A piac napi 500 ezer hordós kvótacsökkentést vár, ha ennél kisebb lépésről döntenek, esetleg nem tudnak megegyezni az OPEC-tagállamok, akár újabb drasztikus esés is jöhet. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján teljes a bizonytalanság, több olyan vélemény is napvilágot látott, amely szerint nincs szükség beavatkozásra, a piac magától is visszaállhat a korábbi években megszokott 100 dollár körüli árszintre.

Rövid távon bármi elképzelhető – közölte megkeresésünkre Szőcs Gábor, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere, emlékeztetve arra, hogy 2008-ban majd 150 dollárról 40 dollárig szakadt a Brent jegyzése néhány hónap alatt. Ahhoz azonban, hogy megértsük a folyamatokat, amelyek az olajpiacot, s a kapcsolódó vállalkozások részvényeinek mozgását befolyásolják, érdemes a hosszabb távú trendekre is rátekinteni – tette hozzá.

Mi történt az olajpiacon?

Az elmúlt 4-5 évben viszonylagos nyugalom volt az olajpiacon, ami az áralakulást illeti. Mind a keresleti, mind a kínálati oldalon sok tényező változott azonban ez idő alatt.

Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy 2011 óta évente mintegy 20 százalékkal nő az Egyesült Államokban a palaolaj-kitermelés. Az új technológiával (hidraulikus rétegrepesztéssel) felszínre hozott olaj mára számottevő mennyiséget jelent, amellyel korábban nem számoltak. Ezzel párhuzamosan sorra állnak vissza a termelésbe azok a mezők, amelyeket a 2011-es észak-afrikai politikai konfliktusok idején zártak le.

A kereslet ugyanakkor kisebb lendülettel bővül, mint korábban. A fejlődő országok energiaigénye a korábbiaknál mérsékeltebb ütemben emelkedik, részben a növekedés lassulásával, részben az energiaintenzitás csökkenésével összefüggésben. Európában megragadt a kilábalás, csökken az olajigény. Mindezzel párhuzamosan egyre kiemeltebb szerepet kap az energiahatékonyság, az USA-ban például 2025-re a jelenlegi felére kívánják csökkenteni a gépjárművek üzemanyag-felhasználását.

Ezek a folyamatok azonban nem indokolják az elmúlt hónapokban az olajpiacon lezajlott eseményeket. A hirtelen elmozdulás részben a dollár erősödésével, a líbiai mezők viszonylag gyors újra termelésbe állásával volt összefüggésben, illetve azzal, hogy az olajár esésekor elmaradtak az OPEC-tagállamok azonnali lépései (a kőolaj-kitermelő országok korábban ilyen esetben rögtön a kitermelés visszafogásával reagáltak). Most azonban az ellenkezője történt annak, amit a piac megszokott, az OPEC-országok versengő magatartása a korábban jól működő kartellen belül törésvonalak megjelenését sejtette. Ezt látva pedig a befektetők menekülése folytatódott, akár csak az ár heves esése  – szögezte le a szakember.

Mennyi legyen az olajár?

Látni kell azonban azt is, hogy ma már jóval kevesebb érv szól a drasztikusan magas olajár mellett. Az előző évtizedben a fekete arany ára lendületes emelkedésének hátterében a világgazdaság gigantikus hitelboomja miatti keresletbővülés állt, amelyet csak egyre drágábban kitermelhető olajból lehetett kielégíteni. A kitermelési költségek növekedését a kedvezőtlenebb geológia mellett a beszállítói oldalról jelentkező költséginfláció és az egyre szigorúbb környezetvédelmi szabályozásoknak való megfelelés is fűtött.

Ugyanakkor az tény, hogy a globális kereslet mérsékeltebb növekedésének kielégítéséhez, illetve a kitermelés hanyatlásának pótlásához (az utóbbi alatt értve a már működő mezők hozamának természetszerű csökkenését), egyelőre nem elegendő az olcsón kitermelhető palaolaj növekvő mennyisége (Észak-Amerikában a legdrágább mezők is megtérülnek már 60-70 dolláros olajárnál). Szükségesnek látszik tehát a nagyobb költséggel feltárható és kitermelhető mezők üzembe állítása is. Már a tartósan 80-90 dolláros olajár fölötti várakozások is elegendőek ahhoz, hogy beruházási döntések szülessenek a drágább mélytengeri, illetve sarkköri fúrásokról is. Az ennél magasabb olajár pedig az így kinyerhető olaj mennyiségének növekedését jelentheti – magyarázta a portfóliómenedzser.

Másik oldalról igaz persze az is, hogy az olajkitermelő országok gazdasága is elég erősen függ az olajártól, s többségüknél a költségvetés 100 dolláros vagy kicsivel e fölötti, illetve alatti olajárnál van egyensúlyban. Az olajár csökkenésének hatása azonban mérsékeltebb, mint gondolnánk: 10-20 dolláros esés 1-3 százalékpontos rést üt ezen országok büdzséjén, ami viszonylag könnyen kezelhető mérték. Ráadásul ezek az államok nincsenek eladósodva, sőt, helyenként számottevő tartalékokkal rendelkeznek, de könnyedén finanszírozhatják magukat a piacról is. Az áresés tehát kedvezőtlenül érinti ezeket az országokat, de hirtelen sokkot semmiképp sem okoz.

Ez az igazi rezsicsökkentés

A zuhanó olajárnak a világgazdaság növekedésére gyakorolt hatását aggódó, s üdvözlő hangok egyaránt kísérték az elmúlt időkben. Előbbi vélekedések szerint a folyamat erősíti a deflációs veszélyt, s ezen keresztül visszafogja a növekedést. Utóbbiak a gazdaságösztönző elemet emelték ki. Szőcs Gábor szerint tény ugyan, hogy az esésnek van egy egyszeri negatív hatása a fogyasztói árakra, ám ez elhanyagolható a pozitív elemekhez képest.

A fogyasztói kosár 20 százaléka Magyarországon például a közlekedéshez kapcsolódik. Ha e területen beárazódik az alacsonyabb olajár, komoly összegek maradnak a háztartásoknál, amelyeket várhatóan el is költenek, hisz a lakosság komoly megtakarításokkal nem rendelkezik, inkább az eladósodottság a jellemző. A fogyasztás növekedése pedig élénkíti a gazdaságot. Ha ehhez figyelembe vesszük azt is, hogy számos egyéb termék árába épül be a magas energiaköltség, már további megtakarítás, egyéb fogyasztói javakra költhető pénzösszeg áll rendelkezésre. Ha valami, ez igazi rezsicsökkentés a magyar háztartások számára.

Mindezzel párhuzamosan Magyarországon – s persze minden egyéb energia-behozatalra szoruló országban – csökken az importigény (legalább is összegszerűen), ami (minden egyéb tényező változatlansága esetén) további GDP növelő tényező. Magyarország tehát igazán jól járna a szakértő szerint a hosszabb távon alacsony olajárral.

Valamennyi tényezőt egybevetve Szőcs Gábor szerint 3-5 éves távlatban az olaj (Brent) egyensúlyi ára 80-90 dollár között lehet. Ennél alacsonyabb szinten az új mezők feltárása, üzembe állítása nem éri meg a befektetőknek. Minél tovább tartózkodik alacsony szinten az olaj ára, annál több beruházást fújnak le, ami hosszabb távon megágyazhat egy nagyobb áremelkedésnek. Az egyensúlyinál jóval magasabb olajár viszont új beruházásokra ösztönzi a cégeket, amely a kínálat növekedését eredményezi, s ha ezt a kereslet bővülése nem követi, az az árak eséséhez vezet a későbbiekben.

Szélesebb időhorizonton Szőcs Gábor kevésbé optimista. Az alternatív energiaforrások felhasználásának terjedése, az olcsó földgáz, a megújuló energia előállítási költségének csökkenése, a villamos energia tárolásának megoldása alapvetően befolyásolja az energiaipar jövőjét. Ám ez a folyamat 10-20 éves távlatban érvényesülhet. Jelenleg igen nehéz lenne becsléseket adni az új egyensúlyi szintekre, egyelőre annyi mondható, az olaj jelentősége folyamatosan csökken majd az elkövetkezendő időkben.

Mi történhet a közeljövőben?

A következő napokban azonban sokkal szűkebb időhorizontra figyelnek az olajpiaci szereplők. Ha az olajtermelő országok ma a piac által várt mértékben csökkentik a kvótákat, s be is tartják a megállapodást, az olajár várhatóan viszonylag gyorsan közelít majd a 90 dolláros hordónkénti szinthez.

Ha nem lesz megállapodás, további zuhanás, újabb heves reakciók jöhetnek. Utóbbi mértékét nehéz becsülni, Szőcs Gábor azonban itt fontosnak tartotta kiemelni, hogy minél nagyobb lesz az esés, annál erőteljesebb lehet később a felpattanás, befektetői szempontból a nagy elmozdulástól sem kell megriadni.

Mit kezdjen mindezzel a befektető?

Azt, hogy az ilyen heves reakciókra miként reagálhatnak a piaci szereplők, jól mutatja az, ami az elmúlt hetekben részvénypiacokon történt. A 100 dolláros, illetve afölötti olajár idején igen népszerű energetikai részvényeket szinte lemészárolták – mutatott rá Szőcs Gábor. A kitermelőcégek árfolyama 10-30 százalékkal zuhant, de az olajszerviz társaságoknál nem volt ritka az 30-50 százalékos bukás. Nem véletlen a különbség. Az előbbi csoport cégei, ha gyengülő kilátásokkal is, de olajat és profitot termelnek csökkenő olajár mellett is. Utóbbiak azonban, ha elmaradnak a beruházások (márpedig tartósan alacsony olajár mellett ez megtörténik majd) nem kapnak megbízásokat, amely akár a cégek végét is jelentheti.  Gondoljunk csak egy mélytengeri szeizmikus vizsgálatokat végző vállalatra! 80 dollár alatt nem sok kitermelő merészkedik ki a „nyílt vizekre”.

Így, ha a mai OPEC értekezlet nem nyugtatja meg a piacokat, s újabb áresés jön, az alkalmas lehet arra, hogy kitettséget szerezzenek vagy növeljenek a befektetők a szektorban. Magyarán azok számára, akik optimisták az olajár jövőbeni alakulását illetően (emelkedést várnak) eljön az idő arra, hogy beszálljanak ebbe az ágazatba. A vertikum igen széles, bőven van miből válogatni.

Járatlan befektetőknek elsősorban olyan tőzsdén kereskedett befektetési alapok vásárlását javasolja a szakértő, amelyek egy szélesebb olajipari indexet követnek. Akik viszont mindenképp egyedi részvényekben gondolkodnak, fontos figyelniük arra, hogy csak kellően tőkeerős cégre fogadjanak, elhúzódó alacsony olajár mellett az eladósodott cégek könnyen bajba kerülhetnek – hangsúlyozta.

Regionális szempontból nagy különbségek Szőcs Gábor szerint nincsenek, hisz jellemzően világcégek versengenek ezen a piacon. Mindazonáltal érdemes lehet erősebben megvizsgálni az észak-amerikai palaolaj, palagáz kitermelőket, amelyek az elmúlt hetekben különösen ütöttek. Nem ok nélkül, hisz az amerikai társaságok esetében a deviza gyengülése nem kompenzál. Más országokban viszont az áresés dollárerősödés indukálta részét ellensúlyozza a gyengülő helyi deviza.