Hatalmas a nyomás az uniós acéliparon

| forrás:
TF-információ
| olvasási idő: kb. 2 perc

40 év alatt 40 százalékkal csökkent az acélipar energiafelhasználása: a gazdasági logika és a fenntarthatóbb működés igénye egy irányba húzzák az ipart.

Elsősorban az új technológiai megoldások, a környezettudatos üzleti gondolkodás és a szigorodó szabályozás vezetett ahhoz, hogy az acélipar 40 százalékkal csökkentette az energiafelhasználását és ennek megfelelően a CO2 kibocsátást az elmúlt 40 évben. Azonban nem csupán a gyártás során keletkező károsanyag kibocsátásban mérhető mindez, az acélipar fejlődése szinte minden iparágra kihat a fenntarthatóság vonatkozásában.

Harmad annyi acélból építenék fel ma az Eiffel tornyot

„Ha az Eiffel-tornyot ma újra felépítenénk, akkor a mérnököknek a modern acélból már csupán harmad annyira lenne szüksége. Azzal, hogy vékonyabb lemezekből képesek az autógyártók ugyanazt az ütközési ellenállást biztosítani, vagyis kevesebb acélt használva könnyebb autókat gyártanak, egy személygépkocsi CO2 kibocsájtása 2,2 tonnával csökkent az életciklusa során. Két olyan globálisan meghatározó iparágban, mint az építő- és az autóipar az acél fejlődése ilyen hatalmas pozitív változásokat hozott csak a fenntarthatóság terén” – mondta el Dr. Móger Róbert a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója.

A szakember szerint az elmúlt 40 évben mérhető 40 százalékos energiafelhasználás csökkenése, ha nem is teljesen egyedülálló, de mindenképpen figyelemre méltó egy olyan iparágban, amelyet a közgondolkodás talán elsőre kevésbé tart környezettudatosnak.

Gazdasági érdek és fenntarthatóság: kéz a kézben?

„Tény, az acélgyártás rendkívül energiaigényes. Akár 1 százalékos energia megtakarítás 100 milliós költségcsökkenést eredményezhet. Ilyen tekintetben a gazdasági és fenntarthatósági érdekek egyáltalán nem ellentétesek, sőt bizonyos szempontból egymást segítő folyamatokat generálnak. Nincs ez másként a hazai acéliparban sem: a Dunaferr és az ÓAM Ózdi Acélmű is hatalmas lépéseket tettek az energiatudatos fejlesztésekkel a fenntarthatóbb, környezettudatosabb működés felé” – összegezte a szakember.

Az igazgató idézte a világ legnagyobb globális szakmai szervezete, a World Steel Association tanulmányát, mely szerint egy tonna acél előállítása ma annyival kevesebb energia felhasználással jár, amennyivel egy átlagos személyautó kétszer, parttól-partig keresztülhajthatna az USA-n közel 20 ezer kilométert megtéve.

Hatalmas nyomás az uniós acéliparon

Bár a hazai acélipar fellendülőben van, az uniós CO2 kibocsátási szabályozás hatalmas nyomást helyez az iparágra. A törvény 2020-ig 20 százalékos CO2 kibocsátás csökkentést irányoz elő miközben 20 százalékos energiahatékonyság-javulást vár el a cégektől. Az unió 2030-ra még szigorúbb feltételeket szab: 40 százalékos CO2 kibocsátás csökkentéssel és további 27 százalékos energiahatékonysági javulással.

Az MVAE vezetője szerint jó, hogy erősen fókuszba kerül a zöldebb működés, de véleménye szerint nagyobb hangsúllyal lenne érdemes figyelembe venni a világpiaci trendeket és más területeken is változtatni az iparágat érintő szabályozást.

„Az unió célja előremutató, azt szeretnék, hogy ne a CO2 kvóta kereskedelem erősödjön, hanem a vállalatok fejlesztésekkel érjék el a szénmonoxid kibocsátás csökkenést. Ez támogatandó, azonban úgy látjuk, hogy az unió által meghatározott elvárások nem reálisak, jelenleg még nincs olyan technológia, amellyel biztosíthatóak lenne ezek elérése” – összegezte a szakember.

Az MVAE nemzetközi szinten is támogatni szeretné a magyar acélpiac védelmét. A szervezet elsősorban a kormányzattal való szakmai együttműködéseken keresztül szeretne még hatékonyabb lobbi-erőt formálni a hazai acélgyártás érdekében az uniós döntések kapcsán is.

Átlag feletti bérek

A szakember előadásában kitért rá, hogy a hazai acélipart is érinti a szakember hiány, miközben számos területen átlag feletti béreket kínál az iparág.

„Az acélgyártás, a fém megmunkálása az egyik legősibb mesterség, és bár a régi korok kohász-kovács mestereinek szakértelmét mára átszőtte a tudomány és a technológia, gyárainkban - ahol 80-20 százalék a fizikai és a szellemi dolgozók aránya - még mindig kimondottan fontos a kiváló szakmunkás szakemberek tudása” – mondta el az igazgató, aki szerint az acélipar kimondottan jó lehetőség kínál egy szakmunkás vagy akár szakmával nem rendelkező fiatalnak is.

„Sajnos hazánkban jelenleg nincs – vagy csupán elvétve – acélipari szakmunkás képzés. Éppen ezért, ha valaki bármilyen szakmunkás iskolát végez, az acélgyárban megkapja a szükséges továbbképzést, vagyis nem csupán biztos megélhetést, de egy új szakmát is kaphat a jelentkező”–mondta el a Dr. Móger Róbert.

Hirdetés
Szavazz!

Legyünk e-sport nagyhatalom?

Úgy tűnik a kormányzat elszánt ebben a kérdésben, bár a magyar e-sport még...

Felszámolható az offshore?

A BBC Panorama műsorából derült ki, hogy még az Apple amerikai informatikai...

Forex mazsoláknak

Az éles számlának való nagy bemutatkozásom után már másnap úgy döntöttem...

Lakáshitel-kalkulátor
Brexit

Az Európai Unió kész a legambiciózusabb szabadkereskedelmi egyezményt kínálni...

A brit pénzügyminiszter szerint London még a decemberi EU-csúcs előtt...

Hirdetés
Csok

Nagyon népszerű lett a csok

Eddig mintegy 240 ezer embernek segített a családi otthonteremtési kedvezmény...

Szárnyal az építőipar, de meddig?

A hazai építőipar teljesítménye 2017-ben rég nem látott javulást mutat.

Határokon át

Változást hozhat a dublini reform

Az EP készen áll a menedékkérők igazságosabb elosztását célzó dublini...

Hirdetés
Ezt olvasta már?

Jók a magyar kilátások, de a politika közbeszólhat »