A legnagyobb vagyonnal bíró emberekre nem igazán jellemző, hogy kérkednének vagyonukkal, kerülik a reflektorfényt. Péterffy Tamás, aki a világ milliárdosai között az előkelő 88. helyen szerepel, sok honfitársunk számára ismeretlen. Pedig története igazán különös. Egyaránt jellemezte mindig az innováció, a fejlesztésekben való élen járás, s ötleteit, elképzeléseit meg is valósította, amelynek eredményeként vagyona a leggazdagabb magyarénak közel tízszerese (ez a magyar GDP egytizedének felel meg).

Számítógéppel a csúcsra

Thomas Peterffy 1965-ben, huszonegy esztendősen érkezett Amerikába. A vietnami háború idején a katonai szolgálatot elkerülte, mivel egyetemre jelentkezett. Ott kapott négy hónapot a következő szemeszter elejéig, hogy megtanuljon angolul.

A további sorsát meghatározó technológiai érdeklődést az óhazából vitte magával. Édesanyja a Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikával foglalkozó részlegén volt titkárnő, ahonnan szakmai újságot tudott fiának hazavinni. A sok olvasás után a 15 esztendős fiú elkezdte érteni a leírtakat. Középiskolásként geodétának tanult, s ott találkozott egy meglehetősen bonyolult mechanikus szerkezettel, számológéppel, ami a szükséges számításokat végezte. Ekkor már azt tervezte, hogy mennyivel könnyebb volna, ha egy számítógépbe csak be kellene táplálni a földmérés adatait.

[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]

A nyugat-németországi rokonok meglátogatását használta arra, hogy disszidensként elhagyja hazáját, s meg sem állt Amerikáig. Első munkahelyén már számítástechnikai érdeklődését, tudását tudta hasznosítani: történetesen a cég megvette első számítógépét, de senki sem tudta kezelni. A kezelési útmutatót könnyebb volt megtanulni, mint az angolt. Ekkor jött az említett katonai behívó.

Az egyetemet már képzett programozóként hagyta el, s egy amerikás magyar, Arányi János cégéhez kapott ajánlatot, aki számítástechnikai tanácsadással foglalkozott, programokat gyártottak pénzügyi vállalkozásoknak. S itt kezdte magába szívni a Wall Street, ami ellenállhatatlanul vonzotta.

Bélyeggyűjtésből kereskedés

Kisgyerekként bélyeget gyűjtött, s az érdekelte, hogy miért ér pontosan annyit amennyit egy bélyeg. A katalógusokban szerepelt egy becsült értéke a bélyegeknek, de nem értette, hogy hogyan jönnek ki a számok. Mivel ő is csereberélő volt, azon törte a fejét, hogyha fejben tudná tartani az összes tranzakciót, akkor meg tudná becsülni a valós árat.

Később az egyetemen az eldobált Wall Street Journalokat gyűjtötte, hogy csiszolja nyelvtudását, s közben azon agyalt, hogy a részvény adás-vétel ugyanúgy működik-e, mint a bélyegtranzakciók? Összegyűjteni a tranzakciók adatait, hogy egy értékpapír valós értékét megbecsülhessük. A következő években ezen dolgozott, automatizálta ezen folyamatokat, forradalmasította a Wall street-i kereskedést, s ezáltal mesés vagyonra tett szert.

Opciózással vagyonokat

Később egy kis árutőzsdei kereskedőhöz igazolt, a Moccata-hoz, ahol kifejlesztette saját opcióárazási modelljét, amelynek segítségével egy darabig szinte kizárólag ő tudta helyesen meghatározni egy opció fair értékét. (A Peterffy-féle képlet hasonló volt, mint a később ismerté vált Black-Scholes-modell, aminek megalkotói később közgazdasági Nobel-díjat kaptak. Az már csak érdekesség és történelem, hogy a Nobel-díjas Robert Merton és Myron Scholes hedge fundja, a Long Term Capital Management úgy omlott össze az 1998-as válságban, mint egy kártyavár, míg Peterffy dübörgött a siker útját.)

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

1977-ben a Moccata-t nem tudta meggyőzni, hogy az ügyfélteljesítések mellett kezdjenek el saját számlára is kereskedni, ekkor saját lábára állt. Megtakarított pénzéből vett egy helyet az American Stock Exchange parkettjén, ahol elkezdett saját képlete alapján részvényopciókkal kereskedni. A gépén futó program megmondta a fair értéket, ha ettől eltért a piaci ár: kötött, ha a kettő összeért – nyert. Lassan annyira sikeres lett, hogy senki sem akart vele üzletelni, ugyanis ez a piac egy nulla végösszegű játék: az egyik szereplő nyer, a másik szereplő veszít.

A további gépesítés után már kézi számítógépet fejlesztett alkalmazottainak, akiknek már így nem kellett telefonálnia a megbízásokkor az árakért, az látták a kezükben. Az ellenállás nagy volt, évekbe telt amíg ezt elfogadták. Közben egyre nagyobbá vált akkori cége, a Timber Hill az árjegyzők között. A cég óriási profitot termelt, 1985-ben ötmillió dollárt, két év múlva – a 87-es tőzsdekrach idején – ötvenmilliót, mindösszesen 67 alkalmazottal. Beindult a terjeszkedés is, szerte a világon belépett az opciós piacokra.

Belépés az online világba

1993-ban döntött úgy, hogy a rendszerüket kinyitják a külső befektetők felé is, mindenki számára elérhetővé teszik az infrastruktúrát, amin kereskedni lehet. Ez lett az Interacive Brokers (IB), ami nemsokkal indulása után már a világ legnagyobb elérését, a legtöbb terméket és kereskedési segédeszközt biztosította az online brókercég ügyfeleinek (A Timber Hill pedig az IB egyik divíziója maradt).

Az IB viharos sikerét persze támogatta az internet elterjedése, illetve az a trend, hogy egyre több tőzsde váltott a nyílt kikiáltásos rendszerről az elektronikus kereskedésre. Az elektronikus opciós piacon az ezredfordulón az IB ismerte legjobban a piacot, neki volt megfelelő tapasztalata, aminek következtében részesedésük ötven százalék feletti volt. Az az irányvonal, hogy az árjegyzésből származó profit szűkül, a villanybróker pedig egyre nagyobb nyereséget termel, máig tart.

Peterffy cégét, az IB-t 2007-ben vitte tőzsdére. Az első években a részvényesek túlzottan nem örülhettek, mivel az árfolyam nagyobb hullámvölgyeket is megért, de 2013-ban megkezdődött a hegymenet, triplázódott az árfolyam, új csúcsok lettek az árfolyamban.

A siker titka

Peterffy sikerének titka egyfelől abban lakozik, hogy innovációi a versenytársak előtt jártak sokszor utcahosszal, valódi újításokat ő hozott elsőként a tőzsdére. Ő maga mégis azt vallja, hogy a siker egyik záloga: hogy hosszú távra tervezett és értéket kell teremteni, forgalmat kell csinálni, s azt folyamatosan növelni. (S csak kis részét eltenni profitként.)

Szerinte gond, ha a menedzsment nem tulajdonos, ha a rövid távú profitban érdekelt. (Az IB-nél 75 százalék Peterffyé, de a menedzsment  és a munkatársak minden évben kapnak részvényt.) Az a jó, ha tíz évig építünk egy bizniszt, ami a következő tizenöt évben hozza a pénzt.

Magyarországon komolyabb jelenlétet nem épített ki az IB, de honi fejlesztőcége van, ami bedolgozik az anyavállalatnak. Ide bekerülni nagyon nehéz, de akinek az sikerül, annak korlátlanok a lehetőségei. (A magyar cégben körülbelül negyvenen dolgoznak.) Mégis egy-két cég használja az IB platformját, mivel az IB kifejezetten a képzettebb befektetők kegyét keresi, óriási előnye a legszélesebb termékpaletta (a magyar piacot leszámítva lényegében minden piac elérhető) és a rendkívül alacsony jutalék.

Thomas Peterffy: 72 éves, 1944-ben Budapesten született. Elvált, házasságából három gyerek született. Lányai 28 és 30 évesek, fia 26 éves, aki egy hedge fundnál dolgozik. Szülőhazájába öt évente látogat az érettségi találkozóra (osztálytársa volt Demján Sándor). Vagyona: 11,1 milliárd dollár (Forbes 2016-os adatai szerint).

Szoták Attila

[email protected]

businessclub.dtt-financial.com