Az árfolyamcsúcs két ismétlődő tényezőre vezethető vissza: a geopolitikai eseményekre és arra, hogy egyre többen számítanak a növekedés fellendülésére, akárcsak 2011 és 2012 elején. Emellett a globális gyártóipar beszerzéseinek PMI mutatója mindkét év első negyedévében csúcsot ért el, ezért aztán voltak, akik nagyobb olajkeresletre és magasabb árakra számítottak.

Az árfolyam szempontjából két geopolitikai eseménynek volt különleges jelentősége: 2011-ben a líbiai válságnak, 2012-ben pedig az Irán elleni  szankcióknak. Az események hatására az olaj ára erőteljesen emelkedni kezdett. Ezután viszont minden évben kifulladt a ralli, sőt a második negyedévben erős korrekció következett nem is kevéssé a magas áraknak a növekedési kilátásokra gyakorolt káros hatása miatt.

A vagyonkezelők által spekulációs céllal elfoglalt nettó vételi pozíciók követték az áremelkedést, majd mindkét évben április elején csúcsra értek. Ezután a pozíciók a fundamentális és technikai támasz gyengülésére reagálva drámai gyorsasággal elolvadtak. 2013-ban eleddig az árfolyam többé-kevésbé ugyanott maradt, ahol az elmúlt hat hónapban, azaz az időszakra jellemző 110,50 USD/hordó átlagár közelében. Az olaj iránti kereslet 2013-ban várhatóan erősödni fog, amelyet azonban ellentételez majd az, hogy az OPEC kötelékébe nem tartozó országok hasonló mértékben fogják növelni a kínálatot. Az elmúlt néhány hónapban javult a kereslet és a kínálat egyensúlya, így Szaúd-Arábia decemberben jelentősen visszafogta a kitermelést, ezért az olaj ára az év első felében minden valószínűség szerint nyomott lesz. A folyamatosan erősödő növekedés mellett a kínálat itt-ott néha elkerülhetetlenül akadozhat, de a második félév elején ennek mindent összevetve pozitív következményei lehetnek az olaj árára nézve.

A vagyonkezelőket és elfoglalt pozícióikat nézve az embernek szinte az a benyomása, hogy újabb árfolyamcsúcs közeledik, hiszen a határidős Brent nyersolaj kontraktusok nettó vételi pozíciója nagyon erős. Január 8-án a nettó vételi pozíciók állománya alig néhány száz kontraktussal volt kevesebb, mint 2012 áprilisában, amikor a Brent hordónként 123 dolláron forgott. Úgy látjuk, hogy a vagyonkezelők túllőttek a célon, és ezt a véleményünket fenn is tartjuk, hacsak nem következik be újabb, az elmúlt két évben látottakhoz hasonló horderejű geopolitikai esemény. Noha az árak szerintünk a második félévben emelkedhetnek, hat hónap túl hosszú idő ahhoz, hogy az ember egy-egy pozíciót minden eredmény nélkül fenntartson.

Az árfolyamkockázatról tehát jelenleg az a véleményünk, hogy most inkább a csökkenés a valószínű, 113,50 fölé az ár aligha kerül, és fennáll a csökkenés kockázata is, így a Brent megindulhat a már kialakult tartomány alsó értéke, azaz 105 dollár felé. Ennek a szintnek az elérésére akkor van esély, ha a december közepe óta vételi pozícióban nyitott 50 000 kontraktus közül néhány olvadni kezd.