A világon jelenleg 330 millió olyan városi háztartás van, ahol a lakhatási körülmények nem felelnek meg a normálisan elvárhatónak, illetve ahol a lakhatás olyan mértékű költségekkel terheli meg a lakókat, hogy más alapvető szükségletek kielégítésére – mint az élelem és az egészségügyi ellátás – már alig van lehetőségük – derül ki az amerikai McKinsey tanácsadó vállalat kutatásából.

A városlakók ma 650 milliárd dollárral – ez a globális GDP 1 százaléka – költenek többet lakhatásra, mint amennyit meg tudnának engedni maguknak – írja a CNBC a tanulmány alapján. Ennek a résnek több mint kétharmada 100 nagyvárosra koncentrálódik. Néhány alacsony jövedelmű városban, mint például Lagosban vagy Mumbaiban ez az anyagilag megengedhető lakhatási rés elérheti a lokális GDP 10 százalékát is.

A tanulmány a háztartások jövedelmének tükrében vizsgálta a megfizethetőséget, és ott húzta meg a határt, ahol a háztartások a jövedelmük legfeljebb 30 százalékát fordították a lakhatási költségekre.

Csak egyre rosszabb lesz

A városi migráció és a jövedelmek növekedésének jelenlegi trendjeiből az szűrhető le, hogy a jövőben sem várható a helyzet javulása. Egy évtizeden belül a lakhatási rés 440 millió háztartást – 1,6 milliárd embert – érinthet a Földön.

Ez a folyamat pedig – emelik ki a tanulmány szerzői – hatalmas veszélyt jelent az egész világra nézve. Ahol ugyanis a családok nem engedhetik meg maguknak a tisztességes, megfizethető lakhatást, ott az egészségügyi helyzet is rosszabb, a gyerekek gyengébben teljesítenek az iskolában, és hamarabb kieshetnek az oktatási rendszerből. Emellett ezen háztartások esetében nagyobb arányú a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság, valamint ők sokkal kevésbé részesülnek a gazdasági növekedés előnyeiből.

Megoldási javaslat

Ahhoz, hogy 2025-ig újak épüljenek a jelenlegi elégtelen körülményeket biztosító lakóingatlanok helyett, 9-11 ezermilliárd dollárra volna szükség – írják a McKinsey szakértői. A telekköltségeket is beszámítva, a teljes összeg 16 ezermilliárd dollár lenne.

Az a gondolat, hogy a nagyvárosok esetében már nincs földterület, ahová megfizethető ingatlanok épüljenek, csupán mítosz. Még az olyan városokban is, mint New York, számos terület áll kihasználatlanul, beleértve az állami kézben lévő földterületeket, amelyekkel hatékonyan támogatható lehetne egy lakhatási program – teszik hozzá.

A kihasználatlan vagy régi épületek felújítása igen fontos eszköze lenne egy ilyen projektnek az új ingatlanok építése mellett. A megfizethető lakhatás ráadásul kiváló üzleti lehetőségekkel is szolgálhatna a fejlesztőknek, befektetőknek és pénzügyi intézményeknek egyaránt.  A kutatás ugyanis hangsúlyozza, hogy a jó elhelyezkedésű, megfelelően karbantartott és megfizethető ingatlanok igencsak nyereségesek lehetnek.

Gazdasági előnyök

Mindemellett a megfizethető lakhatásnak általánosabb gazdasági előnyei is lennének. Egy ilyen program a megfelelő helyeken ugyanis fellendíthetné a város produktivitását azáltal, hogy jobban becsatornázza az alacsony jövedelmű lakosságot a gazdaságba.

„Serkentené a munkaerő mobilitását, megnyitná az utat az emelkedő bérekhez, valamint lehetővé tenné, hogy a háztartások idővel egyre több terméket és szolgáltatást vásároljanak. Mindez pedig segítené őket, hogy felfelé haladjanak a jövedelmi piramison, ami jó hatással lenne a városi GDP-re is” – hangsúlyozzák a tanulmány szerzői.