Minden olyan intézkedés, amely az ellátás javítását érinti, üdvözölendő. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság főigazgatója a napokban jelentette be, hogy még az idén nyáron bevezetik a járulékbefizetések nyomonkövethetőségi rendszerét. Ez annyit jelent, hogy közhitelessé teszik a szolgálati időről, illetve a befizetésekről a nyilvántartásaikat a biztosítottakkal. Először az 1955 és 1959 között születetteknél valósul meg ez a rendszer, a későbbiekben azonban feldolgozásra kerül a teljes biztosított kör.
Hátul kullogunk az európai rangsorban
Jóllehet ez az intézkedés nem oldja meg a magyar nyugdíjasok ellátásának alapvető problémáit, segíthet azonban abban, hogy az érintettek ne az utolsó pillanatban értesüljenek arról, mi is vár rájuk – kis túlzással élve – az elkövetkező évtizedekben. Merthogy bár némi javulás tapasztalható a magyar lakosság várható élettartamában, egyelőre ebből a szempontból meglehetősen hátul kullogunk az európai rangsorban. A magyar férfiak hatvanöt éves korukban mehetnek nyugdíjba. A férfiak várható átlagéletkora pillanatnyilag hetvenegy év körül van.
Tény, hogy a korábbi évtizedek viharos eseményei miatt, maguk a nyugdíjra várók sem ismerik biztosan, mennyi esztendőt is dolgoztak le bejelentett, tehát nyugdíjra jogosító munkakörben. Az is igaz, hogy a nyugdíjkérelmeket elbíráló állami szervezetek sem állnak minden esetben a helyzet magaslatán. Ismerünk olyan eljárást, amelyben mondjuk egy özvegyi nyugdíj elbírálása, és folyósítása, akár több mint egy éven túl is elhúzódott.
Nyugdíjreform helyett számos átalakítás jött
Szokás Magyarországról, mint a nyugdíjasok országáról beszélni. Az utóbbi években azonban érdekes képet mutatnak a statisztikák. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2008 áprilisi statisztikájában 3.054.243 ellátott és ebből 2.779.991 nyugellátásban részesülő szerepel. 2014 márciusában ugyanezek az adatok az ONYI adatsorában már csak 2.786.852 ellátottról és 2.211.453 nyugellátásban részesülőről szólnak. Ebből öregségi nyugdíjban 2.028. 847-en, ideiglenes özvegyi és özvegyi nyugdíjban 98.224-en részesülnek. Akárhogyan is nézzük hat év alatt eltűnt a rendszerből több mint félmillió nyugdíjas. Legalábbis ezt mutatják a számok.
Bár Magyarországon valóságos nyugdíjreform nem történt, a jelenlegi politikai erő, kormányra kerülése után, több átalakítást hajtott végre. A fontos intézkedések között volt annak előírása, hogy nyugdíjat csak a korhatárt betöltött ember kaphat a nyugdíjalapból, alapjaiban változtatták meg a rokkant ellátást, államosították a magán nyugdíjpénztári befizetéseket. Kinyilvánították, hogy nyugdíjat csak nyugdíjcélra befizetett összegből lehet fizetni. Igaz hozzátették, hogy szükség esetén költségvetési forrásokból kiegészítik azt.
Sokak szerint aggályos az infláció követés
Amiben nem igazán történt változás, az a nyugdíjak mértéke és értékállósága. Ha csupán a minimális nyugdíj ügyében nézünk szét Európában, azt látjuk, hogy a fejlett államokban a magyarnak a többszöröse ez a járandóság. Az infláció követés rendszerével is sokaknak vannak aggályaik, amiben lehet némi igazság. Egy növekvő gazdaságban a nyugdíjas lecsúszik az aktív keresőkhöz képest. Az pedig, hogy a nyugdíjakat csak az erre a célra befolyt összegből lehet kifizetni, az az értékmegőrzés szempontjából pusztán matematikailag is nehezen értelmezhető.
A nyomonkövetési rendszer bevezetése mindazonáltal fontos lépés. Már csak azért is, mert a leendő nyugdíjas ezáltal talán pontosabban megismerheti, mi is vár rá, ha eléri a korhatárt.
