2024 március 28

Előtakarékosság a biztos nyugdíj kulcsa

Nem születik elég gyerek

A jelenlegi nyugdíjrendszer változatlan formában hosszú távon fenntarthatatlan, ez a demográfiai adatokból is világosan látszik – mondta előadásának elején Horváth Gyula. Magyarországon a ’80-as évek óta fogy a népesség a csökkenő születésszám miatt. Ezt az egyre növekvő életkor sem tudja ellensúlyozni. Mivel a születések száma a ’90-es évek elejétől gyakorlatilag nem változik (évente 100 ezernél kevesebb csecsemő születik), az előrejelzések szerint 2060-ra 7,5-8 millióan élnek majd Magyarországon.

Ennél fenyegetőbb a korösszetétel változása. Jelenleg a népesség ötöde 20 év alatti, a 20-64 év közöttiek aránya 62 százalék, 65 felettiek pedig a népesség 18 százalékát adják. Jól látszik, hogy a 62 százaléknyi munkaképes korúnak kell „eltartania” a többieket. Az előrejelzések szerint azonban ennek a rétegnek az aránya 2050-re 50 százalékra csökken, miközben a 65 év felettiek aránya 30 százalék fölé nő.

A nyugdíjasok ráadásul egyre tovább élnek, a statisztika szerint 2012-ben egy átlagos 65 éves nyugdíjas nő további 19,3, egy nyugdíjas férfi pedig 15,8 évre számíthatott. (Ez persze az átlag, a tényleges érték nagy szórást mutat pl. a lakhely és a társadalmi státusz szerint is.)

A rendszer sem elég rugalmas

A Magyarországon is alkalmazott felosztó-kirovó (azaz a járulékokat az aktívaktól beszedő, a pénzt pedig nyugdíjként kiosztó) nyugdíjrendszer ezeket a változásokat nem tudja követni, hiszen egyre kevesebb befolyó pénzből kellene egyre több embernek nyugdíjat fizetni.

A járulékok emelése nem megoldás, hiszen ez jelentős többletbevételt nem eredményezne, csak a szürke- és feketegazdaság és az emigráció arányát növelné, úgyhogy csak a kiadási oldal mérséklésével lehet valamit kezdeni. Ez azonban hosszabb távú folyamat, mert a már megállapított nyugdíjakat nem lehet, vagy politikailag nagyon kockázatos csökkenteni.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Mit lehet akkor tenni?

Az első, amihez az államok nyúlni szoktak, a korhatár emelése. Ezzel bizonyos mértékig korrigálhatók a demográfiai hatások, de csak korlátozottan. Létezik az úgynevezett 15 éves hüvelykujjszabály, amely szerint 15 nyugdíjban töltött évet képes finanszírozni a rendszer, ennek alkalmazása azonban 70 év feletti nyugdíjkorhatárt jelentene.

Hosszú távon csökkenteni lehet az úgynevezett helyettesítési rátát, ami azt mutatja, hogy a nyugdíj mekkora hányada az utolsó fizetésnek. Ez most Magyarországon 80 százalék körüli, de Horváth Gyula szerint semmiképp nem tartható fenn.

Komplex nyugdíjreform részeként megoldás lehet még a felosztó-kirovó rendszer módosítása is, ezzel Európában több helyen kísérleteznek. Virtuális nyugdíjszámlákat, részben tőkésített rendszert több országban alkalmaznak, ez azonban alapjaiban nem változtatja meg, csak némileg módosítja a rendszert.

A világ az alapnyugdíj felé fordul majd, azaz mindenki egységesen az alapvető létfenntartáshoz szükséges nyugdíjat kapja, az igény szerinti többletről pedig magának kell gondoskodnia az aktív évek során.

Az államra várunk

Ezt még a mai, 80 százalékos helyettesítési rátát biztosító rendszer mellett is egyre többen belátják. Egy nagy nemzetközi kutatás szerint Magyarországon az emberek a teljes nyugdíjuk összegének csak 55 százalékára számítanak az államtól, 15 százalékot munkáltatói programoktól várnak, 30 százalékáról pedig saját maguk gondoskodnak nyugdíjcélú megtakarítással.

A képet azonban két dolog árnyalja: egyrészt az emberek több mint felének saját bevallása szerint sincs semmilyen terve a nyugdíjas évekre, másrészt valószínűleg sokan túlértékelik a megtakarításaikat.

Mennyit kellene félretenni?

A nyugdíj-előtakarékossági ökölszabály szerint az inaktív évekre 20 évnyi nyugdíjnak (illetve az elképzelt kiegészítés 20 évnyi összegének) megfelelő tőkét kell összegyűjteni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki 45 évesen kezd előtakarékosságba, a nyugdíjig évente annyit kell félretennie, amennyi a nyugdíj éves összege lesz, azaz ha havi 100 ezer forinttal szeretné kiegészíteni majdani (a jelenleginél jóval kisebb összegű) nyugdíját, évente 1,2 millió forintot kell félretennie. 55 évesen belekezdve az összeg a duplájára emelkedik.

Nem véletlen, hogy a szakemberek minden lehetséges fórumon elmondják: a nyugdíj-előtakarékosságot a legelső fizetésből el kell kezdeni. Így jóval kisebb arányú megtakarítással érhető el ugyanaz az összeg nyugdíjba vonulásra. Sok országban ez egyébként teljesen természetes, még a diákmunka keresetéből is automatikusan félretesznek egy megfelelő nyugdíjalapba.

Ebből lehet választani

Ez a helyzet természetesen nagyobb felelősséget ró az emberre, nemcsak a tőke gyűjtése, hanem a befektetése miatt is. Jelenleg 3 hosszú távú befektetési forma áll rendelkezésre: a Nyugdíj előtakarékossági számla (Nyesz), az Önkéntes nyugdíjpénztár, illetve a nyugdíjbiztosítás. A befektetés kiválasztásával kapcsolatos terhek nagy része ezzel lekerül az átlagember válláról, de az alapokat mégis maguknak kell meghatározni.

A stratégia kialakításához Horváth Gyula azt javasolja, hogy a lehető legjobban diverzifikálni kell a befektetéseket, minél nagyobb arányban nemzetközi terepeken, hiszen így jelentősen csökkenthető a nyugdíjat úgyis fokozottan érintő hazai kitettség, másrészt a nyugdíjba vonuláshoz közeledve egyre kisebb kockázatú befektetésekben érdemes tartani a tőkét. A kezdeti időkben ugyanis a hosszú időtáv kiegyensúlyozza a kockázatokat, rövid távon azonban nagy veszteségeket okozhat a nem jól megválasztott befektetés.

Egy, a nyugdíjcélú megtakarításokhoz járó állami támogatás fennmaradásainak esélyeiről szóló kérdésre válaszolva Horváth Gyula elmondta: senki nem tudja megjósolni, meddig marad a jelenlegi – szja-ból leírható – 20 százalékos támogatás, de az állam érdeke is, hogy ne változzon a rendszer.

Személyes véleménye szerint lényegében valószínűleg nem is fog, esetleg olyan változásokra lehet számítani, hogy az állam azokat a befektetéseket fogja preferálni, amelyeket nyugdíjba vonuláskor nem egy összegben vesznek ki, hanem járadékra váltják.