2024 március 28

EEAG az európai gazdaság válságáról

Az EEAG Budapesten is bemutatta európai éves jelentését. A jeles közgazdászokból álló nemzetközi tanácsadó testület 2013-as jelentésének összeállítói szerint az euróövezet periférikus országainak szuverén adósság- és bankválsága a korábban kialakult jelentős folyó fizetési mérleghiányok következménye.

Ezért az euróövezet problémáinak tartós megoldásához elkerülhetetlen, hogy a periféria országainak nemzetközi versenyképessége javuljon, és ennek nyomán folyó fizetési mérleghiányuk csökkenjen – mutatott rá az EEAG elnöke.

Jan-Egbert Sturm elmondta: az idén a fejlett gazdaságok is valamivel nagyobb növekedést érhetnek el a tavalyi ütemhez képest, mivel a költségvetési folyamatok kisebb hatást gyakorolnak az euróövezetre, mint 2012-ben. Hozzátette: az Egyesült Államok gazdasága várhatóan szintén mérsékelt növekedési pályára áll, azaz az év eleji negatív költségvetési sokk után a gazdasági növekedés ismét fokozatosan erősödik majd. Ebben a folyamatban a javuló ingatlanpiac mellett a magánháztartások lassan, de tartósan növekvő megtakarítása játszik vezető szerepet – mondta a szakember. Arról is szólt, hogy az európai gazdaságban a belföldi kereslet 2013-ban minden bizonnyal tovább szűkül.

Az elemzés szerint a munkaerő-piaci helyzet folyamatos romlása, és a magánszektor adósságának csökkentésére tett újabb erőfeszítések miatt a háztartások egyre kevesebbet hajlandók költeni. Optimizmusra adhat okot viszont az a tény, hogy az expanzív monetáris politika és az egyre erősödő export folytán 2013 második félévére stabilizálódhatnak a magánszektor beruházásai. A gyenge import mellett a külkereskedelem pozitív lökést ad a gazdaságnak, ezért az idei év során az euróövezetben a növekedés valamelyest gyorsul, bár továbbra is alacsony szinten marad. Az Európai Unióban igen szerény, 0,1 százalékos gazdasági növekedést várnak az EEAG jelentésének összeállítói – mondta Jan-Egbert Sturm.

Valentinyi Ákos, az Magyar Tudományos Akadémia egyik intézményének kutatója elmondta: Európa három egymással összefüggő válság szorításában van, így a fizetésimérleg-válság, a szuverén adósságválság és a bankválság uralja az unió gazdaságát. Bár az elmúlt néhány évben történt előrelépés a szuverén adósságválság és a bankválság megoldása érdekében, a politikai döntéshozók kevés figyelmet fordítottak a fizetési mérleg problémájára. Kiemelte: az euró talpra állításához ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell.

A szakértő kifejtette: 2000 óta a folyó fizetési mérlegekben – hiányok és többletek formájában – jelentős egyensúlytalanságok alakult ki az euróövezetben. Az euróövezet perifériájához tartozó Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, és különösen Írországban hitelbuborék alakult ki, ami folyó fizetési mérleg hiányhoz és ennek megfelelő tőkebehozatalhoz vezetett. Az euróövezet északi centrumának folyó fizetési mérlege ezzel szemben rendre többletet ért el.

Rámutatott: emiatt a unió perifériáján lévő államoknak jelentős nettó külső kötelezettsége, a centrumnak pedig nettó külső követelése halmozódott fel. A válság előtt a folyó fizetési mérlegek egyensúlyi hiányait a magántőke beáramlása finanszírozta, csakhogy amikor a válság kitört, a kiáramló magántőkét egyre inkább állami pénzek váltották fel. Kiemelte: ezért a periféria országainak a centrumhoz képest leértékeléssel kellene élniük, ez azonban az euróövezetben csak akkor lehetséges, ha fogyasztóik és vállalataik az importról a hazai termékekre váltanának, és ezáltal csökkenne az egyensúlytalanság. Ezt eddig egyedül Írországnak sikerült elérnie a bérek csökkentésével, amelynek révén az euróövezethez képest esett az ország árszínvonala – fűzte hozzá.

Valentinyi Ákos rámutatott: az alapvető gazdaságpolitikai kérdés az, hogy a periférián a válságba került többi ország közül melyik alkalmazza ugyanezt a módszert, azaz a belső leértékelés eszközét, és lesz-e olyan ország, amely inkább az euróövezetből kilépve a külső leértékeléssel, újra önálló valuta bevezetésével él majd, bár annak költségei igen tetemesek lehetnek.

Az EAAG jelentése szerint a magyar gazdaságban nem látni gyors kibontakozásra utaló jeleket, a növekedés az év egészét tekintve inkább a negatív tartományban marad.