Thiel kétségkívül megosztó figura. Sokak szerint ő is csak egy libertariánus „tech-próféta”. Mindazonáltal az eddigi eredményei és a sajátos víziói miatt mindenképpen érdemes odafigyelni a szavaira. Például akkor, amikor arról értekezik, hogy napjaink vállalati vezérigazgatói túl sokat foglalkoznak a pénzzel, és túl keveset a nagyszabású célokkal.

Monopóliumok egy szebb jövőért?

A PayPal alapítója már az interjú elején rendkívül izgalmas kijelentést tesz. Azt állítja, hogy az üzleti életben a monopóliumok bizonyos értelemben hatékonyabbak, mint a folyamatos, erőteljes versenyhelyzet a vállalatok között. Thiel szerint világunk már az oktatási rendszeren keresztül is a megállás nélküli versenyt propagálja, azonban aki ennek szellemében kíván belépni a piacra, nyithat például egy éttermet valamelyik fővárosban. Az intenzív versenyt így megkapja, de nagy célokat nem fog elérni.

Bár a verseny Thiel szerint jobbá teszi az abban részt vevőket, azzal a hátránnyal jár, hogy túl nagy hangsúlyt kap a versenytársak legyőzése. Ez pedig elvonja a vállalkozók figyelmét attól, hogy a győzelemnél valami sokkal értékesebb és jelentőségteljesebb dolgot vigyenek véghez.

Thiel további, elsőre döbbenetesnek tűnő meglátása, hogy a társaságok vezetőinek sokkal kisebb figyelmet kellene szentelniük a pénznek. Hozzáteszi, hogy természetesen a pénz fontos szempont, és e nélkül nem lehet vállalatot irányítani, azonban ha csak a profit kerül a figyelem központjába, az erősen visszafog mindenfajta inspirációt.

Peter Thiel

A kockázati tőkés Thiel 1967-ben született Frankfurt am Mainban, és családjával egyéves korában költözött Kaliforniába. Thiel, Max Levchin és Elon Musk 1998-ban alapították meg a PayPalt, amely 2002. február 15-én ment tőzsdére, majd ugyanabban az évben az eBay kezébe került 1,5 milliárd dollárért. A PayPal eladása után szinte azonnal, Thiel megalapította a Clarium Capital nevű hedge fundot, majd 2005-ben a Founders Fund elnevezésű kockázati tőke alapkezelőt. Szintén 2004-ben hozta létre több társával a Palantirt, amely egy olyan számítógépes szolgáltatásokkal és szoftverekkel foglalkozó vállalat, amely adatelemzésre specializálódott. A jelenleg is Kaliforniában élő Thiel a Forbes szerint 2,2 milliárd dolláros nettó vagyonnal rendelkezik.

Éppen a fentiek miatt, Thiel elsősorban a küldetés-orientált vállalatokat támogatja. Ezek ugyanis egy konkrét, egyedi misszió érdekében tevékenykednek, meghaladva a pusztán profitközpontú felfogást.

A Wall Street bukása

A fenti elméletet támasztja alá, ahogy Thiel az interjút készítő újságíró meglátásából kiindulva a Google-t elemzi. A Google ugyanis egyfelől nézhető olyan vállalatként, amely egyszerűen csak a piac (és a világ) legjobb keresőjét kívánta létrehozni, azzal a céllal, hogy így hatalmas reklámbevételekre tegyen szert.

Másfelől – és ez a Thielnek szimpatikus nézőpont – a Google úgy is vizsgálható, mint egy küldetés-orientált társaság, melynek célja, hogy kategorizálja és elérhetővé tegye az interneten fellelhető összes információt.

Éppen ez az pont, ahol Thiel úgy látja, hogy a Szilícium-völgy hatalmas győzelmet tud aratni a Wall Street fölött. Az USA legfontosabb informatikai csúcstechnológiai központja ugyanis bővelkedik ilyen küldetés-orientált vállalatokban, melyek sokkal vonzóbbak a tehetséges munkavállalók számára, mint a Wall Street. Bár Thiel szerint a két szektor munkahelyei között több a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk, a valódi különbség a vállalatokat felépítő narratívákban rejlik. A Google ezért verheti meg alaposan például a Goldman Sachs-t a tehetségekért vívott versenyben.

A negatív reklám a legjobb

A fentiek mellett lehet még egy sajátos oka annak, hogy a tehetséges fiatalok körében a Szilícium-völgy olyannyira népszerű. Ez pedig nem más, mint a Social Network – A közösségi háló című 2010-es film, amely a Facebook alapítását és kezdeti nehézségeit dolgozza fel, elsősorban Mark Zuckerberg szempontjából. Thiel megjegyzi, hogy a film eredetileg kifejezetten negatív és kritikus megközelítést kívánt alkalmazni az iparággal szemben, csakúgy, mint Oliver Stone klasszikusa, az 1987-es Tőzsdecápák, de mindkét mozi éppen ellentétes hatást ért el.

Ennek következtében míg a 80-as évek Amerikájában mindenki befektetési bankár akart lenni, az elmúlt években tömegeket vonz a technológiai szektor. A film készítőinek szándéka ellenére a Social Networkből a közönség nagy része azt a következtetést vonta le, hogy elismerésre méltó Zuckerberg munkája és lelkesedése.

A technológia démoni oldala

A 2004-ben alapított Palantir vezetőjeként Thiel meggyőződése, hogy a fejlett technológia fontos eszköz lehet a terrorizmus elleni küzdelem során. Mindazonáltal a Palantirhoz hasonló adatelemző vállalatok természetesen felvetik a klasszikus, „Nagy Testvérrel” kapcsolatos aggodalmakat is. Ezt támasztja alá, hogy a Palantir az első 6 évében elsődlegesen kormányzati megrendeléseket teljesített, majd 2010 után nyitott a magánszektor irányába.

Thiel egyébként maga sem minősíthető egyértelműen a modern technológia megszállott rajongójának. Híres például arról, hogy tudatosan nem használja a Twittert, mivel úgy látja, igen veszélyes lehet bármit is leírni az interneten, hiszen az tulajdonképpen már nem vonható vissza. Thiel szerint továbbá a technológiai változás és fejlődés sok esetben nem esik egybe. Az email például egy olyan fejlesztés, amely alapjaiban alakította át és fejlesztette a kommunikációt, miközben számos fontos változás nem jelent kiemelkedő előrelépést.