2009. márciusában senki sem gondolta volna, hogy 2020. tavaszáig minden részvénypiac szinte töretlenül száguld majd. Senki nem gondolta, de alapvetően azért nem, mert egy másfél éves „horror szakaszon” volt túl a nemzetközi tőkepiac és a befektetők a sebeiket nyalogatták.

Mégsem volt ez annyira durva, mint a jelenlegi korona-válság. Akkoriban (2008-2009) a piaci szakadás néhány turbulenciával tarkítottan „osztotta” a tőzsdéket, de nem öltött akkora, az életrendre gyakorolt pánikot, mint a jelenlegi, mert a tét a gazdaság, a jólét, a fogyasztói társadalom változása és annak krízishelyzete volt, nem úgy mint most, amikor tömegek féltik életüket, jövőjüket.

Ez egy új világ, új nemzedékkel. A jelenben nem elfogadott félrenézni százezrek halálát illetően, meg kell menteni mindenkit, akit csak lehet és szívből állíthatom, hogy ez így is van jól, mert az élethez és annak védelméhez való jog, elsődleges emberi alapjogunk, a társadalmunktól elvárt védelemként.

A pénzügyi válság idején az államok és a jegybankok beavatkozásai mentették a menthetőt és végül mára el kell ismerni (amivel sokáig szkeptikusok voltak a szakértők), sikerült növekedésre állítani a világ vezető gazdaságait, megoldani a bankok problémáinak jelentős részét, és a máig szkeptikusok is csupán a sok évtizedes negatív hatások elméletébe tudnak kapaszkodni.

Most más idők járnak. Elérkezett a nem gazdasági alapokból induló válság. Sokszor említettem írásaimban a „Marslakó effektust”. Ennek a lényege, hogy a piaci kockázatok tökéletesen nem tervezhetők, így a kockázatelemzés és a kockázatkezelés súlyokat és valószínűségeket használ. Az olyan kockázatok, mint a Marslakók eljövetele és földünk leigázása, igen alacsony valószínűséggel bír. Pontosan úgy, mint a napjainkban zajló korona-válság, egy apró, szemmel nem látható ellenség támadásaként, amit gyűjtőnevén koronavírusnak, pontos nevén COVID-19 vírusnak nevezünk. 
Félünk, féltünk, aggódunk és közben az emberi reakciók, amik az élet védelmeként alakulnak, elképesztő gyorsasággal írják nullára a világgazdaságot.

Fontosabb az élet a pillanatnyi gazdasági jólétnél. Igaz. Azonban az igazi veszély csak részben a jelenlegi válság. Nagyobb veszély az, hogy a világnak fel kell készülnie mind több hasonló kockázat beteljesülésére és mérhetetlen következményeire. Miért? Mert a reakcióink sokkal érzékenyebbek, mint a múltban. Az az emberiség, aki nem akar (teljes joggal) elveszteni százezreket, milliókat a soraiból, szembe kell nézzen azzal, hogy ennek ára van és ez az ár – az élet védelmében – mindenki által megfizetendő számla.

Becsülni kell a „problémamentes” időszakokat úgy a tőzsdéken, mint az életben. Volt 11 viszonylag gondtalan tőkepiaci évünk, ami most hetek alatt romokban hever és tartok tőle, hogy még közel sincs a vége.
A mi generációnk, itt Magyar honban a háborúkat nem élt generáció. 48 éves leszek, féltem a szeretteimet, időseket, fiatalokat, saját magunkat és bizony igaz a mondás: „Az egészség mindenek felett!”