Egyáltalán nem perifériális témáról van szó. Ezt igazolják az adatok is. Évente nagyjából félmillió végrehajtási ügy kezdődik Magyarországon. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara egyik közleménye szerint évente nagyjából tíz százalékos növekedésre lehet számítani. A statisztikákból az is kiderül, a végrehajtási ügyek általában sikeresek, amit igazol az is, hogy egy százalékuk jut el általában az árverezésig.

Képviselik a bíróságot, a határozatainak szereznek érvényt

Hiába is tagadnánk, végrehajtóktól tart minden állampolgár. Társadalmi félelemérzetünk a végrehajtótól persze érthető, hiszen megeshet, hogy utolsó vagyontárgyunkat, mondjuk lakásunkat árverezik el a fejünk fölül. Pedig a végrehajtók nem tesznek mást, mint azt, hogy az igazságszolgáltatást képviselik és a bíróság határozatainak szereznek érvényt.

A végrehajtóról az emberekben általában nem igazán rokonszenves kép él. Mindaddig, míg egyszer ők rá nem kényszerülnek arra, hogy bírósági úton érvényesítsék jogos, mondjuk anyagi igényüket, amelynek gyakran bírósági végrehajtás a végállomása. Többnyire olyan hétköznapi esetek ezek, mint egy válást követő anyagi követelés, vagy egy kölcsöntartozás végrehajtással történő megoldása.

Van azonban két olyan nagy terület, amely bizonyos tendenciát jelent a társadalmi felfogásban. Napjaink egyik legidőszerűbb kérdése, a lakáshitel tartozások súlyos gondja. Ismeretes, hogy ez ügyben nagy erőfeszítéseket tesz a kormányzat, ugyanis sok százezer ember problémájáról van szó. A társadalmi felfogást jelzi, hogyan is vettük fel főként devizában a mára hatalmas gonddá duzzadt hiteleket.

Ma az egyik legnagyobb gond  a devizahitelesek problémája

A huszonegyedik század hajnalán szinte ,,utánunk dobták” a lakás-, gépjármű vásárlási és egyéb hiteleket. Sok esetben úgy, hogy már a hitelfelvételkor látszott, néhány esztendő múlva nem biztos, hogy fizetni tudjuk a részleteket, hiszen már a folyósításkor is gondjaink voltak azzal. A bankok minél több pénzt akartak pumpálni a társadalomba, mi mérlegelés nélkül elfogadtuk a hitelt, hiányzott az előrelátásra ösztönző szabályozás.

Például olyan kérdésben, mi is lesz a devizában felvett hitelekkel, mit történik az árfolyamváltozások következtében, hogyan alakulnak a törlesztési feltételek, mi lesz a hónap elején esedékes részletek nagyságával? Ismerjük a folytatást…

Elismerhetjük: legalább három szereplő volt felelőtlen ebben a szerencsétlen játszmában: a hitelt felvevő, a hitelező és a hitelezést szabályozó. Mint korábban megírtuk 2015-től szigorú szabályok között lehet csak hiteleket felvenni, ami persze nem oldja meg visszamenőleg sok százezer ember gondját. Hírek szerint ez ügyben jövőre elindulhatnak az árverezések.

A másik ilyen nagy, gyakran végrehajtással végződő ,,társadalmi tétel” a szolgáltatókkal szembeni tartozás ügye. Erről is nemrég számoltunk be. Nevezetesen arról, hogy legalább százezer olyan ügyfél van ma Magyarországon, aki huzamos ideje tartozik a közüzemi szolgáltatónak.

Régebben sokan sportot űztek ebből a dologból, ma nehéz vizekre evez, aki egy-két hónapig nem fizeti, mondjuk, a tetemes gáz, vagy villanyszámláját. Megcsúszhat úgy, hogy egyszer csak – általában hatvanhárom napos tartozás után – kikapcsolják nála a gázt, vagy a villanyt, vagy éppen mindkettőt. Innen aztán jöhet a mégiscsak bekövetkező számlarendezés, a visszakapcsolás kemény összegekért.

Bajba kerül, aki sportot űz a tartozásból

Vagy, ha nem akkor jöhet a végrehajtó, aki az esetek többségében pontot tesz a dolgok végére. Meglehet ekkor már egyáltalán nem olcsón, gyakran a tartozás összegénél is nagyobb munkadíjat felszámolva.

Hogy mennyi is lehet ez, arról jogszabály, törvény rendelkezik, részletesen leírja mi mennyibe kerül. Egyet azonban tudni illik: az önálló bírósági végrehajtót a hatáskörébe tartozó végrehajtás foganatosításáért munkadíj és költségtérítés, az adós teljesítése esetén ezen felül behajtási jutalék illeti meg. Így fogalmaz a törvény. A munkadíjat és a költségtérítést a végrehajtást kérő előlegezi, ezeket az összegeket és a behajtási jutalékot az adós viseli.

Legyünk őszinték, tudjuk ezt mindannyian. Mégis honfitársaink egy része, hagyja a dolgokat elmenni egészen a végrehajtásig. A tapasztalat szerint, amikor a végrehajtó képletesen, vagy ténylegesen  csenget, mégis ,,fizetünk mint a katonatiszt”. Lényegesen többet, mint amennyivel megúszhattuk volna korábban. Merthogy a végrehajtói kamara statisztikái szerint az esetek egy százaléka jut csak el a végsőkig, az árverezésig.