2024 március 29

Pénznyomtatás vagy stagnálás? Ez itt a kérdés

A tudósszakember az Alapblog.hu-nak adott exkluzív interjúban borzalmas jövőképet fest elénk: Európa nem csak, hogy ugyanolyan több évtizedes stagnálásra van ítélve, mint Japán volt az elmúlt negyed évszázadban, hanem a nacionalizmus szükségszerű felülkerekedésével járó folyamatos konfrontációkra is. Eközben a defláció mélyülésére, a munkanélküliség növekedésére, a globális adósságcsapda fennmaradására hívja fel a figyelmet. Lord Turner szerint mindennek elhárítására még nem késő: amerikai mintára, egyszerűen le kell írni egy sor adósságot.

Lord Turner a Zentai Péternek adott interjújában elmondta, hogy meglátása szerint globálisan roppant törékeny a nagy válságból való kilábalás folyamata, a fejlett országok pedig még mindig 10-15 százalékos alulteljesítésben vannak a válság kitörését megelőző „produkciójukhoz” képest. Európában szinte biztosan tartós stagnálásra kell számítanunk. E mögött a vezető tőkés országok folyamatosan növekvő eladósodottsága húzódik meg. A világ irányt mutató országai mindannyian adósságcsapdában vergődnek. Semmiféle adósságleépülés nem történt, csupán a magán- és vállalati szférából az adósságok átvándoroltak a közszférába. „Az átrendeződés mértéke drámai. Még Amerikában is 15 százalékkal csökkent a háztartások GDP-hez viszonyított adóssága. Európában ennél még nagyobb mértékű hitelkitettség-leépülés ment végbe.

A privát szférát érintő adósságleépülés ugyanakkor lenullázta a gazdasági élénkülés lehetőségét, így az adóbevételek zuhanórepülésben vannak, a szükségszerű szegényedéssel párhuzamosan az államok szociális kiadásai az egekbe szöknek” – mondja. „Ugyanaz a történet, mint ami Japánt jellemezte negyedszázadon át. Ott az 1980-as évek végén pukkadt ki a hitellufi, és az államadósság a GDP-hez viszonyítottan 100-150 százalékosról 245 százalékosra növekedett” – teszi hozzá.

Ide-oda tologatás

Korunk jellemzője az adósságáttolás egyik országból a másikba, véli a neves pénzügyi szakember. Abból például, hogy Kína és társai mind a privát gazdaságban, mind az állami szférában új adósságokat halmoznak fel, mindenekelőtt Németország profitál. Most a kínaiak adósítják el magukat azért, hogy német javakat vásárolhassanak. Kína gazdasági növekedésének üteme óhatatlanul lassulni fog. Ez pedig újból visszaveti majd az egyébként amúgy sem jelentős németországi gazdasági élénkülést.

Európa ördögi körbe került. Németország olyan megszorításokat kényszerít a többi európai államra, amelyek ellehetetlenítik a gazdasági növekedésüket, amelyek mentén az európai polgárok egyszerűen nem válhatnak ismét komoly fogyasztóvá. A német politika pillanatnyilag tartós stagnálásra ítéli Európát. Szerinte Európa nem lesz képes arra, amire Japán anno, aki az 1990-es évek legelejére a világ egyik leggazdagabb országává vált, az akkor befagyott szint jóval magasabb volt, mint a jelenlegi európai nívó. Japán továbbá kulturálisan és etnikailag homogén ország, más politikai hagyományokkal. Egy sziget – a szó minden értelmében. Európát viszont a következő évek gazdasági stagnálása közepette fogják elárasztani afrikaiak, közel-keletiek, harmadik világbeli emberek milliói. A fenyegető defláció valószínűleg ki fogja élezni a nemzetállamok egymással szembeni vitáit, a nacionalizmust.

ekb europai kozponti bank frankfurt bobby hidy flickrA jövő forog kockán

„Európa jövőjének kockára tétele az, ami most folyik. És ennek alapja nem más, mint az adósságprobléma kezelhetetlensége: adósságleépülés, illetve adósság-áttolódás, -áttolás belülről belülre, belülről kívülre” – mondja. Annak, hogy az EKB lenullázta a kamatokat, az egyetlen következménye a tőzsdei részvények és az ingatlanok árrobbanása. Beláthatatlan következményekkel járó lufifújódások ezek. Nyilvánvaló zsákutca, amikor mindenki: Japán, Kína, Európa egyidejűleg igyekszik leértékelni a fizetőeszközét. Ha az USA-n kívül mindenki más devalvál, akkor a végén Amerika gazdasága kerül deflációs nyomás alá.

Lord Turner szerint nincs más út, mint hagyni, hogy inflálódjanak a nemzeti költségvetések. Hagyni, hogy a jegybankok megfinanszírozzák a megugró deficiteket. Más szóval, szabadjára kell engedni a pénzgyártást, azt, hogy a jegybankok a költségvetést megtámogatva árasszák el pénzzel a gazdaságot. Eközben pedig hagyni kellene leírni egy sor adósságot. Ahogy ezt Amerikában tették. Csak így lehet – másként nem – inflációt és gazdasági növekedést kreálni és megakadályozni a magán- és a közszféra újbóli eladósodását.