A piac jelenleg amiatt aggódik, hogy végre beindult az amerikai infláció, a Fed pedig lemarad az események mögött – írja a Business Insider. Az elmúlt hét alakulásai világossá tették, hogy pontosan miről is van szó.

Egyrészt a maginfláció (CPI) 2009 óta nem látott szintre ugrott májusban. Másrészt a legutóbbi kamatdöntő ülésén a Fed elnöke, Janet Yellen nem értékelte jelentős veszélyforrásként a friss adatot, és inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése valójában nem tükrözi a tényleges munkaerő-piaci helyzetet.

Mire figyel a Fed?

Érdemes megjegyezni, hogy a Fed az inflációs monitorozásakor nem a CPI, hanem egy másik inflációs mutató, a PCE index változását figyeli. Ez mindössze 1,6 százalékos emelkedést mutatott áprilisban. A májusi adatot június 26-án ismerhetik.

Az látszik tehát, hogy bár a jelenlegi adatok egyre inkább közelítenek ahhoz, hogy megvalósuljon a Fed gazdasági célja (az árstabilitás és a teljes foglalkoztatás), az elnök – szemben a piaci szereplőkkel – nem hisz a számoknak.

Nem lehet véletlen!

Az infláció jelenlegi alakulása, illetve a kedvező munkaerőpiaci adatok együttes fennállása elég nehezen tekinthető véletlennek – hangsúlyozzák a Deutsche Bank elemzői. A pénzintézetnél úgy vélik, hogy bár a Yellen némileg szkeptikusabb, az amerikai gazdaság igen jó jeleket mutat. Tíz éve nem volt ugyanis példa arra, hogy a maginfláció gyorsabb havi alapú emelkedést mutasson a jelenlegi 0,3 százaléknál. Eközben csak egy hónap alatt 500 ezer új munkahely jött létre, a munkanélküliségi ráta pedig csak áprilisban 0,4 százalékpontot esett. Az elemzők szerint éppen ezért Yellen kissé alulértékeli az amerikai gazdaságban zajló folyamatokat.

A Société Générale elemzője, Aneta Markowska is úgy látja, hogy a vártnál jobban is felpöröghet az amerikai infláció. Bár az általános vélekedés az, hogy még évekbe telik, mire normalizálódik az árindex (és ez alapján hosszú távon alacsony kamatkörnyezetre készülhetünk a Fed részéről), a SocGen előrejelzése szerint a folyamat felgyorsulhat. Idén ugyanis már 2,3 százalékos lehet a CPI maginfláció.

A legnagyobb felhajtó erőt a szolgáltatói oldal jelentheti. Az ingatlanárak inflációja ugyanis új ciklikus csúcsok felé halad, és az egészségügyi szolgáltatások költségei is megfordulni látszanak a jelenlegi alacsony szintekről.

Két tűz között

A fogyasztói árindex (CPI) 0,4 százalékkal emelkedett hó/hó, és 2,1 százalékkal év/év alapon májusban. Különösen az elmúlt két hónapban felgyorsult a fogyasztói árak emelkedése. Az élelmiszerárak kiemelkedő hatással bírnak, de az inflációs nyomás széles körben érzékelhető – vélik a Wells Fargonál.

A különvélemény

A jelenlegi vita mellett azonban egyes közgazdászok „különvéleményt” fogalmaznak meg. Nemrég például újra nagy nyilvánosság előtt bukkant fel az a meglátás, hogy a Fednek sokkal nagyobb mozgástere lehetne, ha 4 százalékra emelné az inflációs célját, miközben ez nem járna negatív hatással a gazdaságra nézve. Mi több, az egyenlőtlenség mint strukturális probléma jelentheti az egyik legnagyobb veszélyt az amerikai növekedésre.

Amennyiben ez a trend fennmarad a Fed döntési helyzetbe kerül. Vagy az inflációra koncentrál, és szigorít a monetáris politikáján, vagy továbbra is az alacsony kamatkörnyezet mellett teszi le a voksát a munkaerőpiac javítása érdekében. Yellen legutóbbi nyilatkozata alapján az valószínűsíthető, hogy a második opció a reális forgatókönyv.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a nyár további része (a szeptember 17-én esedékes Fed döntésig) azzal telhet, hogy a piaci szereplők és a Fed döntéshozói egyaránt az inflációs, illetve munkaerő-piaci adatok elemzik majd. Mindezek tükrében pedig őszre talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy kiderüljön, végül is kinek van igaza.