Nem véletlen, hogy a lakosság – különösen a nyugdíjas évekhez közeledő generáció képviselőit – erősen foglalkoztatja, mi is lesz vele, ha eléri a nyugdíjkorhatárt. Elvileg kiszámítható az, ki mekkora összeget kap majd nyugdíjasként, amit segít a kormány nemrég elhatározott intézkedése, miszerint a lakosság hozzáférhetne jóval a nyugdíjas évek megkezdése előtt az államilag tárolt adatokhoz. Az intézkedés fokozatos lép majd életbe a különböző korosztályok számára.

A bizonytalanság a legnagyobb kockázati tényező

Látszólag apró ez a lépés, azonban nem jelentéktelen. Nyugdíjas ügyben ugyanis mind a mai napig a a bizonytalanság a legjelentősebb kockázati tényező. A többi között ez okozza, hogy a magyar emberek fiatalabb korukban legyintenek, mondván ugyan már, ki foglalkozik azzal, mi is lesz vele mondjuk negyven év múlva. A lényeg, most maradjon több a zsebben, akár annak az árán is, hogy nem bejelentett munkát vállalok.

Kétségtelen, a bizalmatlanságnak van némi alapja is. A ma nyugdíjba menő generációk meglehetősen sok mindent átéltek ebből a szempontból is. A hetvenes években munkába állt korosztály egészen más társadalombiztosítási rendszerben kezdte a munkáséveit. Jött a rendszerváltás, a magánosítás, amely a munkavállalás, a bérezés szempontjából gyökeres változásokat hozott. Alapjaiban változott meg a nyugdíjkorhatár. A nők a rendszerváltás előtt ötvenöt éves korukban kezdhették meg a nyugdíjas éveket. Fokozatosan megszűntek a kor- és egyéb kedvezmények, a tizenharmadik nyugdíj. Jött a hatalmas társadalmi vitát kiváltott magánnyugdíjpénztár ügy, amely során százezreket veszítettek nyugdíj célú megtakarításaikból az emberek. Átalakult a nyugdíjak értékállóságát biztosítani kívánó rendszer…

Ez utóbbi, nevezetesen a magyar nyugdíjak értékállósága folyamatos vitakérdés. Nézzük először a tényeket! Mint a Tőzsdefórum is ismertette: az  Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adataiból is kiderül, tavaly ősszel a magyar nyugdíjasok számlájára átlagosan száztizenháromezer forint érkezett a hónap tizenkettedik napjáig. A különbségek azonban változatlanul jelentősek. Tavaly a reálnyugdíjak négy százalék körül emelkedtek, ami az alaposan lecsökkent inflációval összevetve még pozitívumnak is tekinthető.

Idén a nyugdíjemelés mértéke 2,4 százalék

A 2,4 százalékra ad lehetőséget a jelenlegi jogszabályok szerint az, hogy a magyarországi rendszer szerint, minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő arányban kell emelni a nyugdíjakat. Ez az úgynevezett inflációkövetés szabálya, amelyet most, amikor hovatovább deflációról beszélünk, egyre többen vitatnak.

A nyugdíjemelés mértékének meghatározásakor az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói árindexet alkalmazzák, amelyek többnyire nem tartalmazzák azokat a tételeket ( például a gyermekneveléssel és gondozással, iskolai étkeztetéssel és sok más a nyugdíjas életet nem érintő termékeket és szolgáltatásokat), amelyek fogyasztása nem jellemző a nyugdíjasokra. Három tétel viszont kiemelten, hatvan százalékkal szerepel a nyugdíjas fogyasztói kosárban, az élelmiszerek, a gyógyszerek és a lakhatással összefüggő kiadások.

A mostanihoz hasonló deflációt jelző esztendőkben, az esetleges  jó gazdasági teljesítmény miatt léphet be a nyugdíjak mértékének meghatározásába az úgynevezett nyugdíjprémium. Ha a bruttó hazai termék (GDP) növekedésének tárgyévben várható mértéke a 3,5 százalékot meghaladja, és az államháztartás tárgyévi egyenlegcélja várhatóan teljesül, a tárgyév novemberében nyugdíjprémiumot kell fizetni.

Svájci indexálás helyett inflációkövetéses rendszer

Magyarországon 2009-ig nem az inflációt követő, hanem az úgynevezett svájci indexáláson alapuló rendszer volt érvényben. A svájci indexálás során a a nyugdíjak évenkénti rendszeres emelése a fogyasztói árak változásának és a nettó átlagbér növekedésének számtani átlagával növekedett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nyugdíjak reálértéke közel feleakkora mértékben emelkedett, mint a reálkeresetek. A szabályokhoz tartozott még az is, ha a tényleges infláció vagy keresetnövekedés az év elején várt értékeket meghaladta, a nyugdíjra jogosultak visszamenőleg kapták meg a különbözetet.

A nyugdíjak kérdéskörében az elmúlt esztendők folyamatos politikai és társadalmi vitákat hoztak. Arról azonban ritkábban esett szó, milyen felelősséget éreznek önmagukért ebből a szempontból a magyar emberek? Milyen a lakosság előre látó képessége hajlamos-e az öngondoskodásra, mennyire fejlett a pénzügyi öntudata? A nyugdíjakkal foglalkozó sorozatunk következő részében ezeket a kérdéseket tekintjük át.