Plusz pénz, befektethető pénz. A magyar alapkamat rekord alacsony szinten állomásozik. A lakosság által a bankokban elhelyezett pénz jó, ha annyit hoz, hogy nullára jöjjenek ki a költségek, a számlavezetési díj, a tranzakciós díjak, egyebek. Jóllehet a különböző pénzügyi alapok – a helyzethez képest – kedvezőbb hozammal kecsegtetnek, egymagukban azonban láthatólag nem képesek felszippantani a háztartásokban maradt többlet pénzeket.

A helyzet  valójában akár előnyös is lehetne

A korábbi évekhez képest lényegesen jobb lehetne a helyzet ahhoz, hogy a lakosságnál lévő pénz ismét fordulatot vegyen a tőzsde, a részvénypiac felé. Az egyszerű, online kereskedelmi rendszer ma lehetővé teszi, hogy a kisbefektetők gyorsan és könnyen elérjék részvénypiacot. Decemberben lesz egy éve, hogy a német Xetra kereskedési rendszert bevezették a Budapesti Értéktőzsdén, amely segítségével a globális hálózathoz kapcsolódhatott a magyar piac. Ezzel négy közép-kelet-európai ország – Ausztria, Csehország, Magyarország és Szlovénia – került azonos platformra.

A helyzet akár előnyös is lehetne, akár a lakosság nagyobb részét is vonzhatná, hogy megtakarításainak legalább egy részét helyezze részvényekbe. A valóság azonban azt mutatja, hogy a magyar emberek tőzsdézési kedve évek óta nem igen erősödik. Úgy tűnik a híres magyar származású tőzsdei guru André Kosztolany híres mondása, miszerint akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni, éppen a szülőhazájában nem érvényesül.

Rengeteg a lehetne, a feltételes mód. A tény azonban az, hogy a lakosságnak jó, ha a tíz százaléka tartja a pénzét részvényekben.  Közülük mennyien tekinthetőek aktív részvényezőknek, az megint csak más kérdés. Amint a tőzsdei kereskedési adatok mutatják huzamos ideje nem növekszik az arányuk.

A tőkepiaci finanszírozás alternatívát jelenthet

Miként maga a tőzsdei forgalom sem. Ha a napi adatokat nézzük azt látjuk, hogy tegnap a hazai részvénypiac forgalma mindössze hárommilliárd forintot tett ki. Az elmúlt heti forgalom összesen 38,9 milliárd forintot volt, míg az azt megelőző héten 23,8 milliárd forint értékben kereskedtek a részvénypiacon. Hol van már az időszak, amikor egyetlen blue chip százmilliárd forint feletti részvényforgalmat teljesíthetett?

A Budapesti Értéktőzsde kínálata valójában nem növekedett átütően. Bejött ugyan néhány jelentősebb cég, például magyar és külföldi bank, távozott viszont olyan nagy múltú szereplő, mint az Egis részvénytársaság. A Budapesti Értéktőzsde egyik vezetője, miként a Tőzsdefórum is beszámolt róla, a közelmúltban úgy nyilatkozott: a nyilvános tőkepiaci finanszírozás a fiatal, de nagy növekedési potenciállal rendelkező cégek számára is alternatívát tud nyújtani más finanszírozási formák, például a kockázati tőke mellett. Az elemzők már globális tőkehiányra figyelmeztetnek, amely kihívás elé állítja a törékeny gazdasági növekedést. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tőkepiaci finanszírozás sokkal jobban segíti a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést mint más formák.

A valóság azonban azt mutatja, hogy a nagy hazai állami vállalatok, vállalati rendszerek még meglehetősen messze vannak a részvénypiactól. Pedig másutt lényegesen árnyaltabb a kép. Németországban például a vasút (Deutsche Bahn), a posta (Deutsche Post) részvényei hozzáférhetőek a börzén.

Kockázatkerülés vagy hazárdírozás, ez itt a kérdés

A magyar lakosság egyes tőzsdei szakértők szerint meglehetősen kockázatkerülő. A valóság azonban mások szerint inkább az, hogy a magyarok jobban kedvelik a nagyobb piaci mozgásokat, az olyan helyzeteket, amikor viszonylag rövid idő alatt nagyobb hozamok érhetőek el. Az átlag ember szemében a tőzsdézés egyszerű, olcsón kell venni és drágán, nyereséggel eladni.

De hát, mit is, mikor is, mennyit is? Manapság talán gyarapszik a társadalomnak az a rétege, amely elgondolkozik ezen, árnyaltabban látja a képet. A tőzsde gyakran misztikusnak tűnő világát, olyan mindennapi valóságként fogja fel, amely eszközeivel élve hozzá tehet valamit anyagi, pénzügyi céljai megvalósításához. A családok megpróbálnak tudatosabban gazdálkodni, mind többen kísérlik meg rendszeresen kiszámítani a költségeiket. A számvetés után természetszerűen adódik a kérdés: ha a hónap végén marad valami a családi kasszában, mit tegyenek a megtakarításukkal?

Másfelől persze egyáltalán nem mindegy, milyen a gazdaságpolitika, egyáltalán a politika felfogása a tőzsdéről, a tőzsdézésről, a részvénypiacról. Fontosnak tartja-e a financiális politika a börzét, vagy nem, lehetővé teszi-e, vagy sem, hogy a lakosság gyarapítsa megtakarítását részvénypiacon? Az állam által ösztönzött új hatékonyabb termékeket erőltessen erre a piacra, a meglévők mellé olyanokat, amelyek segítik a nagy társadalmi célokat, a pályakezdést, az otthonteremtést, a nyugdíjas évekre készülést. Az eredményes középvállalatok számára a tőzsdei jelenlét akár kitörési esély is lehet. Nem csupán a lehetséges friss tőkéhez jutás, hanem a börzén jelenlét adta tekintély növekedés, elismertebb piaci pozíció kapcsán.

Erősödő befektetési öntudat és financiális politikai akarat

A magyar tőzsdének lendületet mindezek alapján az adhatna, ha egymásra találna a családok, a vállalatok erősödő befektetési öntudata és a financiális politika részvénypiacot elismerő és erősítő, azt fejleszteni akaró szándéka. A kérdést adott, s talán bízhatunk abban, hogy a magyar gazdaság egy felfelé ívelő szakaszában az érdeklődés ismét  a tőzsdei lehetőségek felé fordul.

A nagyok szerint az optimizmus kötelező. Szolgáljon ennek igazolására egy másik megjegyzés a bevezetőben említett André Kosztolany-tól:  Az optimista két garassal a zsebében is úr. A pesszimista tele páncélszekrénnyel is senki.