Kína a 2000-es évek eleje óta fűtötte a piacokat, a több mint 10%-os GDP növekedés, a beruházási és termelési boom, ami a távol-keleti országot jellemezte, megemelte a nyersanyagok árát – írja friss blogbejegyzésében Debreczeni Csaba.

Aztán 2008-ban minden megváltozott. A korrekció természetesen nem kerülte el a földi javakat sem, de még új erőre tudtak kapni, ahogy Kínában ismét beindult a növekedés. Mindez azt eredményezte, hogy a bánya- és nyersanyagipari cégek ésszerűtlen beruházásokba kezdtek, így most túlkapacitásokkal küszködik a szektor, aminek leépítése hosszú éveket vesz, vehet igénybe. Ez nem is jöhetett volna rosszabb időpontban, hiszen Kína épp a lassulás útjára kezdett lépni, azaz nem húznak fel újból 1 hónap alatt egy fél várost, így cement, réz, alapvetően nyersanyag sem kell olyan mértékben.

A világ nyersanyag-keresletének 14%-át Kína adja, ahogy az az ábrán is látható, de az a kérdés, hogy mi lesz ezután?

A legtöbben most azt találgatják, hogy hol az alja? Érdemes-e olajat 40 dollár alatt venni, vagy aranyat 1000 dollárhoz közeledve?

Ha megnézzük az OPEC és az olajtermelőkhöz közel lévő szakembereket, akkor ők 50-60 dolláros olajat vizionálnak 2015 év vége felé és 2016-ban.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Magam is átnéztem szinte az összes amerikai olajcéget a második negyedéves gyorsjelentések kapcsán, és szinte kivétel nélkül a beruházások visszafogása és a kitermelés növelése a meghatározott cél. Szinte mindenki 10-15%-os kitermelés-bővüléssel számol a következő évre, ami érthető is, amíg senki sem kötelezi el magát a kitermelés szűkítése mellett (amivel talán a kisebb kínálat magasabb árat hozna), addig növelni kell a felszínre hozott mennyiséget, hogy a bevétel ne essen 30-50%-ot a továbbiakban. Szóval hiába csökkent a működő olajkutak száma az USA-ban, a termelés nem igazán mérséklődött.

A következő lépés az lehet, hogy a pénzügyi/befektető gurukhoz fordulunk, és megnézzük, hogy ők mit gondolnak.

Frank Holmes szerint (aki az U.S. Global Investor befektetési igazgatója, amely cég a fejlődő piacokra és a nyersanyagokra koncentrál, és 13 befektetési alapot tudhat magáénak), 2015 a nyersanyagpiacok alja lesz, és innentől a következő években felfelé fog vezetni az út. Ő és barátja, Marc Faber, a palládium- és platinagyártókra, az aranybányákra fogad. Ezek a cégek több bányát is bezártak vagy be fognak zárni, költségcsökkentés fognak megvalósítani minden szinten, ami a nyereségességet javíthatja a közeljövőben.

Carl Icahn, a következő legendás befektető a rézre és a rézbányászokra fogad, és jelentős részesedést szerzett ilyen típusú bányatársaságokban. Ezen a területen is a bányák bezárására és költségcsökkentésre kell felkészülni, és bár a réz- és vasérc iránti kereslet már talán sohasem lesz olyan mértékű, mint 2005-2009 között, ha hatásos a reorganizáció és egy kicsit is emelkedik az ár, akkor profitabilisek lehetnek az ilyen cégek.

Soros György korábban sokat ostorozta a szénbányákat, és nem látott semmiféle fantáziát az ilyen jellegű vállalatokban. Most úgy tűnik, ő is pálfordulatot vett, hiszen a családi kasszából néhány millió dollárt ilyen jellegű cégbe invesztált 2015 első felében. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a short pozíciókat nem teszik közzé a hedge fundok, így az is könnyen lehetséges, hogy Soros csak korábbi shortjait fedezte le ezzel a lépéssel. És inkább ez a valószínű, mert tipikusan ő volt a szószólója annak, hogy a szénipar káros, és minél hamarabb ki kell iktatni a gazdasági körforgásból. Persze az, ha lezárta az eladási pozícióit, jót is jelenthet, hiszen akkor nem lát az árfolyamban további esést.

A nemesfémek piacán a fedezeti alapok 2015 nyarának elején még rekord eladási pozícióval rendelkeztek, így az arany esetében is ez volt a helyzet. Augusztus végén fordulat következett be és több neves befektető is jelentős mennyiségű aranyat kezdett el tartani.