2019. szeptember 13. 12:30 | forrás: Alapblog

A kötvény az új krumpli

Sir Robert Giffen igen érdekes közgazdasági paradoxonra lelt, amikor a Viktoriánus-éra alsóbb osztályainak fogyasztási szokásait vizsgálta. A Giffen nevével fémjelezett jelenséget legtöbbször az 1840-es évek...

Sir Robert Giffen igen érdekes közgazdasági paradoxonra lelt, amikor a Viktoriánus-éra alsóbb osztályainak fogyasztási szokásait vizsgálta. A Giffen nevével fémjelezett jelenséget legtöbbször az 1840-es évek ír éhínségével és krumpli fogyasztásával szokás szemléltetni, habár ugyanezt a paradoxont már a XIX. század elején egy másik brit társadalomtudós, Simon Gray is körülírta már. Gray megfigyelése során egy azonos paradoxonra bukkant, csak épp az őrölni való kukorica piacán: minél drágább lett a termék annál magasabb lett a kereslet iránta.

Az ilyen és ehhez hasonló, legtöbbször alapvető fogyasztási termékeket hívja a szakirodalom Giffen-jószágnak. Habár az efféle puszta viselkedés egy jószág ára és kereslete között nem egyedülálló. Luxustermékek vagy befektetési eszközök vizsgálatánál is akadnak példák pozitív keresleti görbére. Ezeket legtöbbször azzal magyarázzuk, hogy spekulatív mánia alakult ki, vagy perverz módon épp maga a magas ár jelenti a terméket, mellyel státuszt vásárolhatunk magunknak. Az alapvető fogyasztási cikkek piacán azonban ezek az érvelések aligha állják meg a helyüket.

A Giffen-javak mechanikája sem spekulációt nem hordoz magában és valószínűleg státusz szimbólumként sem lehet elkönyvelni a krumplit vagy a kukoricát. Ezen javak esetében egy sokkal szerencsétlenebb folyamatról van szó. Ahogy az alapvető termék ára emelkedni kezd, úgy szorít ki egyéb termékeket a fogyasztói kosárból. Miután több termék válik így elérhetetlenné a fogyasztó számára, a megmaradt vagy „felszabadult” jövedelmet csak az alapvető cikk további vásárlására képes költeni.

Habár a XIX. századi krumplipiac példáját nem lehet egy az egyben ráhúzni a modern pénzügyi piacokra, érdekes és érdemes eljátszani a párhuzam gondolatával. Azt valószínűleg egy üzleti vagy közgazdasági iskola sem vitatná, hogy az üzleti szférában a készpénz nélkülözhetetlen termelési faktor, épp úgy, mint a különböző gépek vagy betanított munkaerő. Valamint az is nehezen vitatható tény, hogy az állomány, amit manapság készpénznek fogunk fel, valójában nem az. Jelenleg hétből csak egy látraszóló betét mögött áll készpénz az európai gazdaságban; míg, ha a jegybanki betéteket is belevesszük a számításainkba, akkor is csupán három eurónyi betétre jut egy euró. Természetesen ez nem újdonság, a részleges tartalékolású bankolás velejárója. A modern magánbankok a betéti rendszeren keresztül már a Medici bankárok kora óta képesek a gazdaság „készpénz” igényét kielégíteni.

De hol is jön a történetbe a krumpli esete? Két dolgot érdemes szem előtt tartanunk. Először, a jegybanki eszközvásárlás során az államkötvényt eladó fél (hacsak nem jegybanki számlával rendelkező bank az) nem készpénzt, hanem kereskedelmi banki számlapénzt kap cserébe. Másodjára, a bajban lévő gazdaságok és bankrendszerek esetében ez az eszközcsere koránt sem fair a befektetővel szemben, hiszen állami garancia helyett hirtelen egy olyan bank garantálhatja a követelését, aki maga is problémákkal küzd. Utóbbi problémáknak számtalan oka lehet, de érdekes ugyanakkor belátni, hogy az agresszív jegybanki kamatpolitikának köszönhetően a banki nyereségesség még tovább sérül. Erről már korábban alább írtam.

Következésképpen egy eurózóna méretű piacon szűkül a pénzhelyettesítő eszközök elérhetősége a bajban lévő bankrendszer és államháztartások miatt. Erre válaszul a központi bank tovább szűkíti az elérhető termékek skáláját az eszközvásárlási programjával, amely mélyíti a bankok rossz helyzetét is. És el is érkeztünk a krumpli hasonlathoz: a szűkösség tovább növeli a keresletet jó minőségű államkötvények és betétek iránt. Az alábbi ábrán jól látni, hogy a példaképp hozott olasz gazdaságból menekülnek a betétesek és kötvénypiaca eladói nyomás alá kerül, míg a német gazdaság tőkebeáramlást tapasztal és kötvényei felértékelődnek az eszközvásárlások alatt.

Az elmúlt hónapok rossz makrogazdasági adatai és a recessziótól való félelem globálisan lefelé hajtotta a kötvényhozamokat. Nyár közepére a negatív hozamok mellett forgó kötvényállomány elérte a 12 000 milliárd dolláros értéket, melynek több mint 90 százalékát államkötvények adták. A történelmi számok láttán többen kiáltottak farkast buborékot.

Először is, az ábrák igen látványosak miután egész egyszerűen azt mutatják mekkora kötvényállomány kerül épp nulla hozam alá vagy felé. Arról már kevesebbet mondanak, hogy a nívópontként sokat használt német tízéves hozamok négy éve vannak egy százalék alatt, vagy hogy a német állam szintén négy éve tud negatív reálhozammal inflációkövető kötvényeket kibocsátani harminc évre. Azonban a körülményeket tekintve, úgymond nincs itt semmi látnivaló. A piaci árazás szerint a német, francia, holland, és egyéb eurózónás magországok kötvényei vannak és lesznek a készpénzzel közel egyenértékű befektetések. Miután készpénzre, avagy likvid eszközökre pedig szükség van, nincs az az ár, amit a piaci szereplők ki ne fizetnének. A trend nem csupán a pénzhelyettesítő értékpapírok piacán van jelen. A jó minőségű, likvid eszközök utáni kutatás a szintén pénzhelyettesítőként tekinthető arany árát is új magasságokba emelte. A befektetési célú, arannyal rendelkező pénzügyi alapok eszközállománya hat éves rekordot döntött, amely kereslet  nagy részét szintén az európai piac biztosította.

Az üzleti nehézségekkel küszködő bankrendszer és a jegybank agresszív kamatpolitikája mellett a likvid eszközök elérhetősége igencsak korlátozódott, és ez a piaci szűkösség törvényszerűen új magasságokba emelte a kötvények árát. Véleményem szerint azért nem beszélhetünk klasszikus buborékról, mivel a szűk kínálat és erős kereslet által támasztott ár nem egy rövid távú spekulatív mánia eredménye, hanem sokkal inkább olyan piaci törvényszerűség melyet már évszázadokkal ezelőtt is megfigyelhettünk. Habár a krumpli és kukorica helyett ma már dematerializált értékpapírokat adunk veszünk, a piaci mechanizmusok és törvényszerűségek ugyanúgy jelen vannak, mint az alapvető élelmiszereknél. A trend megfordulását leginkább a gyógyuló bankrendszer idézhetné elő, amely újra képes lenne ellátni készpénzszolgáltató funkcióját.

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

2021-től a kemény Brexitre van a legnagyobb esély.

Az átmeneti időszak túl rövid lesz a szabadkereskedelmi megállapodásoz.

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Jó a hangulat Európában

Erősödéssel indult a kereskedés pénteken Nyugat-Európában.

Mínuszok uralkodnak Európában

Csökkenéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai értéktőzsdéken...

A kivárás mellett döntöttek a befektetők

Vegyesen kezdték a napot a vezető európai értéktőzsdék szerdán.

4IG 568 (-0,18 ) AKKO Invest 456 (1,79 ) ALTEO 832 (-0,95 ) ANY 1350 (-0,74 ) APPENINN 347 (3,43 ) AutoWallis 96 (3,90 ) BIF 308 (-1,28 ) CIGPANNONIA 177 (1,72 ) CyBERG 1300 (-12,75 ) DM-KER 4500 (18,42 ) Duna House A 3780 (-0,53 ) ELMU 33600 (-0,59 ) EMASZ 30800 (-0,65 ) ENEFI 370 (0,54 ) ESTMEDIA 105 (16,87 ) FORRAS/T 1690 (-11,98 ) FUTURAQUA 95 (-0,32 ) GSPARK 5060 (-0,78 ) KPACK 16700 (2,45 ) KULCSSOFT 2360 (1,72 ) MASTERPLAST 728 (-1,62 ) MOL 2506 (0,72 ) MTELEKOM 425 (0,83 ) NORDTELEKOM 43 (6,22 ) NUTEX 34 (9,06 ) OPUS 268 (6,77 ) OTP 14750 (1,65 ) OTT1 190 (0,63 ) PANNERGY 708 (-1,94 ) RABA 1090 (1,87 ) RICHTER 6765 (1,65 ) TAKAREK 470 (-2,08 ) WABERERS 1000 (-4,76 )