2018. augusztus 21. 09:30 | forrás: Alapblog

Török szabadságharc

Az évek óta fennálló egyensúlytalanságok végül felszínre törtek a török gazdaságban. A gazdasági és politikai populizmus lehetővé tette a gazdaság túlfűtését, valamint a fékek lebontását...

Az évek óta fennálló egyensúlytalanságok végül felszínre törtek a török gazdaságban. A gazdasági és politikai populizmus lehetővé tette a gazdaság túlfűtését, valamint a fékek lebontását (például független jegybank). Az olcsó pénz időszaka, sok más feltörekvő országhoz hasonlóan, Törökországban is megmozgatta a jólétet vágyó emberek fantáziáját. A gazdaság importja átlagosan a GDP 5 százalékával haladta meg az exportot évente az elmúlt másfél évtizedben. Ezt úgy tudja bármely gazdaság megtenni, hogy eladósodik külfölddel szemben. A legfrissebb számok alapján – a statisztikusok a piacokhoz képest lemaradással dolgoznak – tavaly év végén bruttó 400 milliárd dollár adósságot jegyzett a gazdaság. Az ország saját jegybankjának bevallása és számítása szerint a gazdaság 460 milliárd dollár körüli nettó külső tartozással rendelkezett a tavalyi év végén, míg az idei első negyedévben ez 400 milliárdra mérséklődött. A számítások közötti különbséget a líra gyengülése, az időközben halmozódó külkereskedelmi deficit, illetve módszertani különbségek indokolják.

Majdnem mindegy, melyik devizában vagyok eladósodva

Mostanában sokat feszegetett kérdés a szakirodalomban, hogy befolyásolja e a gazdaság helyzetét, hogy melyik deviza szerepel a szerződésekben. Ezzel kapcsolatban érdemes tisztázni néhány tényt.

Amennyiben külföldi befektetőkkel szemben van adósságom – ahogy ez Törökország esetében érvényes – a végkimenetelt nem, csak az időzítést befolyásolja a deviza. Amennyiben dollárban adósodtam el, úgy a deviza gyengülésével azonnal felszöknek a törlesztőrészletek, ahogyan ezt sajnos több ezer magyar háztartás is tapasztalta a 2008/09-es válság során. Ezzel szemben a helyi devizatartozásnak nincs azonnali hatása a törlesztőrészletekre. Ehelyett a külföldi befektetők fogják befektetéseik erodálódását tapasztalni, melynek hatására nem vagy csak magasabb hozamok és rosszabb feltételek mellett lesznek hajlandók kölcsönadni. A túlzott fogyasztás időszaka mindkét esetben végstádiumba lép. Törökországban sajnos jelenleg a „hirtelen megállj!” forgatókönyv megy végbe a magas dolláradósságok miatt.

Visszaverni a támadókat

Számomra a legérdekesebb kérdést a populista vezetés magyarázata és reakciója jelenti. A hivatalos, erősen populista retorika szerint minden rendben van, pusztán ármánykodó külföldi erők áldozatául esett a deviza. Erdogan elnök még külön felhívást is intézett minden igazi török hazafihoz, hogy devizájuk vagy aranytárgyaik átváltásával védjék meg a lírát az idegen támadástól. Ami érdekessé teszi a helyzetet, az felhívás „futóhomok” jellege.

A török gazdaság nettó adós, ezt még a kézivezérlésű jegybank is beismeri. A Nemzetközi Fizetések Bankja–IMF–OECD–Világ Bank négyes által gyűjtött adatok – habár ezek mind gonosz nyugatiak – 400 milliárd dolláros külső adósságot mutatnak 2017 végén. Ebből 160 milliárd az egy éven belüli lejárat, amit biztosan ki kell fizetni refinanszírozás híján. A fenti adatbázisokból többek között még kibányászható az ország devizatartaléka (85 milliárd USD), külföldi bankbetétek (35 milliárd USD), aranytartalék (27 milliárd USD), és a belföldi szereplőknél készpénzben lévő deviza (1,4 milliárd USD). Amennyiben a felhívás sikeres és mindenki összeadja, amije van, úgy még mindig 11,6 milliárdot kell majd refinanszírozni. De ki ad hitelt olyasvalakinek, akinek nincs semmilyen tartaléka vagy biztosítéka?

Amíg egy országnak van 5 dollárja és 10 dollárral tartozik, a befektető viszonylag nyugodt lehet. Ketten jutnak egy dollár biztosítékra, ha a másik nem akarja azonnal átváltani adósságát (tőkét kivonni a gazdaságból), addig nekem sincs félnivalóm. Amint azonban elkezdődik az átváltás, a helyzet rohamosan romlik. Minden egyes dollár átváltása után egyre többen követelnek egy adott dollárt. Minél több dollár kerül átváltásra, annál idegesebbek lehetnek a befektetők, annál több indoka lesz a külföldieknek menekülni, míg a törököknek annál kevesebb muníciója az árfolyam védelmére.

Átváltási futóhomok (illusztráció)

Átváltási futóhomok (illusztráció)

A törökországi helyzet olyan, mint egy gigantikus, nemzetközi székfoglaló játék. Ahogy egyes emberek már ülnek, úgy egyre kevesebb szék jut a még körözőknek. Aki a dal végéig állva kíván maradni, az azt kockáztatja, hogy neki már nem jut szék (dollár). A török adósok a piacról még mindig vehetnek, de ahogy az árfolyam romlik, ez egyre nehezebben lesz megoldható, annál valószínűbb a csőd/újrastrukturálás/hair-cut.

Ilyen helyzetben a legkisebb kár elérése érdekében a vezetésnek el kellene ismernie, hogy a dal a végéhez közeledik, és minél több széket kellene megtartania. Törökországnak devizakorlátozásokra és nemzetközi megegyezésekre van szüksége – akár monetáris szervezetekkel, akár saját befektetőivel – és időnyerésre kellene törekednie. Ezzel szemben a populista felhívás egyet jelent a futóhomokban történő kapálódzással: minél inkább próbálkozol önerőből megoldani a helyzetet, annál mélyebbre süllyedsz.

Hét szűk esztendő

A törökországi pénzügyi és politikai fejlemények több szempontból is érdekesek, még azok számára is akik nem rendelkeznek közvetlen törökországi befektetéssel. Elsőként ott van az ország földrajzi elhelyezkedése. A Közel-Keletről és a belső ázsiai területek felől ez az elsődleges útvonal Európa felé. Az EU-török megegyzés alapján így is menekültek millióit tartóztatja fel az ország. Egy politikai összeomlás az észak-afrikai rezsimek bukásához hasonló hatással lehetnek az európai menekült politikai kérdésre.

Másodjára, befektetői oldalról számolni kell a török gazdaság pénzügyi státuszával. A gazdaság eszközei azonos feltörekvő piaci avagy globális földrajzi csoportba kerülnek, mint például Kelet-Európa. Amennyiben a befektetők pánikszerűen elkezdik kivonni tőkéjüket ezen alapokból, úgy könnyedén ránthatják magukkal a forintot vagy a magyar államkötvényeket is.

Hogy politikailag milyen helyzet fog kialakulni nehéz megválaszolni. Egy azonban biztos: a helyzet fenntarthatatlanságának következményeképpen megszorítások várnak a gazdaságra. Ezek lehetnek szorosabb belső gazdaságpolitikai kondíciók, vagy nemzetközi pénzpiaci feltételek következményei. Az átlag török állampolgárnak többet kell dolgoznia és megtakarítania a korábban felhalmozott adósság ledolgozásához, míg az alacsonyabb import fogyasztás csökkenti a belső jólétet. A több munka kevesebb eredménnyel kombináció minden bizonnyal el fogja gondolkodtatni a török szavazót.

A rezsim végét azonban még korai lenne vizionálni. A populista politikai erők könnyűszerrel a külföldi vállalatokra, bankokra kenhetik az egészet, ismerős módon. Mivel a piacok a jövőbe tekintenek, egy török kitettséggel rendelkező Banca Bilbao vagy UniCredit árfolyamába hamarabb fog beépülni a normalizáció, mint hogy egy török háztartás javulást tapasztaljon. A hosszabb távú nyertesek a belső termelők lehetnek, miután az import eltűnésével csökken a belső verseny.

A kibontakozó válságot több szempont alapján is érdemes lesz követni. Rövidebb távon a gazdasági kilengések jó vételi helyzetet nyújthatnak a globálisan túlárazott piacon. Hosszabb távon pedig Törökország politikai távolodása a Nyugattól szolgálhat meghatározó befektetési aspektusként.

Tovább az eredeti cikkre
Tovább a blogra

Hirdetés
Hirdetés
Brexit

Az Európai Gyógyszerügynökség munkatársainak 30 százalékát veszítheti el az...

Az Airbus európai repülőgépgyártó konzorcium közölte, kérdésessé válna...

Lakáshitel-kalkulátor
Piaci hírek

Jó a hangulat Európában

Erősödéssel indult a kereskedés pénteken Nyugat-Európában.

Mínuszok uralkodnak Európában

Csökkenéssel indult a kereskedés a vezető nyugat-európai értéktőzsdéken...

A kivárás mellett döntöttek a befektetők

Vegyesen kezdték a napot a vezető európai értéktőzsdék szerdán.