Amikor Kína legnagyobb sportcipő gyártója, az Anta egyik vezetője azzal a kérdéssel szembesült, hogy a globális válság hatása nyomán mennyire estek vissza az eladásaik, Taj Kö-csing értetlenkedve rázta a fejét „a kereslet nem csökkent, hanem nőtt és folyamatosan növekszik” – jegyezte meg. Hamarosan magyarázattal is szolgált: termékeiknek mindössze 1 százalékát exportálták, 99 százalékuk tehát a belföldi piacon kelt el. A hongkongi tőzsdén bejegyzett cég éppen húszéves. Tavaly 1 milliárd jüan (36 milliárd forint) adót fizettek, nyereségük 3 milliárd jüan (107 milliárd jüan) volt.

A termelésben 12 ezer embert foglalkoztatnak, de az országos bolthálózattal rendelkező vállalat csaknem 100 ezer embernek ad munkát. Legnagyobb gyárában egy megszólított Laj nevű szalagmunkás azt mondta, havonta körülbelül 3 ezer jüant (107 ezer forint) visz haza. Az első napon már többezer ember lepte el a három szintes kiállítási épületet. A földszinten a cipőgyártás különböző fázisainak gépei, a felsőbb szinteken pedig maguk a cipők, illetve az alapanyagok voltak láthatók. A gyártók közül többen is aggódva figyelték a standokon fényképező külföldit, s volt, aki szóvá is tette, remélik tiszta szándékú, mert új dizájnt képviselő, friss, a piacon még gyakorlatilag meg sem jelent termékek, cipők is vannak a polcokon. A külföldi kiállítók között volt egy északkelet-kínai bázissal rendelkező japán vállalkozás is, amely „kétujjas”, úgynevezett jika tabi cipőket és nem nehéz, divatosra tervezett biztonsági lábbeliket gyárt. Utóbbiak orr-részébe acéllemezt építenek merevítőként, így nyújt védelmet olyan esetekre, amikor súlyos tárgy esik valakinek a lábára. Mint Okihara Takahiro vezérigazgató elmondta, húsz éve vannak a kínai piacon. Annak idején még 100-200 emberrel kezdték, s ma már 3000 embert foglalkoztatnak. A kiállító olasz cég képviselője alapanyagokat és cipőket is hozott magával, az indiaiak, akiknek egyébként képviseletük működik a városban, inkább felsőrészt és talpakat vásárolni jöttek. Liu Ven-zsu, Csincsiang polgármestere büszkén és magabiztosan ismertette az egymillió vándormunkással együtt kétmilliós város eredményeit. A cipőgyártásban szerzett eddigi tapasztalataikat komoly veresenyelőnynek tartja. A településen több mint 350 ezer ember dolgozik cipőüzemekben, gyártósoraikról évente körülbelül 1,56 milliárd pár sportcipő és 700 millió pár félcipő, szandál kerül le. A változó piaci körülményekhez úgy alkalmazkodnak, hogy például innovációt hirdettek a termelésben, ami egyaránt érinti a technológiát és a dizájnt.

Erőteljes márkaépítést és megújuló marketing stratégiát szorgalmaznak a különböző korosztályok számára készülő cipőknél, mást a hazai fogyasztóknak, mást külföldre, mást a gyerekeknek és fiataloknak és mást a luxust keresőknek.

Új értékesítési csatornákat, módokat is kutatnak, így nagy hangsúlyt kapnak az online kereskedések. A vállalatvezetési módszerekben szintén előre kell lépni – hangoztatta Liu. A világban tapasztalható túltermelést kezelni kell, ezért csökkentik a költségeket, keresik az új piacokat Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Észak-Amerikában és Japánban. A márciusi globális kínai exportcsökkenés nem volt jelllemző az ágazatra – jelentette ki a polgármester, cipőből többet adtak el, mint egy évvel korábban. Az MTI azon megjegyzésére, hogy az európai piac mérsékelten örül az olcsó kínai cipőknek, Liu azt válaszolta, lehetnek gyártók, akik a versenyt nem nézik jó szemmel, de egyrészt a kínai fél betartja a WTO szabályait, másrészt neggyőződése, hogy az alacsonyabb árfekvésű és minőségi lábbeliket a fogyasztók szívesen fogadják. Mint mondta, számolnak az európai piaccal, amit az is bizonyít, hogy „marketing központjuk” van Magyarországon és Lengyelországban.