Az elmúlt két évtizedben foganatosított első pilléres reformok drasztikus változásokat idéztek elő a nyugdíjak világtérképén, melyet kedvezőtlen demográfiai helyzet és fenntarthatatlan, idejétmúlt vagy töredékes rendszerek jellemeztek. A reformfolyamat maga azonban országról országra jelentős különbségeket mutat.

Megállapítások

·         Magyarország 3 helyet lépett előre a 2011-es felmérés óta

·         Az Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexének élén Ausztrália, Svédország és Új-Zéland áll

·         A reformokra Thaiföldön volna a legnagyobb szükség; a sorban Brazília és Japán követi az országot

·         A legutóbbi, 2011-es felmérés óta több mint öt helyet lépett előre Írország, Luxemburg, Románia, Szingapúr, Törökország, az Egyesült Államok és Görögország

·         Jelentős visszaesést mutatott: Horvátország, Franciaország, Hongkong, Málta, Szlovénia és Tajvan

Az Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexe (Pension Sustainability Index, PSI) számos paraméter alapján elemzi az egyes országokat. A cél, hogy a vizsgálat eredményeként felálló rangsor tükrözze a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát az elöregedő társadalmakban.

Több jut nyugdíjra

Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában. Ezzel 3 helyet lépett előre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta.

A PSI legutóbbi változata kiemelten foglalkozott a pénzügyi válság közép-kelet-európai országokra gyakorolt hatásaival. A válság a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentősen visszaesett és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével.

Erről a hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenő következmények nem jelentek meg benne. Ezt a hatást a jelen, frissített PSI alapjául szolgáló, idősödésről szóló, 2012. évi átdolgozott európai uniós jelentés már figyelembe vette. Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idősödésről szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az előző jelentés idején; a Cseh Köztársaságban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a felülbírált adatok a bázisévben is erős emelkedést mutatnak.

Javultak a nyugdíjasok kilátásai

Ez a PSI-hez kapcsolódó, pénzügyi helyzetet jelző részmutatót is negatívan befolyásolja. Románia, Litvánia és Lettország előrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak, és ez a bázisév hatásainak ellensúlyozásával pozitív hatást hozott a PSI részmutatójára nézve, ami jobb pozícióhoz segítette az említett országokat a rangsorban. Romániát az érvényes nyugdíjkorhatár emelése vitte feljebb a listában.

A közép-kelet-európai régióból az első 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelőkelőbb pozíciót. Az Egyesült Államokat követi a globális rangsorban, és kevéssel megelőzi az Egyesült Királyságot. Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás) enyhíti a pénzügy terheket. Mivel a második pillér nem kötelező elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérből származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése máskülönben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot.

Változó rendszerek

Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezőbb népességi előrejelzéseinek is köszönheti. A sorban szorosan utána következő Észtország szintén tőkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet.

Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérből a források visszapótlására, ami a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatott enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek megemelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére – ez az ország PSI szerinti besorolását is javította.

Magyarország: növekvő kockázatok

Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak a rendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíjfinanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.

A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia foglalja el. Ezekben az országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek előre – Szlovákia esetében pedig a következő 40 évre szóló előrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek előre jelzett nagymértékű növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét.

Törökország főként a nyugdíjkorhatár emelésének köszönheti a korábbinál jobb besorolást, azonban az ország nagyvonalú nyugdíjrendszere a jövőben alapos átvizsgálásra szorul. Törökország népessége továbbra is viszonylag fiatal, viszont az időskori eltartottsági ráta 2050-re várhatóan háromszorosára nő. Ekkorra már a török társadalom is belép az elöregedő társadalmak sorába, tehát a török politikának is napirendre kell tűznie az idősödés kérdéskörét.

Ausztrália az élen, Thaiföld a lista végén

A friss tanulmány szerint Thaiföld, Brazília és Japán nyugdíjrendszere a legkevésbé fenntartható. A spektrum másik végén Ausztrália, Svédország és Új-Zéland foglal helyet, őket szorosan követi Norvégia, Hollandia és Dánia.

Dr. Renate Finke, a tanulmány szerzője kiemeli: „Az indexben elfoglalt jó helyezés nem azt jelzi, hogy nagyvonalú nyugdíjak vannak az adott országban, hanem azt, hogy az ország nyugdíjrendszere képes lesz lépést tartani a háttérben húzódó demográfiai helyzettel. Másfelől azt is mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a lista végén helyet foglaló országok különböző okokból szorultak hátra a rangsorban.”

Thaiföldön például kivételesen alacsony a nyugdíjkorhatár, szórványos a rendszerbe tartozók eloszlása, és nagy ütemben öregszik a társadalom. Az állam vélhetőleg háttérbe sorolta az elöregedési probléma orvoslását, miután a katasztrofális kimenetelű áradások és a politikai forrongások más problémákat tűztek sürgősen napirendre. Brazília népessége is rohamosan idősödik, az ország nyugdíjrendszere pedig magas jövedelempótlás mellett korai nyugdíjazási lehetőségeket kínál, ezért válik hosszú távon fenntarthatatlanná. Japán igen idős népessége és kiugróan magas államadóssága miatt került a lista végére. Ezek mellett a paraméterek mellett túl drága a nyugdíjrendszere, így folyamatos nyomást jelent a reformkényszer.

Ausztrália a spektrum másik szélén foglal helyet. Az a pénzügyi teher, amelyet a nyugdíjráfordítás jelent egy-egy országnak, a tanulmány alapvető részmutatója. Ennek nyomán Ausztrália kétszintű rendszere szorul a legkevésbé reformra, mivel ebben a szerényebb állami juttatásokat igen fejlett tőkefedezeti nyugdíjrendszer egészíti ki. Ausztrália sikeres berendezkedését Svédország, Új-Zéland, Norvégia és Hollandia követi a rangsorban. A nyugat-európai országok erős, tőkefinanszírozott pilléreken nyugvó, átfogó nyugdíjrendszereikkel tudnak előnyt kovácsolni maguknak. Svédország és Norvégia másokkal összehasonlítva igen stabil pénzügyi helyzetéből szerzett előnyt a besorolásban. Norvégia Hollandiát például éppen jobb költségvetési helyzetének köszönhetően előzte meg. Emellett magas a hivatalos nyugdíjkorhatár, a népesség öregedése pedig mérsékeltebb, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az ország előkelő helyre kerülhessen az indexben.

Görögország sokat javított pozícióján

Egy némileg meglepő eredmény: Görögország, amely a legrosszabb helyezést érte el a 2011-es mérésben, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank megszorító csomagjai által megkövetelt drasztikus reformok nyomán jelentős fejlődést tudott felmutatni. Sikerült úgy lecsökkenteni a nyugdíjráfordításokat, hogy annak hosszú távon érezhető legyen a hatása. A nagy államadósság és az európai átlagnál jóval magasabb időskori eltartottsági ráta azonban továbbra is jelentős kihívások elé állítja a görög rendszert. „Görögországnak továbbra is magas kiadásokat jelentő tényezőként kell tekintenie a nyugdíjrendszerre. Ha ezt meg tudják tenni, az újabb reformokra sarkallja majd az országot” – emelte ki dr. Finke.

A rangsor jelentős középrétegét képező országok rendszerei és az egyes államokban uralkodó feltételek nagyban különböznek egymástól: a „fiatal” társadalmak fragmentált nyugdíjrendszerének a népesség gyorsuló öregedése jelenti a kihívást. Ezek mellett megtaláljuk az „idős” országok fejlett nyugdíjrendszereit, ahol a már kezdeményezett reformokon túl azzal is tisztában vannak, hogy folyamatosan figyelniük kell öregségi ellátási rendszereik pénzügyi fenntarthatóságát.

A nyugdíjak várhatóan nagyobb terhet fognak jelenteni az európai államok pénzügyi rendszereiben

Az elmúl néhány évben kezdeményezett reformok közül sok a jövedelempótlás csökkentésére irányult. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk őket, két igen különböző megközelítésmód válik láthatóvá. Az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Írország egyfajta takarékoskodó nyugdíjrendszert fejlesztett ki. Az ilyen rendszert fenntartó országokban az állami pillér csak az időskori elszegényedés megelőzésének alapvető követelményeit hivatott kielégíteni. Minden további jövedelmet, amely egy bizonyos életszínvonal fenntartását szolgálja, tőkefedezeti forrásokon keresztül kell előteremteni. Az európai kontinensen – különösen Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban – az állami pillérnek jóval nagyobb a szerepe.

A pénzügyi helyzet egy másik olyan részmutató, amelynek alapján a PSI rangsorolja az országokat. 2010-ben az európai állami nyugdíjrendszerek már a GDP 11,3 százalékával terhelték a pénzgazdálkodást. Nyugat-Európában ezek a kiadások 2050-re várhatóan a GDP 12,8 százalékát fogják kitenni. Japánban és Brazíliában is hasonlóak a kilátások. Számos kormányzat már foganatosított nyugdíjcsökkentési reformokat a gazdasági teher mérséklésére, az ilyen intézkedések különösen Görögország esetében voltak jelentősek.