A cél szép és hangzatos. De mit is értünk extrém szegénységen? A Világbank felfogásában azokat az embereket sorolhatjuk ide, akik naponta 1,25 dollárból élnek.

Gazdag emberek kis csoportja uralja a bevételeket

A számuk nem kevés. 2010-ben a világ lakosságának 17,7 százaléka élt ilyen körülmények között, ami több mint 1,2 milliárd embert jelentett. A Világbank elképzelése szerint ezt az arányt 2030-ra három százalékra szorítanák vissza.

A tervet ismertető beszédében Jim Yong Kim, a Világbank elnöke úgy nyilatkozott: a cél eléréséhez az elkövetkező tizenhat esztendőben hetente egymillió embert kell kiemelni ebből a sanyarú sorsból. Az elképzelés az első pillantásra kivihetetlennek látszik, ám a statisztikák halvány reményt mégis adnak arra, hogy sikerülhet legyőzni a problémát. Az extrém szegénységben élők száma ugyanis 1990-ben még a világ lakosságának a több mint 36 százalékát tette ki, ez egy évtized alatt – 2010-ig – nagyjából megfeleződött. Aggodalomra adhat azonban okot, hogy a folyamat mára jelentősen lelassult.

Az is ismert, hogy a gazdasági növekedés egymagában nem elegendő a szegénység felszámolásához. A fejlődő országok gazdasági gyarapodása nem tünteti el arányosan a szegénységet. Egyes modern közgazdászok éppen azt hangsúlyozzák: a társadalmi javak elosztása a huszonegyedik században éppen úgy néz ki, mint száz, kétszáz évvel ezelőtt. Különösen gazdag emberek kis csoportja rendelkezik a bevételek felett.

A fejlődő országokban nagyra nyílik az olló

A francia közgazdász, Thomas Piketty tovább megy és arra hívja fel a figyelmet: ez az olló különösön a fejlődő országokban nyílik nagyra. Ráadásul a vagyonok nagyobb része ma nem a munkából származik. A nagy vagyonok gyakran öröklődnek, s egyre gyarapodnak, ami azzal a társadalmi jelenséggel jár, hogy a szupergazdagok egyre távolabbra kerülnek a társadalom más rétegeitől. Ezen a helyzeten javíthatna a Világbank szerint, ha a fejlődő országokban a növekedésből származó bevételek negyven százalékát az extrém szegénység leküzdésére használnák fel.

A Világbank az elkövetkező években különösen azoknak az országoknak a problémáira kíván koncentrálni, ahol a legtöbben élnek extrém szegénységben. Indiában az emberek 33, Kínában 13, Nigériában 7, Bangladeshben 6, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 5 százaléka – a világ szegényeinek majdnem kétharmada – él ilyen körülmények között

Közös jóléti koncepció a Világbanktól

A Világbank vezetői ,,közös jólét”-nek nevezik azt a koncepciót, amelyet még az idei esztendőben ki akarnak dolgozni. Ebben a tervben három fő elem kap majd kiemelt szerepet. A legfontosabbnak tartják a munkahelyek teremtését, amely az alapot képezheti a kiemelkedéshez a szegénységből. Fontosnak tartják egyfajta szociális védőháló-rendszer létrehozását. A koncepció harmadik eleme a fenntartható fejlődés biztosítása a szegénységgel küzdő államokban.

Ezek kétségtelenül magasztos ideálok. Nem kizárt, hogy sajnos azok is maradnak. A kihívás ugyanis óriási. Amint a nyugati ipari országokban is látjuk: a tartós, válságok nélküli jólét általánossá tétele egyelőre még várat magára.