk olyan kockázatokat, amik megingathatják a tőkepiacokat. Ilyen lehet egy jegybanki hiba, ha túlságosan előreszaladnak, vagy épp lemaradnak a kamatpolitikával. Egyre többször kerül szóba a kínai lassulás forgatókönyve is – meg a geopolitikai kockázatok (mint Észak-Korea), politikai válságok (Trump elnöksége). De akár a globális szupervállalatok megregulázása is megrengetheti az invesztorok és a vállalatok magabiztosságát.

 

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

Nagy-Britannia az EU-tagság megszűnése után sem züllik...

Nagy-Britannia a brit EU-tagság megszűnése (Brexit) után tervezett átmeneti...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Budapest erősödik, Európa irányt keres

Vegyesen indult a pénteki kereskedés Nyugat-Európában, a csütörtöki...

Mínuszok uralkodnak Európában

Csökkenéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai értéktőzsdéken...

Nem találja az irányt Európa

A BUX minimális csökkenéssel kezdte a napot.