Oroszország kínai exportja 28,7 százalékkal, importja pedig 42,1 százalékkal csökkent. A mostanihoz hasonló visszaesést utoljára 2009-ben, a pénzügyi és gazdasági világválság idején mértek, akkor januárban 42 százalékkal csökkent a kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke.
Lendületes elmozdulás a válság után
A 2009-es válságév után az orosz-kínai kereskedelem erős ütemben lendült fel: 2010-ben 43,1 százalékkal, 2011-ben pedig 42,7 százalékkal bővült a forgalom. A két ország vezetői ekkor tűzték ki azt a célt, hogy 2015-re az áruforgalom értékének el kell érnie a 100 milliárd dollárt, 2020-ra pedig a 200 milliárd dollárt. Azonban 2012-14-ben jelentősen lefékeződött a kétoldalú kereskedelem: 2012-ben 11,2 százalékkal, 2013-ban 1,1 százalékkal, tavaly pedig 6,8 százalékkal növekedett a forgalom. A kínai statisztikai hivatal adatai szerint tavaly 95,28 milliárd dollárra rúgott a kereskedelmi forgalom értéke, amely azonban az orosz vámszolgálat adatai szerint eddig egyik évben sem érte a 90 milliárd dollárt.
A lassulás oka az volt, hogy Oroszország kínai exportja csökkent, az importja viszont növekedett. Az orosz kivitel 2012 második felében kezdett zsugorodni, a visszaesés 2013 végéig tartott, amikor még híre-hamva sem volt a nyugati szankcióknak, az olaj ára pedig viszonylag magas volt. Csak 2013-ban a Kínába irányuló orosz kivitel értéke 10,3 százalékkal esett. Tavaly Oroszország 36 százalékkal 31,1 millió tonnára növelte a Kínába irányuló olajszállításokat (25 milliárd dollár értékben), de a világpiaci ár csökkenése miatt ennek hatása elég korlátozott maradt. Összességében az orosz export értéke 4,94 százalékkal 41,6 milliárd dollárra emelkedett, így nem érte el a 2012-es 44,6 milliárdos rekordot.
Drasztikusan romlik a helyzet Oroszországban
Szergej Cipljakov, Oroszország egyik vezető Kína-szakértője – jelenleg a Szberbank, a legnagyobb orosz bank pekingi képviseletének vezetője – az Interfax orosz hírügynökség honlapján megjelent elemzésében a januári visszaesés közvetlen okai között említette az orosz gazdasági helyzet drasztikus romlását, valamint a zuhanó kőolajárak és az Oroszországot sújtó nyugati szankciók miatt elértéktelenedő orosz rubelt. Másfelől a kínai gazdaság lassuló növekedése és szerkezeti átalakítása rányomta a bélyeget nagyon sok termék esetében a keresletre.
A hosszú ideje halmozódó problémák gyökerét azonban az orosz export krónikus strukturális válságában kell keresni. Tavaly a Kínába irányuló orosz kivitel 60 százalékát a kőolaj tette ki, a kőolajtermékekkel együtt 71,6 százalékot tett ki az energetikai termékek aránya. A 2008-2009-es válság óta nem sikerült jelentősen bővíteni a Kínába exportált cikkek listáját, míg a kínai importterméke listája szépen gyarapodott.
Kevesebb nyersanyagra van szüksége Kínának
Cipljakov szerint nehéz megjósolni, hogy a jelenlegi helyzet hogyan alakul. Hat évvel ezelőtt a kínai kormány gazdaságösztönző intézkedései az ipari termelés és infrastrukturális projektek támogatását célozták, így nőtt a kereslet az ipari nyersanyagokra és félkész termékre. Most viszont a hangsúly a szolgáltatásokra helyeződik át, így a kínai gazdaságnak kevesebb nyersanyagra és energiára lesz szüksége.
Az orosz exportőrök egyelőre nem találták meg a növekedéssel kecsegtető új lehetőségeket, így csak az olajárak emelkedésében reménykedhetnek. Ha az olajárak alacsonyak maradnak, növelni kell a szállítások volumenét, ám a kínai piaci kereslet ennek is határt szab – mutatott rá Cipljakov, aki szerint az orosz import esetében a fizetőképes beruházási és fogyasztási kereslettől, végső soron tehát ismét az olajáraktól, a nyugati szankciók alakulásától és más geopolitikai kockázatok súlyosságától függ a helyzet alakulása.
