Róma javaslatot tett

A La Repubblica című olasz napilap értesülései szerint a „hosszú és őszinte” párizsi belügyminiszteri egyeztetésen Olaszország szigorúbb szabályokat szorgalmazott a Földközi-tengeren migránsokat mentő külföldi civil szervezetek (NGO) hajói számára.

[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”110″]

Az újság szerint Olaszország azt akarja, hogy ne csak nála kössenek ki a migránsokkal teli hajók. Ezért Róma javasolta, hogy az NGO-hajók ne lépjenek líbiai vizekre, és ne ott emeljék fedélzetre a migránsokat; az NGO-k működését biztosító finanszírozások átláthatók legyenek, és akármilyen felségjelzésű NGO-hajóról legyen szó, a Líbia és Olaszország közötti tengerszakaszon az olasz parti őrség koordinálásával mentsék és szállítsák a migránsokat.

Gyökerestül kell megszüntetni a problémát

Olaszország új tengeri „protokoll” életbe léptetését sürgette, hangsúlyozva, hogy ellenkező esetben a nem olasz NGO-mentőhajók előtt lezárhatná kikötőit. Felvetette a Frontex európai part- és határvédelmi ügynökség feladatkörének „átírását” is.

A római kormány a menedékkérők áthelyezését is szorgalmazta Olaszországból más európai uniós tagállamokba, mivel ez alól „senki sem húzhatja ki magát”. Róma ezen kívül hangoztatta, hogy Olaszország és az egész EU legszélső határának Líbia, pontosabban Líbia déli határa számít, és Afrika középső térségében kell megfékezni a migrációt.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

A tagállamok máris vonakodnak

Gérard Colomb francia, Thomas de Maziere német, Marco Minniti olasz belügyminiszter és Dimitrisz Avramopulosz migrációs és belügyi EU-biztos vasárnap este Párizsban egyeztetett az EU Tallinnban, július 6-án és 7-én esedékes informális belügyminiszteri találkozója előtt. Olasz sajtóértesülések szerint a francia-olasz-német egyeztetés eredményeit Tallinnban mutatják be, de a tagállamok „máris vonakodnak megosztani Olaszországgal a migráció felelősségét” – vélte a La Repubblica.

A La Stampa című napilap úgy tudja, Marco Minniti Párizsban felvetetette, hogy a mentőhajók Máltára, Tunéziába, Spanyolországba és Görögországba is vigyék az embereket, mivel ezen országok is biztonságos és közeli kikötőknek számítanak. Szó volt arról, hogy további európai források kellenek a líbiai parti őrség képzésére: Róma és Berlin eddig 80 millió euróval finanszírozta ezt, Párizs 3 millióval, igaz Franciaország más közép-afrikai missziókat is támogatott.

A La Stampa szerint a római kormány teljesen egyedül maradt a migrációs áradattal szemben: a frissen megválasztott Emmanuel Macron francia elnök hazája közvéleményétől tartva nem kíván Olaszországnak segíteni, Angela Merkel német kancellár pedig az ott közelgő választások miatt.

Nem minden ötlet tetszett mindenkinek

A három tárcavezető a javaslatait a 28 uniós tagállam elé terjeszti, és azt is szorgalmazza, hogy az Európai Unió erősítse meg a migránsok hazaküldési stratégiáját a származási országaikba, s ehhez biztosítson további támogatást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a líbiai befogadási infrastruktúrák javítására és az európai visszatelepítési intézkedések felgyorsítására – olvasható a találkozóról hétfőn megjelent közleményben.

A római kormány azt is szerette volna, ha más európai országok is megnyitnák a kikötőiket a menedékkérőket szállító hajók számára, s egy részüket közvetlenül odaszállítanák. A francia tájékoztatás szerint azonban „a partnerek úgy ítélték meg, hogy ez nem a legmegfelelőbb válasz a jelenlegi helyzetre, mert kontraproduktív lenne, s újabb hívószóként” szolgálna”.

Francia belügyi források szerint a cél az, hogy jobban megfékezzék az illegális bevándorlást és „segítsék az olaszokat a hozzájuk érkezők jobb kezelésében”.

Elkötelezték magukat

Az olaszországi és görögországi központokban tartózkodó menedékkérők európai elosztásának felgyorsítása is szerepel a tervek között. Ennek érdekében „Franciaország és Németország elkötelezte magát az erőfeszítéseik megerősítésére”.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatására olyan infrastruktúrák létrehozását tervezi Róma, Párizs és Berlin Líbiában, amelyek az emberi jogok és az életkörülmények szempontjából megfelelnek a nemzetközi normáknak.