2024 március 19

munka

Íme néhány alapvető fontosságú tipp, amit 40 vezető beosztású személy interjúi alapján az Inc. állított össze.

1. Készüljünk fel a beszélgetésre

Nem szabad csak úgy „belecsapni”, ha az ember rossz híreket közöl. A beszélgetés könnyen érzelmek által fűtötté válhat. Néha az emberek, akik rossz hírt kapnak megpróbálnak visszatámadni, vitatkozni, ami nem szabadna megtörténjen. Úgy kell irányítani a beszélgetést, hogy elkerülhető legyen a konfliktus. Ehhez viszont össze kell előre szedni, hogy mit akarunk mondani, akár le is írni néhány mondatot, illetve fel kell készülni a lehetséges reakciókra, és arra hogy hogyan kezeljük őket.

2. Emlékeztessük magunkat, hogy miért is kell közölni a rossz hírt

Könnyen a helyzettel kezdeni valamit, ha úgy érezzük, jogos vagy muszáj a rossz hírt közölni. Úgyogy amennyire csak lehet, emlékeztessük magunkat erre, mielőtt belevágnánk. És ha például egy kirúgásnál nem a mi döntésünk volt a dolog, járjunk utána az okoknak. Csak így tudjuk meggyőzni magunkat arról, hogy amit teszünk az indokolt és jogos.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

3. Legyünk egyértelműek, de együttérzőek

Nem érdemes becsomagolni valami finomkodásba a rossz hírt, de nem is szabad hidegnek és érzéketlennek lenni, amikor közöljük. Jussunk el azonnal a lényegig, támasszuk alá a döntést, ne hagyjunk teret a félreértéseknek, és legyünk nyugodtak, illetve amennyire csak lehet együttérzőek.

4. Találjuk meg a megfelelő helyszínt

Olyan helyen közöljük a rossz hírt, amelyik privát, hogy ezzel is minimalizáljuk a kellemetlenségeket és lehetővé tegyük, hogy a másik megőrizze a méltóságát. Mindazonáltal gondoljunk a saját biztonságunkra is, mert az ilyen beszélgetések könnyen lesznek érzelmekkel túlfűtöttek.

5. Ne alkudozzunk

Ne hagyjuk, hogy a beszélgetés egyezkedéssé váljon. Amikor egy munkavállaló rossz hírt kap, a világ legtermészeteseb dolga, hogy elkezd visszakérdezni: de miért? „De miért van erre szükség?” „De miért pont én?” Feltételezve, hogy ez valóban olyan üzenet, amelyet muszáj közölnünk, nem eshetünk bele a „de miért”-beszélgetés csapdájába, mert el fog téríteni az eredeti mondandónktól.