Az előttünk álló egy-két évben a mostanihoz hasonlóan nyomott olajárra számít Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Szerinte 70 dollár alatt marad a Brent, de 3-4 éves távlatban is csak 80-90 dolláros olajárra számít.
Túlkínálat a hunyó
Mint mondta, alapvetően kínálati okokkal magyarázható az alacsony olajár. A 2010 és 2014 közötti időszakban ugyanis a stabilan magas árazás jelentős kínálatot vonzott a piacra, s drasztikus termelésnövekedéshez vezetett. Ráadásul, az időszak végén még a líbiai háborús spekuláció is támasztotta az olaj árát.
Némi magyarázattal, persze, a keresleti oldal is szolgálhat – tette hozzá. Amennyiben 2010 és 2013 között minden évben napi másfél millió hordóval nőtt a nyersolajkereslet, ami mostanra 0,9 millió hordó/napra lassult. Különösen Kínában erőteljes a kereslet visszaesése, ami azzal függhet össze, hogy az ipari társadalom egyre inkább szolgáltatóivá alakul át.
Hiába tekerik a kormánykereket
Az olajár esése nyilvánvalóan átrendeződéshez vezet, ami elsősorban a marginálisan legdrágább termelőknél érhető tetten – folytatta. Kieshet a termelés fókuszából a kanadai olajhomok, a mélytengeri fúrás és a nem konvencionális kitermelés.
Észre kell azonban venni – hangsúlyozta, hogy az ágazatra a lassú reagálás jellemző. Úgy működik, mint egy hatalmas tanker, melynek hiába tekerik a kormánykerekét, még jó darabig a korábbi irányba úszik a hajótest.
A lomha alkalmazkodás abban gyökerezik, hogy az olajipari beruházások esetében döntőek a fix költségek, s ezekhez képest elenyészőek a változó kiadások. Emiatt érdemesebb alacsony áron kitermelni, mint leállítani a már működő berendezéseket. Ezért elsősorban az új beruházások esetében számíthatunk az alkalmazkodásra.
A nem konvencionális termelők reagálnak
Igen ám. de a konvencionális kitermelésben 3-10 év, míg a nem konvencionális kitermelésben 1-3 év az „átfutás”, vagyis átlagosan ennyi idő telik el a kutatás és a termelés megindulása között. Amiből az következik, hogy leghamarabb a nem konvencionális termelők alkalmazkodhatnak az alacsony olajárhoz. De még az ő esetükben is előfordulhat, hogy ha csak 1-2 évig nyomott az olaj ára, arra egyszerűen nincs idejük reagálni. Illetve olyan alkalmazkodás várható, hogy a két – jól elkülönülő és nagyjából azonos költséghányadot képviselő – technológiai fázisból (fúrás, törés) csak ez elsőt végzik el. A másodikkal kivárják az olajár emelkedését.
Mindenesetre, az is a nem konvencionális kitermelők alkalmazkodására utal, hogy a tengerentúlon 40 százalékkal csökkent az olajfúró fejek száma az októberi csúcshoz képest.
Kompenzál a finomítás
A közép-európai olajtársaságokat (Mol, OMV) negatívan érinti az alacsony olajár, hiszen az elmúlt években elmozdultak a kutatás-termelés irányába. De integrált cégekről lévén szó, a finomítói ágazat valamelyest – a Mol esetében jobban, az OMV esetében kevésbé – kompenzálja ezt a negatív hatást.
