Inkább utasítás sorozatokat kreálunk, rendszereket fejlesztünk, divatos szóval élve, algoritmusokat hozunk létre. E kissé misztikus fogalom lényege, hogy meghatározott kezdetekre – legyenek azok egyszerűek, vagy bonyolultabbak – mindig meghatározott válaszokat kapunk.

Az algoritmusnak alapfeltétele a probléma maga

Merthogy megoldást kellene találnunk valahogyan gondjainkra, akár visszatérően is. Az algoritmus létrehozásának első lépése általában egy cél kitűzése, amit egy probléma vetett fel. Ezután lehet megalkotni azt a rendszert, amely ezt a problémát megoldja. Minél bonyolultabb a gondunk, annál összetettebb az algoritmus, amely orvosolni hivatott a problémánkat.

Szinte észre sem vesszük, hogy üzleti ügyeink, befektetéseink során egyfajta algoritmikus világban élünk. Mert, mi is történik részvényügyleteink közben, mondjuk akkor, amikor valamilyen hirtelen esemény hatására hirtelen lezuhan valamelyik részvény árfolyama? Egy bizonyos betáplált mérték után automatikusan lezárja, elszámolja a rendszer nyitott ügyletünket. Miért is? Azért, hogy ne menjük se mi, sem a trade-lésünkhöz lehetőséget nyújtó vállalat azonnal tönkre.

Ez egyszerű eset. A valóság azonban az, hogy manapság egy mozgalmas értékpapír piacon egyre kisebb szerep jut magának a brókernek. Az algoritmusok forradalma valójában lejátszódott, a bróker többnyire azért ül a székében, hogy gombokat nyomogasson, merthogy a várható trendeket, árfolyamokat, kockázatokat jól kifejlesztett algoritmusok elemzik és irányítják.

Hatalmas összegekért fejlesztettek rendszereket

Óriási pénzeket ölt az elmúlt legalább másfél évtizedekben a világ abba, hogy algoritmusos kereskedési rendszereket fejlesszen ki. Becslések szerint 2010-ban az Amerikai Egyesült Államok tőzsdéin a döntések több mint a felét már számítógépeken futó algoritmusos rendszerek hozták meg. Gondoljunk csak bele! Hol vagyunk már attól az időszaktól, amikor a brókerek bekiabálták az árakat, vagy mint itthon, telefonon vették fel a megbízásokat. Manapság a háziasszonyok kiteszik a laptopot a konyhapultra, esetleg kíváncsiságból átnézik az éppen aktuális chart-okat, megadják a megbízást, aztán kavargatják tovább a főzeléket.

Igazán nagyban azonban még talán mindig nem zajlott le az algoritmus-forradalom.

– Ne legyünk naivak – mondja a magyar származású Gabor Szalai, a belga Dexia Bank egykori informatikai igazgatója -, a harc most is folytatódik. Többek között az időért. A brókerek hihetetlenül gyors döntéseket hozó emberek hírében állnak. A számítógépek azonban legalább tízszer gyorsabbak a legjobb brókerhez képest. A gyors döntésektől dollármilliók megszerzése függhet adott esetben.

Gyorsaság és a rejtett ügyletek világát éljük

-A gyorsaság mellet fontos tényező az, hogy a konkurens ne, vagy legalább minél később ismerje ki a szándékunkat. Ha elkezd valaki nagyban vásárolni a piacon, azt azonnal felismerik, s többnyire a nyomába erednek a dolognak. Már régen léteznek például olyan viszonylag egyszerű algoritmusok, amelyek „felszeletelik” a jelentős ügyleteket. Ezen a dolgon is túl vagyunk már régen, merthogy létrejöttek azok az algoritmusok, amelyek figyelik és összesítik az elrejteni kívánt ügyleteket.

– A gépek, a programok persze elsősorban a nagy, a forgalmas piacokon életképesek igazán – teszi még hozzá Gabor Szalai. – A kisebb likviditású piacokon, ahol kevesebb  az ügylet, ahol kevés eladó és vevő „mozog”, ott értelemszerűen nem érvényesülnek a számítógépes algoritmusok. Itt felértékelődik a bróker tapasztalata és megérzési képessége.