Már a Mol gyorsjelentésének szép számait is elhomályosította az INA-ügy, s azóta is nyomás alatt tartja a magyar olajtársaság kurzusát. Új elem, hogy eddig csak az oroszok voltak a spájzban, immár az amerikaiakról szólnak a hírek, sőt, mellékszálként a németek is szóba kerültek.

Már az amerikaiak is a spájzban…

Nincs mulatságosabb a tegnapi újságnál. Jól példázza ezt a Mol és az INA vitájának újabb fordulata. Miközben egyik nap még határozottan arról szóltak a hírek, hogy az Egyesült Államok nem szeretne beavatkozni a magyar és a horvát fél vitájába. Már másnap azt olvashattuk a lapokban, hogy a Mol és a horvát kormány akkora részesedést adna át csomagjából az „amerikaiaknak”, hogy a három nagytulajdonos körülbelül egyforma részvénytömeg felett rendelkezzék.

A „hírek” szerint a sokat vitatott irányítási jog a külföldi tulajdonosok kezében maradna, de a horvát kormány is többletjogokhoz jutna. Állítólag erről tárgyalt Zágrábban és Budapesten Hoyt Brian Yee, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára és Amos J. Hochstein, az energiadiplomáciáért felelős helyettes államtitkár.

Több tulajdonos – több probléma

Több problémát is felvetne a három nagytulajdonos együttműködése – vélekedett Török Bálint, a Buda-Cash Brókerház elemzője, mondván, kérdéses, hogy miként érvényesülne a Mol többsége, s hogy milyen stratégiát követne a cég?

Mint mondta, a legjobb forgatókönyv továbbra is az lenne, ha megegyezésre jutna a Mol és a horvát kormány, bár ennek ma nagyon kicsi az esélye. A második legjobb forgatókönyvnek az tekinthető, ha a Mol kiszáll az INÁ-ból, s az így felszabaduló 2-2,5 milliárd dollárt befekteti. Csak a harmadik legjobb szcenáriónak tekinthetjük az amerikai részvétellel formálódó köztes megoldást. Aminek a kimenetele lehet egy a mainál jobban működő INA, de lehet egy a mostanihoz hasonló patthelyzet is, immár három szereplővel.

Csepp a tengerben

Korábban az orosz érdeklődők szerepeltek gyakran a hírekben. Arról lehetett olvasni, hogy a Rosznyeft és a Gazpromnyeft érdemi árat ajánlanának az INÁ-ért. A Krím megszállása óta azonban ez a lehetőség távolodni látszik. Egyrészt, az esetleges orosz ellenes szankciók könnyen meggátolhatják az üzletet. Másfelől, az amerikai diplomáciai erőfeszítések mozgatórugója is az lehet, hogy lehetőleg ne az orosz vállalatok hasítsanak újabb szeletet a közép-európai energiaszektorból.

Hogy mit keresnének az amerikaiak Horvátországban? Mostanában az Európai Unió és Ukrajna is alternatív földgáz beszerzési útvonalban gondolkodik. Horváth Ákos, az Equilor elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a palaolaj forradalom nyomán olcsóvá vált földgáz cseppfolyósítása (LNG) elég jó üzletnek tűnik. A hírek szerint Horvátországban is kiépülhetne egy LNG fogadóállomás. Ezt azonban Washingtonban nem szeretnék orosz kézben látni.

Kirakhatatlan „főbérlő”

Mellékszálnak tűnik, mégis érdekes, hogy eladósorba került a német RWE kőolajkutató leánycége, a DEA, melynek megvásárlását a Mol is vizsgálja. Ráadásul, a 4-5 milliárd euróra becsülhető vételár nagyjából lefedi a Mol akvizíciós mozgásterét. Arról is hallani spekulációkat, hogy az RWE leány adott esetben pótolhatná az INA kutatási-termelési üzletágának kiesését, ha a magyar olajtársaság kiszállna a horvát üzletből.

Komoly akvizíciós lehetőség az RWE-DEA – mondta Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője, aki ugyanakkor valószerűtlen szcenáriónak tartja az amerikaiak belépését az INÁ-ba. A Mol kiszállását pedig szerinte az teszi kicsiny valószínűségű eseménnyé, hogy nem nagyon látni komoly vevőjelöltet a láthatáron. Ezért végső soron a jelenlegi nagytulajdonosoknak kellene egyezségre jutniuk. Mint mondta, a Mol most olyan „főbérlőhöz” hasonlítható, akit nagyon szeretnének kitenni a „lakásból”, de az adott jogi keretek között erre nincs lehetőség.