2024 március 28

Európa a fiatalok vesztőhelye?

Az Európai Bizottság 2013 áprilisában fektette le az Ifjúsági Garancia program alapjait, melyek arra irányulnak, hogy elősegítsék a fiatalok (15-24 évesek) foglalkoztatottságát az uniós országokban. Mindez egy olyan környezetben valósult meg, ahol igen éles ellentétek mutathatók ki az ifjúsági foglalkoztatottságban. Amíg ugyanis Ausztria vagy Németország stabilan az átlag fölötti mutatókkal rendelkezik, addig Görögország, Spanyolország vagy Portugália tragikus számokat tudhat magáénak.

Éppen ezért a VoxEU.org égisze alatt európai munkaügyi közgazdászok egy csoportja megpróbálta összefoglalni, milyen sajátosságok és intézkedések vezettek ehhez a dráma helyzethez, illetve hogy az EU programja hatásos megoldást kínál-e a fennálló problémára.

munka diákVálság minden oldalon

A bevezető elemzés szerint a fiataloknak keresleti oldalról két fundamentális problémával kell szembe nézniük. A cégek egyrészt nagyobb valószínűséggel bocsátják el őket, mivel kevésbé speciális humán tőkével bírnak, és a kevesebb ledolgozott munkaidő okán alacsonyabb végkielégítést is kell nekik fizetni.

Másrészt széles körben megfigyelhető az úgynevezett „tapasztalati csapda”, vagyis az a jelenség, amikor a munkáltatók megfelelő tapasztalatot várnak el a dolgozóktól, amellyel a fiatalok nem rendelkeznek, de nem is rendelkezhetnek, ha sehol nem foglalkoztatják őket.

Ezzel párhuzamosan a keresleti oldalon megfigyelhető, hogy a fiatalok sokkal könnyebben és gyorsabban váltanak munkát idősebb társaiknál, mivel az első állásaik gyakran nem passzolnak az érdeklődésükhöz és a képzettségükhöz.

Szintén keresleti oldali probléma, hogy a fiatal generáció tagjai gyakran stabil anyagi háttérrel rendelkeznek a családi támogatás miatt, ami lehetővé teszi, hogy időben kitolják a munkavállalást.

Tátongó szakadék

Mindemellett világosan látszik, hogy az egyes európai államok komoly eltérést mutatnak a fiatalok munkanélküliségi rátája és foglalkoztatottsága terén. Az EU-ban az átlagos munkanélküliség 23 százalék körül mozog, ami nagyjából kétszeres a statisztikailag felnőtteknek minősülőkhöz (25-54 év között) képest.

A kutatás egyik legfontosabb eleme, hogy három fő csoportra bontja az európai országokat. Az első blokkba a skandináv országok egy része, illetve Ausztria, Németország és Svájc tartozik, ahol igen szép munkaerő-piaci számokkal találkozunk. A középső csoportot Franciaország, Svédország, az Egyesült Királyság és néhány kelet-európai ország alkotja, ahol 20-30 százalék között mozog a fiatalok munkanélküliségi rátája. A legrosszabbul teljesítők csoportját pedig Írország, néhány balkáni állam, de elsősorban Görögország és Spanyolország képezi, ahol 50 százalék körül van a munkanélküliségi mutató.

Iskola vagy munkahely?

Jóllehet leggyakrabban a munkanélküliség ijesztő számaival lehet találkozni, a kötet kiemeli, hogy ez a statisztikai mutató igencsak torzít. A 15 és 24 év közöttiek komoly hányada ugyanis még iskolába jár vagy valamilyen képzési programban vesz részt, és éppen ezért még ki sem lépett a munkaerőpiacra. Sokkal hasznosabb tehát, az úgynevezett NEET mutatót vizsgálni, amely azokat jelöli, akik amellett, hogy nem rendelkeznek állással, nem részei az általános oktatási vagy bármilyen képzési rendszernek sem.

Noha ebben az esetben sokkal kisebb tartományról van szó (5 és 25 százalék között), mint a standard munkanélküliség esetében, világosan látszik, hogy az arányok tükrözik az általános problémát.

Az egyes országok esettanulmányait vizsgálva kiderül, hogy a strukturális különbségek adják a jelentős eltérések alapját. Míg az Unió egészében a NEET ráta a 2007-es 10,9 százalékos szintről 2013-ra 13 százalékra emelkedett, addig Ausztriában, amely az egyik élen járó tagállam, a válság ellenére is stabil maradt a 7,1 százalék.

bécs ausztria 120922A kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy Ausztria és Németország sikere abban rejlik, hogy megfelelő kapcsolatot és átjárhatóságot építettek ki az oktatás és a munkaerőpiac között. A gyakornoki és duális rendszerek mellett az alacsony munkanélküliség másik kulcsa, hogy az államok milyen stabil szociális hálót működtetnek, illetve milyen mértékben vesznek részt a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javításában. Ausztria esetében például az elmúlt években kiderült, hogy a gyakornoki rendszer igen törékeny is tud lenni, és komoly szükség mutatkozik az állami segítségre.

Konszenzus nélkül nem megy

A legfontosabb lecke éppen ezért az, hogy hatékony és erős konszenzus alakuljon ki a politikai döntéshozók és a társadalom különböző szereplői között, ami a szociális védelem mellett átjárást biztosít a képzési rendszerek és a munkaerőpiac között.

Jól látszik tehát, hogy a válság sokkal kevésbé érintette rosszul azon államokat, ahol megvoltak a megfelelően működő munkaerő-piaci és szociális struktúrák. Amennyiben azonban megnézzük Görögország példáját, az a furcsa helyzet rajzolódik ki, hogy ott éppen a szociális biztonság szenvedte el a legnagyobb csapást a válságot követő megszorítások alatt.

A görög tragédia

Görögországban a teljes munkanélküliségi ráta 2008 májusáig csökkenő trendet mutatott, amikor is elérte a 6,7 százalékos rekord mélységet. Ez után kezdett el drámaian emelkedni, és 2013 novemberében tetőzött 28,7 százalékon – majd 2014 második negyedévére 26,8 százalékig csökkent.

munkanélküliség-görög-állástalanA fiatalok munkanélküliségi mutatói azonban sokkal tragikusabbak. Noha a válság előtti 21 százalék is meghaladta az eurózónában mért átlagos 15,5 százalékot (2008 második negyedévében), 2013 februárjára a ráta már 60,8 százalékos volt.

Az NEET mutató szintén rendkívüli mértékben emelkedett: a 2008-as 15,8 százalékról elérte a 31,3 százalékot 2013-ra (a 20 és 24 évesek körében), ami jócskán túlszárnyalta az EU egészének 18,5 százalékát.

Ráadásul azok a fiatalok, akik egyáltalán tudnak dolgozni, sok esetben alulfoglalkoztatottak, részmunkaidőben dolgoznak, vagy időszakos munkát végeznek, illetve önfoglalkoztatók. Nem véletlen tehát, hogy fiatalok tömegei hagyták el Görögországot az elmúlt években, miközben a radikálisan megszorítás ellenes Sziriza a közelmúltban megnyerte a választásokat.

Mindeközben pedig a válság utáni megszorító intézkedések részben éppen azt a szociális védőhálót bontották le, amely megvédhetné a krízistől leginkább sújtott dolgozókat. A minimálbért drasztikusan csökkentették (a fiatalok esetében 32, a 25 év felettieknél 22 százalékkal), de a munkanélküli segélyt is 22 százalékkal vágták vissza, miközben a munkaerő-piaci intézmények deregulációja még kiszolgáltatottabb helyzetbe taszította a munkavállalókat.

fed államkötvény kötvényhozam EU gazdaságtv 141203Reformok és látszatmegoldások

A fentieket figyelembe véve a kötet igencsak pesszimistán szemléli az EU megoldási javaslatát is. Noha az Ifjúsági Garancia program éves szinten 21 milliárd euróval támogatja a fiatalok foglalkoztatottságát, az elemzők szerint kettős probléma húzódik meg a háttérben.

Egyrészt nem tudja orvosolni azt a társadalmi katasztrófát, amely a dél-európai államokban előállt, mivel nem oldja meg a strukturális kérdéseket, valamint nem javítja megfelelően a gyenge kapcsolatot az oktatás és a munkaerőpiac között. Másrészt pedig a támogatási összeg akár arra is ösztönözheti a politikai vezetést, hogy inkább elhalassza a szükséges átalakításokat azon államokban, ahol a lakosság egyre szkeptikusabb a különböző reformokkal kapcsolatban.

A kutatók szerint az EU programja egyfajta „tűzoltásnak” megfelelő lehet, mégsem elégséges tehát a drámai helyzet érdemi javítására. Ehhez ugyanis az oktatási és a szociális rendszer és a munkaerőpiac hatékony összekapcsolása kellene – valamint nem mellékesen egy közös európai növekedési program.