Az átlagember rögtön azt a kérdést teszi fel önmagának, s esetleg másoknak is, mi fáj Amerikának, mi nem tetszik Magyarországgal kapcsolatban az ottani politikusoknak?

A kérdésre több típusú válasz adható. Az egyik nyilván politikai. Az USA vezető politikusai több ízben kinyilvánították, hogy nem tetszik nekik Magyarország számos politikusának demokrácia felfogása. A legmagasabb szintű megjegyzésekre rendre enyhén szólva is ironikus válaszokat adott a magyar politikai elit, amelyek miatt persze ritkán mérgesedik el a olyannyira a helyzet, hogy közéleti szereplőket tiltson ki egy ország, még ha a világ vezető gazdasági hatalma is.

A cseppek persze – mint az internetadó kapcsán is láthattuk – szépen potyognak ama bizonyos pohárba, míg az lassanként meg nem telik. És akkor rendszerint elég egy csepp ahhoz, hogy ki is csorduljon a lé…

Ez is lehetséges, miként az is, hogy bizonyos dolgokat nem lehet huzamosan megtenni következmények nélkül. Partnerségi viszonyban például nem lehet rendre szembe menni az együttműködők akaratával. Arról néha nem is beszélve, hogy nem ritkán a közös célok érdekében számunkra hátrányos helyzeteket is vállalni kellene, mert ha ezt nem tesszük, előbb partnereink bizalmát, azután esetleg őket veszíthetjük el.

Az Oroszország és a putyini politika ellen az Európai Unió és a fejlett államok által indított gazdasági háború, s az annak kapcsán hozott korlátozások például ilyenek. Az uniós országok nem keveset kockáztatnak azzal, hogy fellépnek az orosz-ukrán válság kapcsán az expanzív, az országhatárokat máris átrajzolt orosz politika ellen. Moszkva kezében ott van a nagy ütőkártya, az energiaforrások birtoklása és Európa függősége ettől. És még számos más fontos állami és vállalati gazdasági és kereskedelmi kapcsolat, ami a szankciók miatt máris milliárdos hátrányokat okozott és okoz.

Kétségtelen a szankciók máris gazdasági károkat okoztak Magyarországnak is. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a nyár végén úgy nyilatkozott, a magyar mezőgazdaságnak napi 70 millió forint veszteséget jelent az orosz importtilalom. Ha Oroszország az autóimportot is korlátozza, az a magyar iparra is nagyon is kedvezőtlen hatással lesz. Éppen ezért kezdeményezte a magyar–orosz gazdasági vegyes bizottság összehívását.

A magyar miniszterelnök idei munkalátogatásának kapcsán Moszkvában megfogalmazódott: 2013 első hét hónapjában a kétoldalú áruforgalom 8 százalékkal bővült és meghaladta a 7 milliárd dollárt. Ezen belül az export 11, míg az import 7 százalékkal bővült. Vagyis gyorsabban nőtt a kivitel, mint a behozatal. Kimagasló mértékben, 22 százalékkal nőtt az élelmiszer ipari kivitel, ami azért fontos, mert Magyarország ezen a területen kulcsszerepre törekszik az orosz piacon.

Amerikai szemmel nézve, nyilván az a kérdés: mit is akar Magyarország? Oroszországot elszigetelni, gazdasági szankciókkal megnehezíteni ilyen módon is az orosz nagyhatalmi politika térnyerését, vagy arról egyezkedni, hogyan is lehetne kibújni a kölcsönös terheket jelentő korlátozások alól?

Persze van itt más, ennél jóval jelentősebb, Magyarország sorsát hosszú távra meghatározó dolog, Paks ügye. Egy ilyen horderejű kérdésben, amelyben sok ezermilliárd forintról van szó a magyar lakosság sem ismer részleteket. Hol tartanak a tárgyalások, mi van a beruházáshoz szükséges kölcsönökkel, léteznek-e megvalósíthatósági tanulmányok, megkezdődött-e a projekttervek előkészítése?

A magyar külügyeket, a magyar külkapcsolatokat, beleértve a magyar külgazdaságot irányító politika szemérmesen hallgat Paksról. De hát, mit is mondhatna? Hogyan is magyarázhatná meg, hogy miközben a világ fejlett része el akarja szigetelni gazdaságilag Oroszországot, mi éppen ellenkezőleg, rég nem látott módon akarjuk szorosabbra fűzni az együttműködésünket Moszkvával.

Nyilván ez sem tetszik Amerikának. Mint ahogyan az sem, hogy Oroszország nem csak katonailag menetel, mint láttuk azt a Krím esetében, hanem gazdaságilag is. Kis ország ugyan Cipus, de az Európai Unió tagja. Az orosz törvényhozás rábólintott a mediterrán állam nem kis adósságának átütemezésére. Szerbia nem uniós állam, de fontos hídfő lehet az oroszok európai stratégiájában. Meg is erősítette ezt utóbb Putyin, amikor részt vett Szerbia nemzeti ünnepén.

Innen már csupán egy ugrás Magyarország, amely esetében – legalábbis a mostani ismeretek szerint – Oroszország jelentős pozíciókkal rendelkezik. Olyanokkal, amelyek az atom beruházás után még tovább erősödhetnek.

Magyarország kérdése ilyen módon nyilván felvetődhet a nagyhatalmak politikai gondolkodásában is. A magyar-orosz gazdasági korlátozások hatása meglehet éppen fordítva sül el. Magyarországnak nem Oroszország elszigeteléséhez sikerül valamivel hozzájárulnia, hanem önmaga elszigeteléséhez a fejlett országokkal szemben. Legalábbis ezt mutatják a hűvösődő, s immár politikai figyelmeztetéstől sem mentes amerikai-magyar kapcsolatok.