Az elmúlt két évben jelentősen nőtt a kereskedelmi bankok restrukturálási tevékenységének hatékonysága. Mivel a fedezetek gyors piacra dobása az illikvid piacon jelentős veszteségeket okozott volna a bankok számára is, a hatékony megoldás az ügyletek életben tartása volt az ügyfelekkel való megállapodások keretében. A helyzet súlyosságától függően a felek legtöbbször az alábbi megoldások közül választottak:

– A legenyhébb esetekben a hitelkondíciók nagymértékű javítása (futamidő hosszabbítása, kamatmarzs csökkentése a forrásköltség körüli szintre)

– Átmeneti esetekben hosszabb tőkemoratórium, kamatok tőkésítése, nagyobb balloon alkalmazása. Ekkor már a bank részéről szükség van a cég átvilágítására és a működés folyamatos monitoringjára is

– Ha a fentiek nem segítenek, de a cég termelőképes, a tőke egy részének leírása is szóba kerülhet

– Ha valamennyi eddigi eszköz elégtelen, a bank dönthet a hitel mögötti fedezet átvételéről és fennmaradt ügyfélkapcsolat esetén az eszköznek az ügyfél részére történő bérbeadására, ellenkező esetben értékesítésére

Egyre problémásabbak a nemfizetők

Miközben az NPL állomány csökken, a fennmaradó problémás ügyek egyre hosszabb időt töltenek a nemfizető időszakban (default).

„A megoldatlan ügyek időtartamának növekedésével arányosan nő az esélye annak, hogy a restrukturálás már nem hoz megfelelő eredményt – hangsúlyozza Dercsényi András, a BDO Pénzügyi Tanácsadás üzletágának restrukturálási szakértője. – További gond, hogy a nemfizető ügyleteken belül még mindig jelentős a projekthitelek aránya, amelyek restrukturálása lényegesen komplexebb feladat. A bankok emiatt egyre nagyobb arányban kénytelenek ismét a drasztikusabb eszközökhöz, a jelzálogjog érvényesítéséhez, vagyis az eszköz végleges átvételéhez, illetve magának a követelésnek az eladásához folyamodni.”

A fedezet érvényesítése, majd azt követően az átvett eszköz és a fennmaradó követelés értékelése szükségszerűen együtt jár az eredeti követelés és a meghatározott érték különbségének céltartalékolásával. A BDO Magyarország tapasztalatai szerint azonban összességében a nemteljesítő portfoliók valós piaci értéke és a mögöttük álló teljes kintlévőség közti különbséget a bankok csak részben tudják céltartalékkal fedezni. Ezt ugyanis leginkább a megtermelt nyereség, vagy tőkeemelés terhére lennének képesek végrehajtani.

Felemésztették a tőkét

Az elmúlt években a banki különadók, illetve a lakossági devizahiteles törvények kikényszerítették, de nagyrészt fel is emésztették az anyabanki tőkeemeléseket. A jelenlegi visszatérítések kapcsán pedig a bankszektor további 800-1000 milliárd forintnyi veszteséget lesz kénytelen részben újabb tőkeemelésekkel kompenzálni. Veszteség mellett, további erre fordítható tőkeemelés nélkül azonban nagyobb mértékű céltartalék képzésére nem lesz módja a pénzintézeteknek.

„A Rossz Bank koncepciója jó megoldás lenne arra, hogy a hazai bankrendszer újra az aktív hitelezés felé tudjon fordulni, azonban ennek ma egyik legnagyobb akadálya éppen az lesz, hogy a banki céltartalékképzésre nem áll rendelkezésre a szükséges tőke – magyarázza Huth Gabriella, a BDO Magyarország pénzügyi tanácsadási üzletágának ügyvezető partnere. – Rövid távon, a bankrendszer jelenlegi terhelése mellett így kisebb az esély arra, hogy a nemteljesítő portfoliók könyv szerinti értéke a valós piaci érték közelébe kerüljön, nagyobb tételben is eladhatóvá téve a banki portfoliókat a Rossz Bank részére.”