El-Erian azzal indokolta a döntését, hogy bár a készpénz ki van téve az infláció kockázatának, a jegybankok túlságosan magas szintekre nyomták az eszközárakat.

Jegybanki fűtés

A guru indoklása szerint a központi bankok úgy látják, a növekedés, a foglalkoztatottság és a bérek túl alacsonyak, és valamit tenniük kell. Mivel pedig fiskális eszközökkel nem rendelkeznek, nulla közeli szintekre vitték a kamatokat, miközben eszközvásárlási programokat indítottak be – írja a MarketWatch.

A cél ugyanis egyrészt az volt, hogy mindezekkel segítsék a belső fogyasztás élénkülését, másrészt pedig erősítsék a befektetési kedvet. Jelenleg azonban az látszik, hogy ezek az intézkedések masszív rést ütöttek az eszközárak és a gazdasági fundamentumok között – hangsúlyozza El-Erian.

Ráadásul a befektetők jelentős része úgy látja, a részvénypiac túlárazott és egyre kockázatosabb, miközben a kötvények terén sokan hozamemelkedéseket várnak. Vagyis mivel a nagy eszközosztályok esetében inkább a veszteség prognosztizálható, számos befektető inkább a készpénzre szavaz.

Kockázatos készpénz

Önmagában semmi furcsa nincs abban, hogy egyes befektetők úgy érzik, hátrányban vannak a piacon, és inkább a készpénzt preferálják – hangsúlyozza Cullen Roche, az Orcam Financial Group alapítója a MarketWatch-on. A probléma akkor merülhet fel, amikor a befektetés 100 százaléka készpénzben van, ugyanis ilyenkor az infláció komoly veszélyt jelenthet.

Összefoglalásként Roche szerint minden befektetőnek két alapvető kockázatra kell figyelnie: a vásárlóerő-veszteségre, illetve a maradandó, permanens veszteségre.

A 20/80 csodája

Egy történelmi példával élve, a Roche azt hangsúlyozza, hogy egy kellően diverzifikált portfólió egyrészt biztonságos hozamot garantálhat, másrészt a kockázatosabb részvények fel is húzhatják a biztonságos, mindazonáltal alacsony hozammal kecsegtető befektetést. Kiváló példa erre a 20/80-as részvény/kötvény portfólió (20 százalék amerikai részvény és 80 százalék 10 éves amerikai állampapír), amely soha nem generált negatív hozamot 5 éves gördülő bázison.

A fenti grafikon kapcsán Roche azt emeli ki, hogy az 1940-es és 80-as évek közti időszakban, amely a kamatemelések korszaka volt, a 100 százalékig 10 éves kötvényben tartott befektetés önmagában 2,17 százalékos hozamot jelentett. Amennyiben ezt felpumpáljuk 20 százaléknyi részvénnyel, a 20/80-as portfólió hozama 4,64 százalékra emelkedik, szemben a 4,51 százalékos átlagos inflációval, melyet ebben az időszakban mértek.

További érdekesség, hogy a 20/80-as összeállítás még a legrosszabb történelmi időszakban, a 30-as években is 0 százalék fölött teljesített, amikor a részvénypiaci hozamok mínusz 8,25 százalékot mutattak 5 éves gördülő bázison.

Roche legfontosabb következtetése tehát az, hogy a 20/80-as diverzifikált portfólió még a volatilis részvénypiaci hozamok melletti kamatemelési időszakokban is jobban teljesített, mint a készpénz.

Félelem és ésszerűség

Következésképpen a szerző azt igyekszik hangsúlyozni, hogy noha a 20/80-as diverzifikáció önmagában még nem feltétlenül a lehető legjobb befektetési taktika (ő maga az ennél is többszintű diverzifikációt preferálja), a történelmi tapasztalatok arra utalnak, hogy még egy ilyen nem túl bonyolult felosztás is jobban teljesíthet, mint a készpénz. Ez utóbbi ugyanis noha biztonságos lehet, semmilyen hozamot nem nyújt, miközben a minimális infláció is csökkenti a vásárlóértékét.

Annak ellenére tehát, hogy az elmúlt 15 év időszakos piaci összeomlásai és az alacsony kamatkörnyezet sokakat terelhet a készpénz irányába, Roche azt igyekszik hangsúlyozni, hogy egy megfelelően összeállított portfólió mellett messze nem tűnik olyan tragikusnak a jelenlegi befektetési környezet, mint amilyennek sokan látják.