2017. március 09. 13:23 | forrás: Total Return

Szarva közt a tőgyit

Néha van, amikor pont bejön.

Blogot tartalommal megtölteni nem egyszerű, és nem is mindig sikerül. Általában van a fejemben két-három téma, amiről írni szeretnék, de előfordul, hogy teljes az üresség. A hétfői japán bejegyzés után voltam úgy, hogy na, most viszont nem tudom, mi legyen a következő. Ezek után nyersanyagokhoz kapcsolt devizák mozgását kezdtem nézegetni, amiről szerda reggel átfújt a szél az olajpiacra, ahol már hetek óta figyeltem, hogy sehova nem mennek az árak. Innen jött, hogy pár grafikont frissítettem, és lustaságomat legyőzve a poszt ki is ment még ebéd után. Aztán láttuk, mi történt.

A West Texas Intermediate ára napon belül az utóbbi 5 napban

Tegnap egyébként magyar idő szerint fél 5-kor heti készletadatokat publikáltak, amelyek magasabbak lettek, mint a várakozás, sőt, történelmi csúcson van a betárolt olaj mennyisége az USA-ban.

Nyersolajkészletek az Egyesült Államokban (ezer hordó)

De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért ma estek az árak, hiszen egy héttel korábban is csúcson voltak a készletek. Az viszont látszik, hogy az adat publikálását követő egyfajta tipping point volt aznap: onnan az ár az elkövetkező három órában saját súlya alatt összeomlott. Vajon mi történhetett 5 és 8 óra között?

Ezzel kapcsolatban nem olvastam semmit, de nagy valószínűséggel az opciós piacnak köszönhetjük az óriási taknyolót. 2014. eleje óta a tegnapi nap hozta a második legnagyobb forgalmat az opciós piacon, nagyobbat, mint a 2014. november 28-i sokk, amikor kiderült, hogy az amerikai palaforradalomra az OPEC, és ezen belül leginkább Szaúd-Arábia, nem reagál a kitermelés visszafogásával. (Ekkor ment le a West Texas ára 74 dollárról azonnal 65-re, majd onnan az év végére 53-ra.) A tegnapinál nagyobb forgalmat csak a tavaly november 30. hozott, amikor viszont a piacot az érte váratlanul, hogy az olajkartell nem csak kvótacsökkentés mellett határozott, hanem bevonta a csoporton kívül álló Oroszországot is, a kvótamegfelelés ellenőrzési mechanizmusát pedig sokkal átláthatóbbá tette.

Forgalom az amerikai olajopciók piacán

Az opciós piac igen ravasz dolog, ahol heteken, hónapokon át nem történik semmi, majd utána derült égből becsap valami irgalmatlan nagy dolog. Tegnap is ez történt. Az opciókról annyit érdemes tudni, hogy jogot ad a vásárlójának arra, hogy valamit megvegyen (vételi, avagy „call” opció) vagy eladjon (eladási, avagy „put” opció) adott áron egy meghatározott időpontban, vagy egy meghatározott időintervallumon belül. A terméket rettentően bonyolult matematikai köd veszi körül, de nekünk mindössze annyit érdemes tudni, hogy a vásárolt opciók túlnyomórészt úgy járnak le, hogy az általuk képviselt jogot a vásárlónak nem érdemes gyakorolnia. Az opció eladója („kiírója”) ezért az idő többségében zsebre vágja az eladott opció ellenértékét, az opciós díjat és annyi. Néha-néha azonban az alaptermék olyan mozgásokat végez, ami miatt számos korábban kis valószínűséggel lehívható opció számára elérhető közelségbe kerül, hogy lejáratkor megéri vele foglalkozni, ez viszont az opció eladójának/kiírójának probléma. Nem is kicsi.

55 dolláros, nagyjából stabil olajár esetén például az a jog, hogy 50 dolláron el tudok adni olajat, nem sokat ér. Ha azonban az alaptermék három óra alatt 55-ről 51 dollárra esik, akkor az 50 dolláros opció eladói (kiírói) között kitör a pánik. Ha ugyanis a termék áresése egy új trend kezdetét jelzi, akkor simán lehet, hogy az opció lejártakor az alaptermék akár 48-49 dollár, vagy még olcsóbb lesz, és akkor az opció vevője 50 dolláron adhatja el az annál jóval kevesebbet érő terméket. Az opció eladója ekkor kötelezetté válik, meg kell vennie az olajat 50-en, miközben az nem ér annyit. A két ár közötti különbség óriás bukót okoz, főleg, hogy opciókat a saját tőkéjükhöz képest jelentős volumenben pörgetnek  a szereplők.

A szopóágon levő eladó ekkor két dolgot, illetve ezek kombinációját teheti. Az egyik, hogy veszteséggel igyekszik visszavenni az általa eladott opciót, a másik, hogy határidős piacon maga is elkezdi adni az alapterméket úgy, hogy az onnan — remélhetőleg — származó további nyereség (feltéve, hogy az árfolyam valóban tovább fog esni) fedezze annak a veszélyét, ha az opciót vele szemben tényleg gyakorolják.

Ennek az a következménye, hogy az opciós piac ilyen esetekben pozitív visszacsatolással van az alaptermékre, tehát az ármozgást nem tompítja, hanem felerősíti. Esés esetén az eladási opciók miatt további eladói nyomás helyeződik a piacra, emelkedéskor pedig a vételi opciók kiírói hajtják még magasabbra az árakat. Ez addig tart, míg a pozícionáltságból adódó feszültség kellően nem mérséklődik.

Nyitott kötésállomány az opciós piacon

A nyitott kötésállomány alapján nem látszik, hogy túl sokan okoskodnának az opciók között. (Az ábra azért ugrál, mert lejáratkor egy csomó opció „eltűnik”, de később a szereplők újabb és újabb pozíciókat építenek ki. A csúcspontok vagy a mélypontok trendje mutatja, hogy visszatekintésben sok vagy kevés nyitott pozícióról beszélünk.) Ettől viszont még lehet, hogy van feszültség, mert minden opció más és más. Ha a relatíve közeli lejáratú, és az ármozgás szempontjából kritikus kötési árfolyamú opciókban túl sokan spekulálnak, akkor könnyen alakulhat ki pánik. Ezt láttuk most is. Tegnap pl. az áprilisi határidőhöz kötődő opciók közül a 48, az 50 és az 51 dolláros kötési árfolyamú eladási opciókban volt a teljes put opciós forgalom több mint negyede, ami összevetve azzal, hogy a tegnapi nap önmagában is kiugróan nagy forgalmat hozott, simán megmagyarázza, miért tudta a piac saját maga előtt tolni az árat. A dolognak e sorok írásakor ráadásul nincs vége, mivel a további áresés további opciós ármozgást is okoz, ami pedig rendesen visszaüt az alaptermékre is.

Az áprilisi lejárathoz kötődő, 50 dolláros kötési árú opció árfolyama napon belül

Az az opció, ami tegnap reggel még hordónként 11 centbe került, most 1,60 dollár felett van, azaz az ára tizenhatszorozódott. Ez valahol egyébként igazságos dolog: az opciók kiírói általában zsebre teszik az opciós díjat, mivel az opciók többsége értékét elvesztve jár le, a vevőnek nem éri meg lehívni. Néha-néha azonban belefutnak egy jelentős buksiba, ami több hónap nyereségét elviszi. Ez is bizonyítja, hogy nincs ingyen ebéd, és a rendszeres, szinte biztos nyereséget simán le tud nullázni egy-egy rosszul sikerült hét vagy hónap. Nehéz szakma ez is.

Forrás: Bloomberg

Megjegyzés: Közben lett egy másik témám is, amit majd hétfőn vagy kedden boncolgatni fogok.

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnése (Brexit) után is...

Az Európai Bizottság tudomásul vette és alaposan meg fogja vizsgálni az...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Bődületes formában a budapesti tőzsde

Csökkenő forgalomban emelkedett a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe a...

Zuhant egy kisebbet Amerika

Gyengültek pénteken a New York-i értéktőzsde irányadó mutatói.

Pirosban ért véget Európa napja

Csökkenéssel zártak a vezető nyugat-európai tőzsdék pénteken. A Budapesti...

ANY 1382 (0,14 ) APPENINN 355 (13,78 ) CIGPANNONIA 287 (5,13 ) CSEPEL 1070 (-4,46 ) ELMU 23750 (0,21 ) ENEFI 257 (2,80 ) FUTURAQUA 34 (3,03 ) GSPARK 3840 (0,26 ) KONZUM 1849 (0,65 ) MOL 23160 (0,04 ) MTELEKOM 475 (0,21 ) NORDTELEKOM 9 (2,17 ) NUTEX 72 (-5,26 ) OPIMUS 202 (0,50 ) OTP 10045 (0,15 ) OTT1 49 (2,08 ) PANNERGY 430 (0,70 ) RICHTER 6561 (0,17 ) TRINV 29 (7,41 ) ZWACK 16850 (0,09 )