Skócián van a világ szeme és mindenki azt várja, hogyan döntenek majd szeptember 18-án a függetlenségről. A szavazás minden állampolgárnak kötelező, és ha a döntés igen, akkor következik egy tárgyalási időszak, amikor kidolgozzák az elszakadás részleteit.

Katalóniában a tervek szerint november 9-én szavaznak a függetlenségről. Ez a voksolás azonban nem kötelező, így a spanyol kormánynak nem kell elfogadnia az eredményt, különben is illegálisnak tartják az egészet. Akkor mi is a helyzet Spanyolországban?

Miért támogatja a katalánok nagy része a függetlenséget?

Ez leginkább négy nagy okra vezethető vissza.

Az első még a 2000-es évekre vezethető vissza, amikor rendezni akarták Katalónia helyzetét az új spanyol alkotmányban. Bár bizonyos szintű autonómiával (politikai és kulturális) rendelkezett már akkor a katalán állam, ez nem volt elég számukra. 2006-ban a katalán parlament elfogadott egy alapokmányt, és az akkori spanyol miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero a támogatásáról biztosította őket. De a konzervatív Néppárt fellebbezést nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely 2010-ben 6-4 arányban leszavazta ezt az alapokmányt. A döntés ellen milliónyi ember tüntetett Barcelona utcáin.

A második ok a pénzügyi válságra vezethető vissza. Gazdaságilag Katalónia Spanyolország legdinamikusabb állama, a 7,6 millió lakosú tartomány a nemzeti GDP ötödét termeli, az ipar mellett a turizmus a legjelentősebb ágazat. A válsággal még mindig küzd Spanyolország, nemrégiben indították el közép- és hosszútávú reformjaikat. Kérdéses, hogy az elszakadással mennyire lenne sikeres Katalónia. A függetlenségpártiak szerint sokkal. Azzal érvelnek, hogy a madridi vezetés rossz gazdasági döntéseket hozott és csak visszahúzza Katalóniát. A katalánok jelentős része gondolja úgy, hogy ők tartják el Spanyolország szegényebb régióit.

A harmadik ok ideológiai: szembekerült ugyanis egymással a spanyol és a katalán identitás. Tíz évvel ezelőtt a spanyol gondolat nagyon erős volt. Több millió bevándorló számára vonzó lehetőség, hogy itt építsenek fel egy új életet, hogy ehhez a nemzethez tartozzanak. Ez az idő már elmúlt és újra felvetődött, hogy a kollektív nemzeti identitás történelmi problémákat cipel magával. Ugyanakkor a katalán nacionalizmus egységes, erős identitást és meggyőződést eredményezett.

Végül, de nem utolsósorban, politikai oka is van a függetlenedésnek. A jelenleg kormányzó Néppárt helyzete nem túl szilárd. Ahogy a skótok sem bíznak a londoni politikusokban, úgy a katalánok sem a madridiakban. Mariano Rajoy kormánya a kezdetektől elutasítja a függetlenségi törekvést, sőt már a szavazást is illegálisnak tartják. Ez pedig még a kételkedőket is az elszakadás támogatására buzdítja.

Mi történhet november 9-én?

Ha hihetünk Artur Mas katalán elnöknek és parlamenti szövetségesének, Oriol Junquerasnak, akkor véleménynyilvánító referendumot tartanak. Ha Rajoy-nak és a madridi politikusoknak hiszünk, akkor semmi.

Van azonban egy másik lehetőség, amit épp a múlt héten dobtak be a köztudatba. A madridi kormány új tartományi törvényeket helyezett kilátásba, emellett megkérdőjelezheti a referendum jogosságát az Alkotmánybíróság előtt. Sőt még az Európai Bírósághoz is fordulhatnak, amelynek évekbe telhet a döntés.

Mindenesetre a politikán túl ott van az a több millió katalán, aki számít a november 9-ei népszavazásra.

Mi történik, ha több lesz az Igen?

Ez nem kis fejtörést fog okozni mindenkinek, pláne, hogy Madridban makacsul tartják magukat ahhoz az érveléshez, hogy a referendum törvénytelen. De nézzük meg kicsit a számokat! Katalónia termeli a spanyol GDP 19 százalékát, és az export 26 százalékát. A spanyol-francia határ fele Katalóniához tartozik, így a fontos szárazföldi útvonalak is. A tartomány rendszerszinten fontos Spanyolország számára, a spanyol gazdaság pedig Európának. Képzeljük csak el, hogy mit okozna a kötvénypiacokon egy esetleges elválás!

A spanyol főügyész múlt heti nyilatkozata szerint, mivel a szavazás illegális, ezért aki részt vesz a szavazáson az igazából bűncselekményt követ el. A helyzetre már készítik a „bűnügyi forgatókönyvet”, de azért a főügyész a spanyolok békés egymás mellett élésének reményében bízik abban, hogy nem kell alkalmazniuk a forgatókönyvet.

Ezek szerint tehát az, aki elmegy szavazni, kockáztat egy letartóztatást? És mi lesz, ha többségbe kerülnek az igenek? Madrid elutasító mindennel szemben, még az elszakadás lehetőségének kimondását is kerülik, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a szeparatizmussal. És ha több lesz az igen, akkor a katalánok kikiáltják a függetlenséget? Mit csinál akkor a Rajoy-kormány? Feladják végre a merev alkotmányjogi érvelésüket és próbálnak majd valódi megoldást keresni? Eddig elutasító volt a kormányzat retorikája a függetlenséggel szemben, és nem valószínű, hogy ezen változtatnak a közeljövőben.

Mi történik, ha Madrid nem enged a szeparatista követeléseknek?

Először is 1-2 millió függetlenségpárti az utcára vonulna. Mindenki ellen nem küldhet rendőrt a kormány.

Gazdasági szempontból pedig kétélű kardnak tűnik. Katalónia Európa egy új motorja lehet, de egy gyenge spanyol gazdaság újabb fejtörést okozhat az euróövezetnek és az Európai Uniónak.

Sokan riogatnak a polgárháború emlékével is, de ez már a 21. század. Még a spanyol konzervatívok szerint sem lenne mersze a kormányfőnek tankokat küldeni Barcelona ellen.

Hogyan viszonyulnak a függetlenségpártiak Európához és az euróövezethez?

A katalánok nagyon is tudatában vannak a nemzetközi közösség erejével és a nyilvánosság fontosságával. Ezért osztanak meg mindent angol nyelven is, hogy az ügyük a nemzetközi sajtóban is publicitást kapjon.

Törekvéseik a hazai környezet helyett esélyesebbek az európai közösségben, hiszen ott érvelhetnek azzal, hogy a demokrácia, a nép hangja fontosabb, mint egy kormány alkotmányjogi érvelése.

Azt is tudják, hogy nagyon sokba kerülne a függetlenség, de hosszútávon az EU és az euróövezet teljes jogú tagjává szeretnének válni (bár Európában szinte senki nem számol azzal, hogy Katalónia tényleg elszakad Spanyolországtól).