2024 április 18

Vár állott, most romhalom – balatoni kisberuházás, akár a nagyoknál

Csodálatos történelmi táj. E sorok írójának különösen, merthogy több, mint hatvan évvel ezelőtt, kisgyerekként ismerkedett meg a vidékkel. A kisstrand összes fája vele együtt öregedett meg. Néhányukat évről évre értelmetlenül elpusztítják. Mint legutóbb is.

Vajon kit zavart a félig kidőlt fűzfa, amely ágain verébfiókákként üldögéltünk süvölvény pajtásainkkal, vagy a másik parti fűz, amely alá még nem is olyan régen hirtelen lezúduló záporok ellen menekültünk. Ezek nem hórihorgas, sok-sok tonnás matuzsálemek voltak, amelyektől félni kellene, mert égzengető balatoni viharok idején netán ránkzuhannak. Ártalmatlan, vezélytelen, békés fák voltak ezek, amelyeket már nem mutathatunk meg gyerekeinknek, unokáinknak, mesélvén, ezek alatt a lombok alatt kergetőztünk annó, itt csókolóztunk először, itt a köveken ülve énekeltük és gitároztuk első ügyefogyott szerzeményeineket a bennünket,, csodáló” bikinis lányoknak. Mint a zseniális Tamás, aki – miként azok a bizonyos fák – már nincs velünk , s aki igazán nagy lett. Ő így énekelt a hatvanas években: ,,Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton. Emlékszem átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon. Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk. Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon. Talán ő is látta ezt, amit még néhány hete a magasban röpködő drón.

Vár álott, most romhalom… Hogy miért, éppen most a strandszezon közepén dúlták fel a kistrandot, az rejtély. Legalábbis az időzítést illetően. A helyi vezetés valahogyan úgy nyilatkozott: most írták ki a pályázatot, s ha nem ragadják meg az alkalmat, hülyének nézte volna őket a lakosság. A kisstrand elkészültének határidejét nem, valószínű, hogy sikerül beartaniuk, de ígérik, hogy nagyon korszerű vizonyokat teremtenek.

Úgy legyen…Ebből azonban egyelőre annyi látszik, mint, amit a következő fotó mutat.

Az is egyértelmű minden józan ember számára, a környezetet nem lehet pusztán úgy megóvni, hogy mindent hagyunk változatlanul a régiben. A múlt hagyományai megóvásának azonban lett légyen az szép természeti táj, építmény vagy más, valahogyan összhangban kellene lennie a jövő alakításával. E felfogás elmélyítésében, mint a példa mutatja, van még mit tennünk.

Bízunk benne, hogy ezen a kis strandon sikerül ez. Átéltünk mi helyiek itt az utóbbi időben berektüzet, vasúépítkezést, faírtást a kempingben, kiserdő kivágást, partbeépítést és sok mást.

S, hogy ne essünk az elfogultság hibájába, ígérjük, ha levonul az három, négy munkásember, aki itt a tudomásunk szerint sok-sok milliós vagy akár annál is nagyobb beruházás helyi kivitelezője, készséggel beszámolunk róla, milyen eredménnyel végződött ez a bélatelepi strandkorszerűsítés.

(videó: Freizberger Mátyás)