Az impozáns külső ellenére napjaink metropoliszai egy igencsak kényes egyensúlynak adnak otthont. Ezen összetett ökoszisztémákban az egyre bővülő populáció folyamatosan növekvő infrastrukturális igénye egyre hatékonyabb energiafelhasználást követel meg. Pontosan ez jelenti az egyik legnagyobb aggodalmat a nagyvárosokkal kapcsolatban. A probléma középpontjában pedig egy paradoxon áll. Éppen a legsűrűbben lakott városok a leghatékonyabbak ugyanis, amelyek erősen integrált energia- és közlekedési rendszerekkel rendelkeznek – írja a Bloomberg a Shell elemzése alapján.

Drámai változások

Bár az emberiség városokba költözése már 10 ezer éves múltra tekint vissza, az igazán drámai változás csupán a 21. század kezdetén következett be. 1950-ben például a globális lakosság kétharmada (2,5 milliárd ember) még vidéken élt. Mára ezzel szemben a 7 milliárdos emberiség fele városokban lakik. Annak következtében pedig, hogy a városi környezet ilyen tömegű lakosságnak ad otthont, a Shell elemzése szerint egy dolog világossá vált. A város egy új korszakába léptünk. Meghaladtuk ugyanis azt a pontot, ahol a város szerkezete határozza meg a benne élők számát.

Ősszel a Shell és a Bloomberg egy közös eseményt szervezett, melynek célja a várostervezők döntéseinek feltérképezése volt korunk városközpontú világában. New York mellett Johannesburg, Mexikóváros és Sanghaj is fontos szerepet kaptak a vizsgálat során. Egy szimuláción keresztül arra próbáltak rávilágítani, hogy ezen igencsak különböző városokban miként lépnek kölcsönhatásba egymással az energetikai technológiák és a társadalmi törekvések. Az eredmény pedig az lett, hogy a városokról alkotott társadalmi elképzelések sokszor egyáltalán nem találkoznak a városok valóságával.

Tények és legendák

A városokról alkotott elképzelések univerzálisak. A legáltalánosabb, hogy a nagyvárosok sűrűn lakottak, és sokszor rendkívül tömöttek. A fejlődő országokban sokkal nagyobb energiát használnak fel, mint a vidék, miközben a fejlett gazdaságokban ennek éppen az ellenkezője igaz. A közlekedési rendszerek kialakítása pedig jelentős gazdasági lehetőségeket rejt magában, mindazonáltal komoly kompromisszumokkal is jár.

A városok valósága ezzel szemben egészen sajátos képet mutat. Egyrészt kiderült, hogy a városok kialakításától függően egyáltalán nem mérhető egységesen a népességnövekedés hatása, másrészt az ipari városok sokkal nagyobb energiamennyiséget használnak fel, mint a szolgáltatói szektorra építők – ezáltal az előbbiekben a környezetszennyezés mértéke is jóval magasabb. Mindemellett az egyes városok igényei is igencsak eltérőek. Míg egyeseknél komplex infrastrukturális beruházásokra volna szükség (például új tranzithálózatok formájában), addig másoknál olyan alapvető igények merülnek fel, mint a megfelelő közvilágítás.

Útban a jövő városai felé

Miközben érezhető eltérés tapasztalható a városlakók által érzékelt igazság és a városi realitások között, a technológia úgy tűnik, képes áthidalni ezt a szakadékot. Ami korábban még a sci-fi világa volt, az mára kézzelfoghatóvá vált. Az összekapcsolt járművek elérhető high-tech megoldásokkal koordinálják az utasokat és egymást, szenzorok és kommunikációs hálózatok figyelmeztetnek az infrastrukturális problémákra, mielőtt komolyabb veszély alakulna ki, az elosztott rendszerek (például a termelésben és a tárolásban) egyszerre növelik a rugalmasságot és ösztönzik a végső fogyasztókat egy hatékonyabb energiafelhasználás kialakítására.

Annak ellenére, hogy a városokra napjainkban számos kihívás nehezedik, a Shell elemzői optimisták. Meglátásuk szerint ugyanis a modern technika olyan eszközöket bocsát a rendelkezésünkre, melyeken keresztül egy sokkal hatékonyabb energiagazdálkodás alakítható ki. Következtetésükben a humán tőke egy olyan összefogását vizionálják ugyanis, amely új lehetőségeket biztosít az emberek összekapcsolására és az energia megőrzésére egyaránt.