A tanulmány szerint a világgazdaság várható évi átlagos növekedése mintegy 3%-os lesz 2014 és 2050 között – ezáltal 2037-ben kétszeresére, 2050-re háromszorosára nő. 2020 után azonban lassulás várható, ahogy Kína és néhány más nagyobb feltörekvő gazdaság növekedési üteme egy fenntarthatóbb hosszú távú érték felé közelít, a munkaképes lakosság növekedése pedig számos nagy gazdaságban csökken.

Kína lassul, de Indiában marad a gyors növekedési ütem

John Hawksworth, a PwC vezető közgazdásza, a kiadvány egyik szerkesztője hozzátette: „Különböző módszerek léteznek a gazdaságok méretének összehasonlítására, de bármelyiket is alkalmazzuk, úgy tűnik, Kína lesz 2030-ra a legnagyobb. Úgy véljük azonban, hogy 2020-ra a kínai gazdaság növekedési üteme jelentősen lelassul. Ennek okai az elöregedő népesség, a beruházások csökkenő megtérülési aránya, valamint az az igény, hogy a termelékenység növelése érdekében a kínai gazdaság a másolás helyett egyre inkább az innováció felé mozduljon el. Az olyan, korábban magas növekedési ütemet produkáló gazdaságok, mint a japán és a dél-koreai, végül visszaestek a globális átlag szintjére; előrejelzésünk szerint a kínai gazdaság is ezt a pályát fogja követni.”

„India képes lehet hosszabb távon fenntartani gyors növekedési ütemét, és vásárlóerő-paritáson (PPP) 2020-ra, a piaci valutaárfolyamok alapján pedig 2035-re 10 trillió dolláros gazdasággá válni. Ez azonban függ attól, hogy India képes-e folyamatos fejlődést elérni az infrastrukturális beruházások, az intézményi reformok, valamint a teljes népesség oktatási szintjének emelése terén.”

A tanulmány a piaci árfolyamokon (MER) alapuló GDP előrejelzéseket is tartalmaz, relatív árkiigazítás nélkül. Ez alapján Kína 2028 körül átveszi a vezető helyet az Egyesült Államoktól, míg India egyértelműen a világ harmadik legnagyobb gazdasága lesz 2050-ben, némileg lemaradva az Egyesült Államoktól.

Trendek

Az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Indonézia, Brazília és Mexikó 2030-ra akár az Egyesült Királyságot vagy Franciaországot is megelőzhetik; amennyiben Indonézia folytatja növekedésbarát politikáját, 2050-re a világranglista negyedik helyére kerülhet.

Nigéria, Vietnám és a Fülöp-szigetek hosszú távon figyelemreméltó módon törhetnek feljebb, 4,5-5,5%-os átlagos éves növekedési ütemmel.

Malajzia 4%-os éves várható növekedése, mely meghaladja Kína 3,5%-os várható növekedési ütemét, lenyűgöző teljesítmény egy már most is közepes nemzeti jövedelmű országtól.

Kolumbia éves növekedését is átlagosan 4%-osra becsülik az elemzők, mely által kiemelkedik nagyobb dél-amerikai szomszédjai – pl. Brazília és Argentína – közül.

A japán növekedési ütem a 32 ország közül a leglassabb lehet, főként a folyamatosan csökkenő japán népesség miatt. Ezáltal a 2050-ig tartó időszakban Japán a negyedik helyről a hetedik helyre csúszhat.

Az európai gazdaságok helyezése szintén romló tendenciát mutat, a számítások szerint csupán 1,5-2%-os éves növekedéssel.

A nagy európai gazdaságok közül Lengyelország emelkedik ki, átlagos növekedési üteme hosszú távon várhatóan Oroszországot is meg fogja előzni.

Össze kell szednie magát Európának

A PwC azt is vizsgálta, hogyan érintik előrejelzései az átlagos egy főre eső jövedelem (PPP) alapján számított globális GDP-részesedési rangsort (feltételezve, hogy a modellben nem szereplő kisebb országok gazdasága csoportszinten átlagosan a tanulmány által vizsgált 32 ország növekedési ütemével megegyező ütemben nő).

Kína részesedése a világ GDP-jéből a 2020-as évektől kezdődően 20%-on stabilizálódik, ahogy növekedése a globális átlag szintjére esik vissza.

Az USA részesedése 2050-re a jelenlegi 17%-ról hozzávetőleg 14%-ra csökken, míg Indiáé a jelenlegi 7%-ról potenciálisan megduplázódik, így az évtized közepére PPP-alapon eléri az Egyesült Államokét.

Az EU részesedése a globális GDP-ből 2050-re a jelenlegi 17,5%-ról 12%-ra csökkenhet, feltéve, hogy az EU össz-GDP-je a tanulmány által vizsgált hét legnagyobb EU-gazdaság összesített növekedési ütemének megfelelően nő.

„Európának össze kell szednie magát, ha nem akar lemaradni a globális gazdasági erőviszonyok történelmi léptékű átrendeződésében, mely az ipari forradalom előtt jellemző ázsiai vezetésű világgazdasági szerkezethez tér vissza. Az Egyesült Államok számára nem ennyire kritikus a helyzet, feltéve, hogy képes megőrizni globális technológiai vezető szerepét” – mondja John Hawksworth.

Stratégia a feltörekvő piacokon

Ezek az előrejelzések feltételezik, hogy a feltörekvő piacok általában véve növekedésbarát politikát fognak folytatni. A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy ez nem mindenhol valósul meg, így e gazdaságok nem mindegyike fogja a PwC által előre jelzett növekedési potenciált realizálni, míg mások túl is teljesíthetik azt, amennyiben felgyorsítják beruházásaik ütemét és intézményi reformjaikat.

Milyen stratégiákat alkalmazzanak a vállalkozások a feltörekvő piacokon? A PwC szakértői számos tanáccsal szolgálnak a feltörekvő gazdaságokban terjeszkedni kívánó vállalkozásoknak:

A 2000 és 2012 közötti növekedési ütemek a főbb feltörekvő gazdaságokban gazdasági akadályok és intézményi hiányosságok következtében nehezen fenntarthatók. Az üzleti tervekben és befektetési értékelésekben érdemes némi lassulással számolni.

A feltörekvő piacok között számos különbség van intézményi erősségek és gyengeségek terén, melyek a különböző szektorok között is észlelhetőek. Az alapos, aktuális helyismeret, és a helyi politikai, jogi és szabályozási viszonyokat jól ismerő helyi tanácsadók elengedhetetlenek a sikeres üzlethez. A helyi üzleti és társadalmi kultúrát bármely kívülállónál jobban ismerő tehetségek bevonása egyre inkább versenyelőny forrásává válhat.

Lehetőségek, igazi aknamezőkkel

„A közelmúlt tapasztalatai rávilágítottak, hogy a feltörekvő országok számára sem garantált a gyors növekedés, ahogy például Oroszország és Brazília jelenlegi helyzete mutatja. Tartós és hatékony infrastruktúra-beruházásokra, valamint a politikai, gazdasági, jogi és szociális intézmények fejlesztésére van szükség. Emellett biztosítani kell a technológia, az ötletek és a tehetségek szabad áramlását, melyek a felzárkózó növekedés fő mozgatói. A természeti erőforrásoktól való túlzott függés – mint Oroszország, Nigéria vagy Szaúd-Arábia esetében – a hosszú távú növekedés gátjává válhat, hacsak ezek az országok idővel nem képesek diverzifikálni gazdaságukat. Röviden, noha elemzésünk megerősíti, hogy a feltörekvő piacokban hatalmas lehetőségek rejlenek, óvatosságra intjük a vezetőket és befektetőket, mivel igazi aknamezőre tévedhetnek”- vonja le a következtetéseket John Hawksworth.

Az Afrika szubszaharai térségében stratégiai beruházásokat megvalósító nagyvállalatok az infrastruktúra fejlesztése révén járulhatnak hozzá az ottani gazdaságok növekedéséhez. Ide tartozhat például a technikai támogatás, illetve helyi kormányok számára nyújtott tanácsadás a vállalatirányítás, a pénzügypolitika és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme terén. Emellett érdemes lehet a társadalmi és gazdasági infrastruktúra (iskolák, utak, vasutak, energia- és vízhálózatok) kiépítésébe is beruházni, ahol ezek kulcsfontosságúak a társaság hosszú távú sikere szempontjából.

Végül ne feledkezzünk meg Észak-Amerika és Európa fejlett piacairól, melyek mindössze 2% körüli növekedésükkel is még évtizedekig jelentős szerepet fognak játszani a világgazdaságban. A PwC elemzése szerint 2050-ben az átlagos egy főre eső jövedelem (PPP alapon) még mindig csak az egyesült államokbeli átlag 40%-a lesz Kínában, illetve negyede Indiában. Politikai és intézményi erősségeiknek köszönhetően a fejlett országok üzleti szempontból általában továbbra is kedvezőbb és alacsonyabb kockázatú gazdaságok maradnak.