2018. július 12. 12:03 | forrás: Alapblog

Mi lesz a világgazdasággal?

Az Inforádióval és az MNB-vel közös adásunk tegnapi részében Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszék professzora és Szabó László, a HOLD Alapkezelő elnöke...

Az Inforádióval és az MNB-vel közös adásunk tegnapi részében Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszék professzora és Szabó László, a HOLD Alapkezelő elnöke beszélgetnek arról, hogy milyen kihívások várnak a világ-, az európai és a magyar gazdaságra a következő években.

A beszélgetés hanganyagát megtalálja itt és a Soundcloudon is. Az ún. podcast kiváló szórakozás futás, kerékpározás és dugóban ülés közben is, mindenkinek csak javasolni tudjuk.

Arra a kérdésre, hogy mik a világgazdaságra ható legfőbb tényezők, Magas István két dolgot emelt ki. Egyrészt a világgazdaság nagyon politizálódik, főleg a transzatlanti törésvonal nyomja rá erre a bélyegét és ennek következménye, hogy a közeljövő NATO és Putyin-Trump találkozói nagyban befolyásolják a világgazdaság menetét is. Másrészt még mindig sok nagy jelentőségű geopolitikai megoldatlan probléma van a világban, úgy  mint a Brexit kérdései, az Iránnal kapcsolatos  nyugati álláspontok , vagy az orosz embargó, a Koreai félsziget nukleáris mentessége , stb.  így  csak mérsékelten lehetünk optimisták. Ezek Szabó László szerint is fontos témák, de a gazdasági kilátások tekintetében másodlagosak. A legfontosabb tényező, hogy hol járunk a jelenlegi gazdasági ciklusban. A jelenlegi fellendülést Amerika vezeti, ahol 9 éve látunk növekedést – ez az elmúlt 100 év második leghosszabb ilyen időszaka. Most már egyre több jel utal arra, hogy ennek a ciklusnak a kései szakaszában járunk: megjelent az infláció, rekord alacsony a munkanélküliség. Ezeken a geopolitikai tényezők módosíthatnak, de kevésbé fontosak. Jól mutatják ezt a számok is. Az Egyesült Államok gazdasága nagyságrendileg  20 ezer milliárd dolláros gazdaság. Ha itt van 3% reálnövekedés és 2% infláció, akkor az évi ezer milliárd dollár GDP bővülést jelent. Ehhez képest egy 50 milliárdos forgalomra kivetett vám 1-2 milliárd dollár változást eredményez, ami ugyan kiváló sajtótéma, hat a pszichére is, de a rövid távú gazdasági növekedésre nincs lényeges hatással. Azért kell az Egyesült Államokra koncentrálni, mert egyrészt az a legnagyobb gazdasági blokk, másrészt – szemben Kínával és az Európai Unióval -nettó importőr, harmadrészt ahogy a ciklus elején ők kezdték meg kamatvágást és a mennyiségi lazítást, úgy a monetáris szigorítás útjára is ők léptek először. Geopolitikailag a legnagyobb kihívás az Egyesült Államok és Kína viszonya. Ezt a mai amerikai vezetés felismerte, így az ő konfliktusuk kevésbé gazdasági, mint politikai. Amerika már nem engedheti, hogy komplett iparágak kerüljenek át Kínába, mert akkor az amerikai gazdaság nagyon kiszolgáltatottá válhat és ez egy a korábbinál más szabályokkal működő világban gond lehet. Ezért is folytat Trump olyan politikát, hogy minden amerikai vállalat érezze, a Kínába kihelyezett termelés bizonytalan. Fontos érdek, hogy ne hagyatkozzanak kizárólag Kínára, hanem diverzifikáljanak, akár az ázsiai térségen belül is.

Magas István szerint, a közgazdász  gondolkodásával  nem tudja  a  külvilág érdemben   Kínát  befolyásolni, hiszen a nemzetközi  munkamegosztás elvei  szerint minden ország azt állítja elő és exportálja, amiben relatív előnyei és stabil felvevő piacai vannak.  Az USA ilyen fő export felvevő célország. Viszont vannak stratégiai jelentőségű iparágak, amelyekből az Egyesült Államok már nem hagyhatja, hogy esetleg  kiszorítsák. De ez kevésbé az acél és sokkal inkább a számítástechnika, a rakéta technológia, a repülőgép gyártás, vagy az energetika.

Szabó László szerint az EU sem fogja megúszni a globális gazdasági ciklus alakulását, mert jelentős külkereskedelmével számtalan módon csatlakozik a globális gazdasághoz. Itt ráadásul még nagyobb a baj, hiszen jó esély van arra, hogy a következő válságba az Eurozóna  mínusz 0,4%-os alapkamattal megy bele, ami azt jelenti, hogy  monetáris stimulusra lehetőségei igencsak korlátozottak. Magas István még a termelési tényezők mobilitásának hiányát is kiemelte az EU-ban. Sem a tőke, sem a munkaerő nem tud kellően akadálytalanul áramlani, pedig milyen jó lenne, ha valaki, aki innen Franciaországba megy dolgozni, vagy fordítva, ugyanazokkal az egészségbiztosítási, vagy nyugdíj követelményekkel szembesülne. Ebből a szempontból az EU-ban az  egyik  legfeszítőbb dilemma  gazdaságilag hagyományosan  erős  mag-országok és a keleti,  déli periféria  gyenge országai   közös erőforrás  elosztási  viszonyának megnyugtató rendezése. Úgy kéne elosztani a közösen  befizetett  EU-forrásokat, mint egy jól működő föderális országban, mint amilyen az Egyesült Államok vagy Kanada. De ettől ma igen messze vagyunk. Nem azért mert a megoldási irányok nem látszanak , hanem azért mert  a nagy  befzető országokban  a kormányzó erők  nem akarják. Szabó László szerint az EU legnagyobb problémája a magas adósság, ami nulla közeli kamatszint mellett fenntartható, de most, hogy a világ nagy részén elindult az  infláció és a kamatemelési ciklus, már nagy probléma. Már az előző válság is egy adósságválság volt, de most az adósság mértéke még nagyobb. Ugyanakkor az az egy biztos, hogy a következő válság más lesz, mint az előzőek. A tábornokok is mindig az előző háborúk megismétlésére készülnek és ez a közgazdászokkal sincs másképp, akik miközben az előző válság problémáit próbálják orvosolni, gyakran újakat kreálnak. Szabó László hozzátette, hogy ugyan furcsa ilyenkor, amikor a magyar és a világgazdaság csúcson pörög, azt hallani, hogy gyengék a növekedési kilátások, de az pont a ciklus tetejének jellemzője: mindenki úgy érzi, ez minden idők legjobbika. Azonban, ha monetáris stimulus nincs, a munkaerőpiaci bővülés is elfogyott, az adósság szintje nem fenntartható és a technológia sem fog gyorsan megmenteni minket, akkor bizony a következő 4-5 évre gyengék a globális növekedési kilátások, ami a magyart is determinálja. Magas István ehhez hozzátette, hogy az EU-ban  egy jóval rugalmasabb munkaerőpiac lehetővé tenné, hogy  akár csökkenő havi  munkaóra mellett is nőjön a termelés,  mert ekkor, ha több foglalkoztatottat tudunk  tartósan bevonni a munkapiacokba. Ennek sok feltétele van, kezdve az oktatástól a lakhatáson és a közlekedésen át, de talán ebbe rugalmasabb  irányba haladunk. Ezzel szerinte egy darabig lehet még nyújtani a ciklus tetejét, de vélhetően tényleg közel vagyunk a felszálló ág végéhez. Szabó László azzal zárt, hogy a ciklusok olyanok, mint az évszakok. Rövidülhetnek, nyúlhatnak, de mindenképpen jönnek, úgyhogy két éven belül jó eséllyel látjuk a ciklus fellendülő szakaszának végét.

Az Inforádióban elhangzott adást teljes egészében meghallgathatja és megnézheti az alábbi felvételen:

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

Az Airbus európai repülőgépgyártó konzorcium közölte, kérdésessé válna...

A brit kormány várakozása szerint októberre meglesz a teljes körű...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Jó a hangulat Európában

Erősödéssel indult a kereskedés pénteken Nyugat-Európában.

Mínuszok uralkodnak Európában

Csökkenéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai értéktőzsdéken...

A kivárás mellett döntöttek a befektetők

Vegyesen kezdték a napot a vezető európai értéktőzsdék szerdán.