Veszteségkerülés- érzelmi torzítás

| forrás:
www.opcioguru.comk
| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

A veszteségkerülés nem is annyira kognitív, mint inkább érzelmi torzítás. Ahhoz, hogy hosszútávon nyereséges legyél, el kell tudni viselni az átmeneti veszteségeket, ami a legtöbb trader kompetitív természetének elviselhetetlen.

Legelőször Kahneman és Tversky (1991) írt erről a jelenségről. Azt látták, hogy az emberek sokkal jobban kerülik a veszteséget, mint amennyire vágynak a nyereségre. Ez a legnyilvánvalóbban úgy jelenik meg a trader életében, hogy a veszteséges pozíciókat tartja és reménykedik, hogy megúszhatja egy kisebb veszteséggel mert a dolgok jóra fordulnak majd (túlzott optimizmus és önbizalom).

Sajnos tudjuk, hogy ez hova szokott vezetni. A reménytrading nem kifizetődő hosszútávon. Amint a kezdeti belépési feltétel érvénytelenné vált, ki kellene lépni a pozícióból. Nem feltétlen rossz a veszteségkerülés érzése, mert ha ez nem lenne, talán opciók sem léteznének. Azonban oda kell rá nagyon figyelni.

Túlzott veszteségkerülés tipikus jelei

1. Benne ülsz a veszteséges pozícióban de nem zárod, mert csak olyan híreket látsz, amik megerősítenek a reményedben. Folyamatosan "poziból" beszélsz, azaz el akarod hinni, hogy igazad van. Itt erősen bekapcsol a kognitív disszonancia jelensége.

2. Hajlamos vagy a veszteséges pozira még rávenni, hogyha leátlagolod, akkor már közelebb a breakeven. Ez is csak reménykedés.

3. Annyit buktál már, hogy nem is mersze pozíciót nyitni, elemezgetsz, agyalsz, de nem lépsz, közben meg végignézed, hogy a piac elszáguld melletted. Ekkora bekapcsol a "lemaradok" érzés, ami arra sarkall, hogy beszállj, persze általában már rosszkor és ismét vesztesz, ami csak erősíti az ördögi kört.

4. Ha nyereségben vagy, azonnal nullába húzod a pozit, vagy ami még rosszabb ennél, kis profittal zársz, mert félsz tőle, hogy még az is elveszhet.

Ha a fentieket észleled, érdemes tőzsdepszichó naplót írnod és kicsit mélyebbre menni az okokban. Hidd el, megéri, hiszen egy ponton túl a saját pszichód a legnagyobb gát a fejlődésben.

Veszteségkerülés legfőbb okai

A veszteséghez negatív érzelem társul, amit minden épeszű ember elkerülne. Viszont tudni kell azt, hogy a trading része a veszteség. Nincs profit veszteség nélkül. Több profit kell mint veszteség és akkor jó vagy. Ha viszont képtelen vagy a veszteségeket kezelni vagy feldolgozni, az azt jelenti, hogy még nagyon azonosulsz a veszteség jelenségével és túlzottan "magadra veszed".

Aki extrém módon kerüli a veszteséget az nem képes belátni, hogy egy veszteséges pozinak semmi köze hozzá vagy az egójához. Mivel sosem tudhatod, hogy a piac holnap mit csinál, így a veszteség sem a te "hibád". Az viszont a te hibád ha hagyod futni a veszteséget és nem vágod el. A veszteség elvágása is csak egy döntés, de tudom, hogy nehéz, hiszen ha másnap megfordul ismét megjelenik az önvádaskodás, pedig nem tudhattad mi lesz másnap, aznap pedig jól cselekedtél.

Az egész trading döntések sorozata, amelyeknek kimenetele pozitív vagy negatív. Ha a pozitív kimenetelből túlzott önbizalom lesz az sem jó, de a negatív kimenetel sem a te hibád.

Ha megteszel minden tőled telhetőt a kockázatok kezeléséért és a profitálásért akkor innentől nem rajtad múlik, hogy a következő napon a számlád P/L értéke mit mutat. Éppen ezért nem szabad belőle olyan személyes ügyet csinálni, ami túlzott veszteségkerüléshez vezet.

Hirdetés
Szavazz!

Ütik, vágják egymást a vámlovagok

Régi fogalom került elő: a vámháború. Donald Trump, USA elnök indította a...

Megfizethetetlen lesz Budapest?

Egymilliós négyzetméterárat prognosztizál a budapesti belváros lakáspiacán...

Hirdetés
Brexit

Ez a Brexit megállapodás véghezvitele...

Megszűnnének a számszerű korlátozások a képzettek esetében.

A Brexit miatti bizonytalanság jelenti a legnagyobb kockázatot a vállalatok...

Hirdetés
Előrejelzés

Valaha a SZIGET fesztivál résztulajdonosa, valaha csődbe ment vállalkozás.

Esnek a részvényárak a világ tőzsdéin, jobbára a világkereskedelem jövője miatt.

Eldurvulni látszik a vámháború, jöhet az autóscsata.

Ezt olvasta már?

Ékben esik a Richter »