Életszagú a moszkvai vicc: „Mi lesz idén 63? Hát Putyin, az olaj és a rubel…” Nos, az elnök nemrégiben ünnepelte a születésnapját és az olajár is elérte a 63 dolláros szintet. Bár egy dollárért még nem kell 63 rubelt adni, de egyelőre senki sem tudja, hogy mi állíthatná meg a sosem látott historikus magaslatokon szédelgő rubelárfolyamot.
Miért nem interveniálnak?
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a rubel ennyire gyengélkedik, vajon miért nem interveniál a jegybank? A kérdésre rögtön adódik két válasz – mondta Kiss Mónika, az Equilor Befektetési Zrt. senior elemzője. Az egyik, hogy interveniálnak az oroszok, de nincs elég pénzük, mert ehhez a devizatartalékaik nem kellően likvidek. A másik válasz a putyini bezárkózó gazdaságpolitikában rejlik. Mivel a rubel és az olajár szorzata továbbra is szinte konstans, a költségvetés nominális értékben nem változik, a belső fogyasztás és kereslet számára nem jelent negatív hatást a rubel gyengülése. Így a szociális programok tarthatók, a támogatottság megmarad. Az import ugyan összeomlik, de a helyi kereskedők átveszik a megrendeléseket.
Ezzel az érveléssel azonban hosszú távon nem élhet meg az orosz gazdaság, mivel az import aránya több szükségleti cikk esetében is jelentős. Hosszú távon tehát kész öngyilkosság Putyin terve: a cserearányok drámai romlása, recesszió és infláció vár az országra. Emellett a jövő évben várhatóan 100 milliárd dollár bevételtől esik el a költségvetés, ami idővel a fogyasztást is visszafogja.
A pénzpiac beszűkülését, az állami és vállalati szektor finanszírozásának ellehetetlenülését, a tönkremenő kötvénykibocsájtókat és a tőke menekítését már prognosztizálni sem kell, mert az már jelenleg is zajlik. Mindeközben 2015 végéig 130 milliárd dollárnyi orosz államadósságot kellene megújítani – a teljes kinn lévő állomány 500 milliárd dollár felett van.
Tőkekorlátozásokat áraz a piac
Az orosz kötvények vásárlói egyre inkább aggódnak, hogy az országban tőkekorlátozásokat vezethetnek be – folytatta Kiss Mónika (Equilor Befektetési Zrt.). Mivel a rubelben jegyzett adósságpapírokat nem csak Moszkvában, hanem Londonban és más nemzetközi piacokon is jegyzik, a moszkvai kereskedés egy új kockázatot áraz: a korábbi elhanyagolható 0.03 százalékpontról 0.66 százalékpontra nőtt a különbség a belföldi és a külföldi árazásban.
Török lírával a rubel ellen
Új kereskedési ötlet terjed a piacon: adjuk a rubelt és a rubelben denominált kötvényeket és vegyünk helyette lírát és török államkötvényeket. Az elgondolás alapja, hogy a csökkenő olajárak a török inflációra, CA deficitre jó hatással lesznek és az RBS friss elemzése szerint 175 bázispontot is vághat a török jegybank a jövő évben és a kötvényhozamok megközelíthetik a 2013-as szinteket. A török lírát a rubel ellenében tartva egyrészt részesedhetünk a török gazdasági élénkülés előnyeiből, másrészt a rubelre borongós sors vár: Oroszország leminősítése, infláció, gazdasági recesszió, hidegháborús helyzet van a horizonton. Miközben a moszkvai jegybankárok palettája viszonylag szűkös: kamatemeléssel, intervencióval és a bankközi piac szabályozásával léphetnek fel.
Bár minden tőzsdén ugyanazt a kockázatot futják a befektetők, a rubel folyamatos gyengülésével az orosz piaci felár egyre inkább növekszik – tette hozzá. Ráadásul az alaptermék ára is gyengül: a hároméves lejáratú kötvények most körülbelül 12.9 százalékos hozammal forognak Moszkvában. Csak az utolsó héten több, mint 2 százalékos veszteséget produkáltak. December 11-én a jegybank kamatdöntő ülést tart, ahol akár 12 százalékig is emelhetik az alapkamatot, ugyanakkor addig nem kívánják kommentálni a piaci eseményeket.
Nagyon eldurvulhat a viszály
A piaci várakozás ellen szól, hogy Putyin elnök korábban elvetette a tőkekorlátozások bevezetésének lehetőségét, december 4-én arra hívta fel a központi bankot és a kormányt, hogy vessék be a legkeményebb eszközöket is a spekulánsok ellen. Az orosz vállalatokat már korábban felkérték arra, hogy minél több nyugati devizát konvertáljanak rubelre.
A tőkekorlátozás egyébként nem túl régi fegyver, a harmincas évek óta használják, 1995 és 2010 között 37 ország próbálkozott meg vele. Kétélűsége abban rejlik, hogy miközben stabilizálja a devizát, hosszú időre elriasztja a külföldi tőkét, a befektetések teljes hiánya mellett áruhiányt és hiperinflációt is okozhat. Rövid távú és irányított alkalmazása azonban időnként sikeres volt, mint például Malajziában a kilencvenes évek végén.
Kifejezetten negatív lenne orosz részről a tőkekiviteli korlátozások bevezetése, amire a Nyugat talán a SWIFT rendszer lezárásával reagálna. Ám Oroszország kizárása a bankközi rendszerből csak még jobban elmérgesítené a helyzetet. Valószínű, tehát, hogy Moszkva eltekint a tőkekorlátozásoktól, mert azzal semmit sem nyerhet.
