Tőzsdefórum: A jelenlegi tőzsdei kereskedési rendszer lényegében zavarok nélkül kiszolgálta a piacot. Mi indokolta a váltást?

Katona Zsolt: Több tényező is szerepet játszott a döntésben. A jelenleg működő MMTS 1998-ban váltotta az addigi nyílt kikiáltásos kereskedést. A világban az elmúlt 15 évben lezajlott fejlődés alapján technológiailag mindenképp indokolt a csere. Emellett azonban piaci kényszer is érvényesült: az MMTS egy izolált rendszer, a világ igen kis részén használják. Egyértelműen látszott, ha a BÉT lépést akar tartani a befektetőkért folyó versenyben, akkor olyan megoldásra van szükség, amely lehetőséget ad arra, hogy a hazai tőzsdét bekapcsoljuk a globális kereskedelmi véráramba. Világosan látszott, hogy lépni kell. A kérdés csak az volt, hogy mely széles körben elfogadott rendszerhez csatlakozzunk, s mikorra időzítsük a váltást.

Tf: A választást befolyásolta, hogy a BÉT csatlakozott a Közép- és Kelet-Európai Tőzsdeszövetséghez (CEE Stock Exchange Group – CEESEG)?

KZS: Számos előnye van annak, hogy a szövetség tagjai – a BÉT mellett a bécsi, prágai, ljubljanai tőzsde – ugyanazt a rendszert használják. Költséghatékonyabb a fejlesztés, egyszerűbb az adminisztráció. A kereskedők és az adatszolgáltatók is egyetlen szerződéssel kapcsolódhatnak a piacokhoz, hogy csak néhány szempontot emeljek ki. A lehetőségek azonban ennél jóval szélesebbek.

A Xetra

A Xetrát az Accenture és a Deutsche Börse System, a DBAG technológiai divíziója fejlesztette ki közösen az Eurex, a világ egyik vezető derivatív tőzsdéje által használt rendszer alapján 1997-ben. Először a Frankfurti Tőzsdén helyezték üzembe, ma Európa számos tőzsdéjén használják,  Frankfurt mellett többek között Dublinban, Bécsben, Prágában, Ljubljanában, Szófiában.

A Xetra-közösség tőzsdéihez 18 országból mintegy 250 brókercég és bank 4500 üzletkötője kapcsolódik. Ezek mindegyike egyetlen kapcsolódási ponton keresztül eléri valamennyi Xetra kereskedési rendszerrel üzemelő piac több mint 11 ezer részvényét, 900 ETF-jét és 800 ezer strukturált termékét. Összehasonlításképpen: ma a BÉT-en 52 részvényt jegyeznek, 4 országból összesen 25 kereskedő cég van jelen a piacon.

A Xetra óriási előnye, hogy egy nyitott rendszer. A csatlakozással a BÉT-en jegyzett értékpapírok elérhetővé válnak a rendszert használók számára, s természetesen a hazai kereskedők is hozzáférnek a Xetra globális rendszerében kereskedett termékekhez.

Tf: Milyen konkrét előnyökkel jár a változás a befektetők számára? Külföldi papírokkal eddig is lehetett kereskedni közvetlenül, s hazai brókercégeken keresztül egyaránt.

KZS: Kinyílik a világ. Új piaci szereplők jelennek meg, például a saját számlás és az úgynevezett algoritmikus kereskedők, ami a forgalom felfutásához, a likviditás további javulásához vezethet, bár a mutatók alapján ez utóbbi területen a BÉT-en forgó részvények adatai eddig is kifejezetten kedvezőek voltak, különösen régiós összehasonlításban. A forgalom felfutásával együtt csökkennek a spreadek, azaz az eladási és vételi árak közötti különbségek, amely révén olcsóbbá válik a kereskedés a hazai befektetők számára is.

Megjelennek továbbá új lehetőségek: egyes termékek jellegzetességeihez illeszkedő kereskedelmi modellek, új ajánlattípusok, bővül az ajánlat-beállítási lehetőségek köre. Mélyebb adattartalmat ismerhetnek meg a befektetők, s jóval hatékonyabbá válik a szélsőséges ármozgások kezelése is.

Tf: A befektetők érdeklődésének felkeltése itthon sem túl nehéz, ha van izgalmas sztori, például új tőzsdei bevezetés. Ez azonban az elmúlt években nem igazán jellemezte a BÉT-et. Várható változás?

KZS: A növekvő forgalom a hatékonyabb piac elsősorban a kibocsátóknak kedvez: a Xetrán keresztül a hazai piac előnyeit élvezve juthatnak el a nemzetközi tőzsdékre. A rendszer támogatja az új, közismerten likviditásemelő kereskedési technikák, például a magas frekvenciájú kereskedés (HFT) alkalmazását, a magyar kibocsátók papírjai is bekerülhetnek az ezen technikákat alkalmazó kereskedők látókörébe úgy, hogy közben nem kell lemondani a megszokott környezetről. Bízunk abban, hogy ezekkel az új lehetőségekkel egyre több kibocsátó kíván majd élni, és a BÉT-re vezeti be papírjait.

Tf: Milyen érvekkel győzhetők meg arról, hogy „itthon maradjanak” azok a kibocsátók, amelyek egyébként sikerrel léphetnek be a BÉT-nél jóval nagyobb piacokra? Például a Wizz Air, amely tőzsdei bevezetésének előkészítése jelenleg folyik.

KZS: Nem vitatható, hogy egy nagy volumenű és kizárólag a külföldi befektetőkre fókuszáló kibocsátás hatékonyabban lebonyolítható egy nagy központban, például Londonban. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy ottani listázással jár a kibocsátó a legjobban. A másodlagos forgalmazás szempontjából ugyanis óriási előnyöket jelent ezeknek kibocsátóknak is, ha elsődleges piacuk a hazai, ahogy az például a Wizz Air szektortásánál, az ír Ryanairnál is történt, amelynek papírjait London mellett a hazai, dublini tőzsdén is jegyzik.

Ha a Wizz Air részvényeket bevezetnék a Budapesti Értéktőzsdére, méreténél, piaci súlyánál fogva a kiemelten figyelt papírok között szerepelne, előkelő helyen és súllyal bekerülne az indexbe, napi szinten követnék tevékenységét a helyi elemzők és az index-követő alapok. Míg Londonban, vagy bármely más nagy nemzetközi tőzsdén a jóval szélesebb (és jellemzően nagyobb cégeket tömörítő) kibocsátói bázisból sokkal nehezebb kiemelkednie. E cégek számára – a mi álláspontunk szerint – az az optimális, ha a választott nagy nemzetközi tőzsde mellett, a hazai piacra is bevezetik a papírokat a közép- és hosszú távú másodlagos forgalom és likviditás biztosítása érekében.

Tf: A Wizz Air egy történet, számítanak más szereplők megjelenésére is?

KZS: A tőzsde az elmúlt években is aktív kapcsolatot ápolt a kibocsátókkal, támogatta felkészülésüket a bevezetésre. Ma is több olyan vállalatról tudunk, amely megfelelő körülmények esetén tervezi a piacra lépést, mint például a Waberer’s, vagy éppen a Gránit Bank is minap erősítette meg tőzsdére lépési szándékát. Bízunk továbbá abban, hogy idővel a nagy állami vállalatok is élni fognak a tőzsdei forrásbevonás lehetőségével.

Tf: A privatizáció idején az állami cégek megjelenése komoly pezsgést hozott a tőzsdére. Jelenleg azonban szó sincs olyan tervekről, hogy az állam nagyobb vállalatokban meglévő részesedésének értékesítésével kívánna bevételhez jutni, vagy az időszerűvé váló fejlesztésekhez ilyen módon próbálna forrást szerezni…

KZS: Statisztikailag kimutatható, hogy azok a cégek, amelyek fölött a kontrollt a nyilvánosság gyakorolja, feszesebben gazdálkodnak: átláthatóbbak, jövedelmezőbben működnek, több adót fizetnek, magasabbak a fizetések, a menedzsment az ösztönző rendszereknek köszönhetően jobban motivált az eredmények elérésében. Ez természetesen igaz olyan vállalatokra is, amelynek az állam (is) tulajdonosa. Vannak erre kiváló példák, mint például a MOL, a Richter (melyekben az állam 25%-os tulajdonos) és a Rába, mely cégek – részben a tőzsdei jelenlétnek köszönhetően – nemzeti és regionális szinten is kiválóan teljesítenek.

Ez az út egyéb nagy állami cégek számára is nyitott. A forrásbevonásra pedig kidolgozható olyan program, amelyben az állami céloknak megfelelő tulajdonrészének megmaradása mellett a magyar befektetőknek ajánlják a részvényeket, lehetőséget biztosítva ezzel egyben arra, hogy a magyar polgárok részesüljenek a hazai vállalatok üzleti sikereiből.

Tf: Milyen cégekre gondol elsősorban? Korábban többször beharangozták az MVM, illetve egyéb közüzemi szolgáltató cégek tőzsdére lépését…

KZS: Az MVM, illetve a rendszerirányító Mavir, a közműszolgáltatók, a Magyar Posta vagy a Takarékbank egyaránt e körbe sorolható vállalatok.

Tf: A nagy cégek mellett a kisebb feltörekvő vállalkozások felkarolásának is vannak hagyományai a BÉT-en. Korábban voltak a kis- és közepes vállalkozások tőkepiaci forráshoz jutásának segítésére vonatkozó tervek. Mi a helyzet ezen a területen?

KZS: Kidolgoztuk a kereteit egy kifejezetten a kis- és közepes vállalkozásokra szabott részpiacnak, ahol az általános követelményekhez képest minden területen (tőkekövetelmények, közkézhányad, tájékoztatási kötelezettségek) enyhébb feltételnek kellene megfelelni, és a cégeket befektetési szolgáltatók segítenék kijelölt tanácsadóként. A szabályzatok elkészültek, így bármikor indulhatunk. Korábbi tapasztalataink alapján azonban ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményezés igazán sikeres legyen, ahhoz szükség van valamilyen anyagi ösztönzőre is. Jól mutatja ezt, hogy a múlt évtized közepén, amikor az állam 25 millió forint egyszeri támogatást adott a tőzsdei megjelenéshez, több cég papírjait vezették be a BÉT-re. Ez az összeg elegendő volt ahhoz, hogy a bevezetéshez kapcsolódó költségeit fedezze a vállalat.

Tf: Honnan lesz erre forrás?

KZS: Keressük annak módját, hogy uniós forrásból tudjunk ehhez a keretet biztosítani. Egyelőre három alternatíván gondolkodunk. A korábban is alkalmazott vissza nem térítendő támogatás mellett felmerült a tőkegarancia, illetve jegyzési garanciavállalás lehetősége is. E tárgyalások azonban még folynak.

Tf: Mennyire van ma realitása annak, hogy e vállalkozói kört meg tudja szólítani a tőzsde? Különösen most, amikor a jó cégek könnyen jutnak olcsó forrásokhoz.

KZS: A tőzsdei forrásbevonásnak éppúgy megvan a helye, szerepe egy cég finanszírozásában, mint a bankhitelnek. Utóbbit jól körülhatárolható céllal, megfelelő üzleti terv benyújtása mellett lehet igényelni. A bank akkor finanszírozza az elképzelést, ha látja, számolni tudja a megtérülést. A tőzsdén – a kockázatok bemutatása mellett – az ötletre is lehet forrást szerezni. Ha egy cég nagyot akar lépni (új piacokon jelenne meg, új terméket fejlesztene) ahhoz hatékonyan a tőkepiacról tud forrást bevonni. Úgy tudja terveit finanszírozni, hogy közben nem adósodik el. Nem kell kamatot fizetni, az osztalék pedig – amely a tulajdonosokat adott esetben megilleti – a cég eredményeihez igazítható.

Tf: Le kell viszont mondani a tulajdon egy részéről…

KZS: Igen, de ha a befektetői bázis kellően széles, a vállalatirányítási jogkörök – csakúgy, mint banki finanszírozás esetén – javarészt az eredeti tulajdonosok kezében maradhatnak, ha ez cél. Tény ugyanakkor, hogy ehhez szemléletváltásra is szükség lenne. Egy lengyel vállalkozó egy virágüzletet is úgy nyit, hogy arra gondol miként fejleszti azt naggyá, vezeti be a részvényeket a tőzsdére, forrást von be, vagy akár értékesíti részesedését. Ez a hazai cégtulajdonosok jelentős részétől távol áll még, pedig az egészséges és stabil finanszírozás alapja a diverzifikált, tehát a többféle forrásból származó tőkeszerkezet, amelynek részét képezik a tőkepiacról bevonható forrás.

Tf: Lehet számítani szemléletváltásra, akár a vállalatok, akár az állami szerepvállalást illetően?

KZS: A tőzsde feladata az, hogy a tőkepiac hatékony működésének feltételeit biztosítsa. Ezt célozzák a fejlesztéseink is. Megteszünk továbbá mindent annak érdekében, hogy a gazdaság szereplői is felismerjék: likvid tőkepiac az egészségesebb, erősebb, stabilabb nemzetgazdasághoz vezet, hiszen a kedvező forrásbevonási lehetőségek segítik a hazai cégek növekedését, ezen keresztül a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést is. Nőnek az adóbevételek részben a cégek jobb eredményessége, részben annak révén, hogy egyre több vállalat lép tőzsdére, azaz választja az átlátható működést, aminek eredményeként a gazdaság egésze fehéredik.